Zenés színház

Milyen volt A Nyugat lánya az Operában?

Kritika és kritikaszemle az Opera évadnyitó előadásáról
2018.12.14. 11:45
Ajánlom
Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet az Erkel Színház évadnyitó előadása, tudj’isten, hogy miért. Erről is írok, meg arról is, mit szóltak hozzá más kritikusok.

December 1-én mutatták be Puccini el-elhanyagolt remekművét, A Nyugat lányát az Erkel Színházban. A premier már csak azért is örömteli esemény volt, mert az ősszel nem hallottunk operát az Operaház játszóhelyein (külföldi és vidéki turnén voltak). Másrészt ez a Puccini-opus az egyik legkiválóbb alkotása, maga a zeneszerző egyenesen a legjobbnak tartotta.

A probléma csak az, hogy nem annyira mutatós, nincs benne annyi sláger, mint a Pillangókisasszonyban vagy a Turandotban, a cselekménye is megfoghatatlanabb: egyébként is, mit kezdjen az ember egy happy enddel egy Puccini-operában. S a legfőbb nehézség maga a zene: rendkívüli állóképességet és hangi adottságokat kíván Minnie, az opera szopránszerepe, és szükségünk van hőstenorra és egy remek baritonra is.

Kezdjük rögtön a zenével: állandó tapasztalat az Operaházban, hogy a zenekar fénytelenül, kopottasan szól, most viszont számos részletében kidolgozott játékot hallottunk tőlük. (Karmester: Kocsár Balázs.) De mozoghattak volna szélesebb dimanikai spektrumon, lehettek volna halkabbak a pianissimók. Egyrészt, mert a kotta ezt megkívánja, megengedi, másrészt, mert az énekesek jó része nem tudta áténekelni a zenekart, az első felvonásban gyakran csak a tátogó szájakat láttunk.

Az ember megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor Gábor Géza végre éneklésre nyitotta a száját, és nem kellett fülelni, hogy meghalljam.

Vasily Barkhatov rendező alaphelyzetét üdvözöltem, de az előadás közben többször alapos fejfájást okozott. Ami „good news”: a rendező az aranyásókat „szabadon áramló munkaerőre” cserélte, olyan emberekre, akik kétkezi munkásként jobb fizetés reményében vállalnak munkát egy meg nem nevezett nyugati (?) országban. Látványos színpadképet kapunk az első felvonásban a betoncsövekből épített munkásszállóval (díszlet: Zinovy Margolin), a szereplők származását, személyiségét a változatos, de egyszerű öltözködés jellemzi (jelmez: Olga Shaishmelashvili). A dolog működik, illetve működne, ha nem lennének az apró részletek, a szereplők mozgása olyan szörnyű ügyetlenek ebben az operában. A harmadik felvonásban a bandita, Ramerrez megbüntetése mellett kardoskodó seriff egy asztal mögött „elveszik a térben”, aztán beáll a sarokba unatkozni. A második felvonásban a szerelmespár bátortalan együttléte egyenesen kínos, s nem csak az ormótlanul nagynak tűnő szobabelső miatt nem jön létre semmi intimitás a jelenetben. A vágy hevében a pár bemutatja, hogy milyen hamar ki lehet nyitni, és meg lehet ágyazni egy ikeás kanapén, aztán amikor majdnem rajtakapják őket, ugyanilyen sebességgel csukják össze azt. Úgy tűnik, a színpad előterében helyet kapó látványkandallót több szexuális energia fűti, mint kettejüket, s okkal vetődik fel a kérdés: ha modernizálni akarunk egy történetet, miért nem akarjuk azt a szexualitás kérdése felől is átgondolni?

nyl_01-113254.jpg

Az első felvonás (Fotó/Forrás: Berecz Valter, Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter / Operaház)

Akármennyire is megfelelő az operai cselekményt merészen megváltoztató zárómomentum – Ramerrez halála és Dick Johnson látomásszerű feltámadása, a szerelmesek a halálban való egyesülése –, a hatás odaveszik.

