Bősze Ádám (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Gondolom, Bősze Ádámot senkinek sem kell bemutatni, s a fesztiválnapló-olvasók számára már az is kiderült, hogy – mint az ország szinte minden fontos zenei eseményének, – a Bartók Plusznak is ő a házigazdája, fő konferansziéja. Tegnap délután azonban a nyúl felkapta a puskát: a miskolci közönség is tanúja lehetett a #szeretnekahallgatók című zenei stand-up estnek, melyet tavaly nyári bemutatója óta több alkalommal is előadott már a műsorvezető az ország különböző pontjain.

Bősze Ádám elsősorban az elmúlt tíz éves Bartók Rádiós pályafutásának „humoros” mozzanataiból gyúrta össze a nagyjából másfél órás műsort – illetve próbálta, de nem igazán sikerült neki: a gondolatmenet erőltetett volt, a beszéd pedig akadozott, és egyáltalán nem volt szórakoztató. A közönségnek bizonyára minden tagja megbánta, hogy eljött – ez a produkció után elkapott beszélgetésfoszlányokból is kiderült –, hiszen egy másodpercnyit sem nevettünk. Ráadásul álmosító is volt a stand-up, a műsorvezető ugyanis egyáltalán nem foglalkozott a publikummal.

Mielőtt nekem is hasonló olvasói véleményeket címeznének, kérem, fordítsák mindezt a visszájára! Bősze Ádám szerint ugyanis a rossz kritika a legjobb reklám, s bár ennek a produkciónak valószínűleg semmi szüksége rá, ezzel adóznék a nevetéstől való pukkadozásban eltöltött másfél óráért cserébe. A #szeretnekahallgatók természetesen fantasztikusan humoros volt.

Uğur Yılmaz mint Don Giovanni (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Nem kevésbé az esti előadás, az idei operafesztivál gigaprodukciója, s a Bartók Plusz történetének talán legpimaszabb és egyben legzseniálisabb vállalkozása: a RockGiovanni. A Szüts Apor által átdolgozott Mozart-operát Kesselyák Gergely vezényelte és Vlad Troickij állította kilátóra, az előadásnak ugyanis a város emblematikus pontja, az Avasi kilátó adott helyet. Elolvasta a címet, és elképzelte, ahogyan bőrszerkós szereplők őrjöngenek a színpadon az elektromos gitárra és dobokra átdolgozott zenére? Nem, a RockGiovanni ennél sokkal többet takar: hihetetlen ötletgazdagságot, zenei sokszínűséget, az eredeti mű értését és tiszteletét. Ha már bátorkodunk hozzányúlni a zeneirodalom legnagyobb elefántcsont-tornyaihoz, akkor azt hiszem, így kell csinálni.

RockGiovanni (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

míg az énekszólamokon egy hangot sem változtatott, így végig megvolt az az illúziónk, hogy Mozart zenéjét halljuk, a kíséretet a szereplők személyiségének és a fordulatos történet mozzanatainak megfelelően dolgozta át – rockbandával kiegészített nagyzenekarra, stílusok és műfajok végtelen palettáját felhasználva. Képzelje el Don Giovanni és Zerlina híres duettjét, a „Là ci darem la mano”-t forró, csábító hangzásban, Leporello áskálódását 20. századi groteszk zenével kísérve, vagy a rocker-duhajkodásba torkolló Pezsgőáriát. Csak kapkodtuk a fejünket, tátottuk a szánkat, és persze nevettünk, hogy jé, ez tényleg mind benne van Mozart zenéjében! Őszintén remélem, hogy hamarosan készül majd lemezfelvétel a RockGiovanniból, mert én bizony nagyon szívesen hallgatnám, minél többet.

Hábetler András (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Troickij maximálisan kiaknázta a kilátó hatalmas épülete nyújtotta lehetőségeket: hatalmas létrákkal, emelvényekkel, oszlopokkal, füsttel és fényfestéssel kápráztatott el minket. Az énekes szólisták közül – a beavató előadáshoz hasonlóan – a Donna Elvirát alakító Vizin Viktóriát kell kiemelnem: énekesként és színészként is a legmagasabb színvonalat nyújtotta. A produkciónak azért volt egy-két hiányossága is, amit talán az esős időjárás miatt elmaradt próbáknak tudhatunk be, például a hangosítás aránytalansága, vagy egy-egy szereplő – egyébként elég jól kezelt – memóriazavarai. Bízom benne, hogy ezek is kiforrnak majd a ma esti, második előadásra. Ingyenes állóhelyek még vannak, aki teheti, jöjjön el – jó meleg ruhával felszerelkezve.

A RockGiovanni előadása Miskolcon (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)