Pedig Barkhatov nagyszerűen oldja meg a fő problémát, miszerint az eredeti befejezés túl egyszerű, túl közhelyes. Most Ramerrez lázálmában látja saját üldöztetését, akasztását, s Minnie karjai között hal meg. Feltámad viszont Dick Johnson, és csak sejtjük, hogy ez már Minnie fejében történik.

A siker minden bizonnyal nem a Minnie-t éneklő Bátori Éván múlott, akinél technikai kifogásaim is alig-alig akadnak, de átszellemült, a figura lényegét megragadó alakítása nyomán ragyogó volt a szerepben. Gaston Rivero uruguayi-amerikai tenor viszont meglehetősen szürke, erőtlen, valahogy nem tudom elhinni róla, hogy szerelmes. Sem azt nem, hogy bandita. A szerelmi háromszög felesleges kereke Jack Rance, a seriff. Szegedi Csaba úgy fest, mint minden második rendőr az amerikai filmekben, a hangja viszont néhány árnyalattal könnyedebb a szükségesnél.

nyl_04-113208.jpg

Bátori Éva és Gaston Rivero (Fotó/Forrás: Berecz Valter, Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter / Operaház)

Mit írtak a kritikusok?

S miután leereszkedett a függöny három felvonás után, kíváncsi voltam, hogy mit írnak a rendezésről a kritikusok. Nézzük:

Az alaphelyzetet Merényi Péter így vázolja a Revizoron:

Ebben az elbeszélésben Minnie nem fiatal kocsmatulajdonosként, hanem középosztálybeli özvegyasszonyként áll elénk, aki a bevándorlóknak, az illegális munkavállalóknak segít. A bányásztelep ennek megfelelően egymásra halmozott, óriási betoncsövek formájában jelenik meg a színpadon, ezekben laknak a migránsok. (…) A második felvonásban kifejezetten hatásosan sikerült a rendezés: Minnie elegáns polgári otthonában bomlott ki a szerelmi melodráma. Máshol is meglepően jól működött egy-két rendezői ötlet. Például az indián szolgálólány muzulmán jelmezt öltött.

A harmadik felvonással már bajok vannak, nem szabad rendezőnek így önkényeskedni, írja a Revizor: „A szövegkönyv és a színpadi történet mintha sehol sem találkozott volna.” Hasonló véleményen van a Momus kritikusa, Zéta:

Sajnos, úgy tűnik, Puccini bebetonozta a darabot a XIX. század közepébe, az idő elteltével csak egyre erőltetettebb formában lehet azt beleszuszakolni a mába, a jelenbe. Pedig azt a rendező elég tapintatlanul tolja a képünkbe a színpadon virító – pillanatnyi pontos időt mutató – óra segítségével.

nyl_05-113207.jpg

Szegedi Csaba és Rálik Szilvia (Fotó/Forrás: Berecz Valter, Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter / Operaház)

Fáy Miklós szerint ezzel nincsen semmi probléma. Így ír az Élet és Irodalomban:

Mindig azt éreztem, hogy épp ez az, ami gyilkolja a művet, a western, hogy Caruso-féle, potrohos, cincérbajszos emberek oldalán lógnak a revolverek, és azt kell énekelni, hogy hello, hello, buona sera, ragazzi. (…) Most viszont épp ezt nem kell elhinni. És ami marad, az meg a rendes operai felállás: szoprán és tenor szereti egymást, de jön a bariton.

A Magyar Narancs december 7-i nyomtatott számában László Ferenc üdvözli is a rendezést, meg nem is.

A cselekmény hézagtalan áthelyezése ebben az esetben az esetben különösen nehéz feladatot jelenthet egy lelkiismeretes rendező számára, ám egyúttal méltóbb vállalásnak tűnhet (…), s a végeredmény részben meggyőzőnek, részben vitára érdemesnek bizonyult.

A trisztáni szerelmi halált idéző fináléról így ír:

Átgondolt és hatásos koncepció, amellyel szemben – paradox módon – inkább az agyunk emelne vétót, semmint az érzékeink.

nyl_06-113207.jpg

A "megváltás-jelenet" (Fotó/Forrás: Berecz Valter, Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter / Operaház)

A rendezéssel maradéktalanul elégedett az Opera-Világ szerzője, Kondor Kata:

A helyes alapfeltevés még nem lenne elég, sok múlik azon is, hogyan tudja azt a rendező a gyakorlatban is megvalósítani. Ezen a téren ismét igen elégedettek lehettünk, rendkívül részletgazdag színre állítást láthattunk, ahol minden apróságnak jelentősége volt. (…)

Ebben a változatban Minnie az a fajta jótékony, vallásos aggszűz, aki alighanem minden hívő közösségben felbukkan, ezalatt a típusnak nem a vígjátéki változatát értve; inkább az életét másoknak szentelő nő, aki saját magát és nőiségét elhanyagolja. Érthető hát a hatás, amit a szinte gyermekeiként szeretett emberek között a nagybetűs Férfi megjelenése tesz rá…

A szerző szerint a finálé megváltoztatása jobbá tette a szinte mindig tragikus végkifejleteket komponáló Puccini operáját.

Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a halál megjelenik a darabban, és Johnsonnak [a banditának] a műben többször is angyalként megnevezett Minnie általi megmentése valójában megváltástörténet – a férfi meghal, és új életre támad fel.

Érdemes elolvasni a hivatkozott írásokat, amelyek mindkét szereposztásról és az énekesi teljesítményekről bővebben szólnak. A Nyugat lánya idén december 16-án látható utoljára az Erkel Színházban, majd májusban tér még vissza két előadásra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Családi vonósok – Kokas Dóra-interjú

Májusban a bécsi Vienna Classic Strings különdíját nyerte el Kokas Dóra, akit a Fesztivál Akadémia több koncertjén is hallhatunk a nyáron. A fiatal csellóművész mindig is a színpadon létezett igazán, és hálás, amiért a családjában mindig jelen volt a zene.
Plusz

A magyar feltaláló, akit Amerikában sztárként ünnepelnek

Galériánkban megmutatjuk, hogy készült a nyolcvanas években az eredetileg a tanítványainak szánt, de végül játékká vált Rubik-kocka. Július 13-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, tárgytervező. 
Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Jazz/World

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Vizuál

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

A dél-afrikai taxist, aki operát énekel az utasainak, felkapta az internet

Egy virális videóval kezdődött az egész: egy Menzi Mngoma nevű Uber-sofőr a Rigolettóból énekelt egy utasának, majd egyre többekhez jutott el az erről készült videó.
Zenés színház interjú

Felmutatni a világ tetejét - Interjú Szemző Tiborral

Óbudán, az Esernyős belső udvarán új szabadtéri kamaraszínházi sorozat indul, amelyben (újra) debütál Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándorról készített opera cinematique műfajú előadása, a Csoma.   
Zenés színház ajánló

Operett show a Vajdahunyadvárban

Július 18-án Magyarország leglátványosabb operett produkcióját tekinthetjük meg a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon. A Monarchia Operett gálaműsora fantasztikus szólistákkal és ruhakölteményekkel varázsolja el a nagyérdeműt.
Zenés színház hír

Koncertfilmmel ünnepelték Jonas Kaufmann 50. születésnapját

Németország, Ausztria és Svájc több mint 200 filmszínházában mutatták be július 10-én, Jonas Kaufmann 50. születésnapján a sztártenor egyik berlini (Waldbühne) koncertjéről készült filmet.
Zenés színház armel

Hogy milyen volt Alföldi Don Giovannija? Profi.

Ha sztárrendező operafavoritot állít színpadra, abból könnyen siker lehet, de nálam Tihanyi Ildi díszletei ágyaztak meg annak, hogy szeressem ezt a Don Giovannit.