Zenés színház

"Minden döntésemben a nézői érdek vezet"

2014.09.09. 07:00
Ajánlom
Hogyan lehet feldobni egy közel százéves repertoárt? Kinek szól egyáltalán az opera? Az idén százharminc éves Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel az intézmény múltjától, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

- Lényegében minden ötödik évre jut egy jubileum. A szimbolikus gesztuson túl van bármi jelentősége az évfordulóknak?

- Van-e bármi jelentősége a sokadik karácsonynak? A kérdés jogos. Igen, van, hisz az ünnepek keretben tartják az életet, tempót diktálnak és jó ürügyet adnak az emlékezésre, számvetésre. Százharminc év nem a legkerekebb, mégis sokkal többet jelenthet az intézménynek, mint az öt évvel ezelőtti. Akkor fel sem merülhetett az Operaház felújítása, az Erkel Színház újranyitása, a kapuk szélesre tárása valamennyi magyar polgár felé, sem az infrastruktúra fejlesztése. Kétszáz évvel az Operaház építőművészének születése és százharminc évvel az intézmény alapítása után mindezt ünnepeljük: nemcsak a felismerést, hogy a felsoroltak kulcsfontosságúak, hanem hitem szerint azt is, hogy három éve öles léptekkel indultunk el a megvalósítás útján.

- Ókovács Szilveszter kicsoda ebben a százharminc éve tartó történetben?

- Nem várható el tőlem, hogy szobrot faragjak magamnak vagy hogy álszerénységből tagadjam le az eredményeinket. Úgyhogy maradjunk abban: katalizátor és ragasztóanyag vagyok, aki reméli, hogy művészi és politikai részrehajlás nélkül képes egy nemzeti ügyet felfuttatni úgy, hogy közben sem a kormányzati, sem a társadalmi bizalmat nem veszíti el. Ez elég keskeny mezsgye... Vagy van egyszerűbb öndefinícióm is: most nem énekes, hanem könyörtelenül mindenevő néző vagyok, aki elvárja, hogy a lehető legszélesebb repertoárt kapja a lehető legmagasabb színvonalon. Minden döntésemben a nézői érdek vezet.

- Mivel készülnek az ünnepi évadra?

- Ebben az értelemben nem lesz kivételes évad, hisz az nem jó, ha csak karácsonykor lehetünk boldogok. Úgyhogy a soron következő években is nagyokat akarunk dobni: Faust-évad után majd Shakespeare-szezon következik. Mostani szeptemberünket az épületavatás évfordulója csak tovább gazdagítja, kirukkolunk egy reprezentatív képeskönyvvel két nyelven, filmet mutatunk be az Operaház elmúlt bő évszázadáról, és a korabeli megnyitó megidézésén túl különleges gálaesttel is emlékezünk, amelyen legendáink, az operajátszás „élő oszlopai" újra énekelni fognak: Marton Éva, Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Molnár András, Berczelly István és Ötvös Csaba, Medveczky Ádám vezényletével.

- Az utóbbi években látható volt egy erős elmozdulás a rendezői színház irányába. Csak néhány név: Kovalik, Vidnyánszky, legutóbb Alföldi, jövőre pedig Mohácsi. Mit lát, mennyire vevő erre az Opera közönsége?

- A rendezői színház mint kategória szükségképpen fogyatékos. Mégis: egy operaház ma nem működhet csak "rendezői színházként". Mivel a masszív repertoár minimum százéves, rendezői konzsenialitás nélkül fenntarthatatlan volna a nézők érdeklődése. A rendezői sort pedig még tudnám fokozni, hisz az új művészeti igazgató, Anger Ferenc is kiváló kézzel nyúlt debütáló darabjához (Ariadné Naxosban) és két újabbra készül, illetve Arnaud Bernard (Falstaff) után három külföldi sztárrendező is bemutatkozik nálunk, miközben Vidnyánszky, M. Tóth és mások mellett négy végzős rendezőhallgatónak is adtunk feladatot. És én azt is tudhatom már, ami nem nyilvános: Menzel, Delnon és Znanieczi után lesz még bőven meglepetés a már letervezett szezonokban.

- Nemrég kritikusi életművét kötetbe gyűjtve is kiadta. Ha most egy előadást kellene mondania az utóbbi évekből, melyik lenne az, amelyikkel kritikusként is maximálisan elégedett volt?

- Az életmű címkét erős túlzásnak érzem, pláne negyvennégy évesen, ráadásul a Kritikám alul hatszáz oldalán a cikkeim egynegyede jelent meg, csak a klasszikus vokalitás által érintettek. Amíg volt időm és ez volt a dolgom, nagyon szerettem írni. Most viszont arra lennék büszke, ha az Operát infrastruktúrájában és repertoárjában teljesen megújítva, a megduplázott nézőszámot tartva, a támogatást a 2002-es szint (!) reálértékére visszaküzdve, és az intézményt a digitális dimenzióba is bevezetve érkeznénk el 2018 tavaszára. De hogy ne kerüljem meg a kérdést: a Szikora János rendezésével, Halász Péter zenei irányításával fémjelzett Strauss-bemutató, az Árnyék nélküli asszony nálam 95%-ot szerzett. Meg voltam hatva, úgy, ahogy egy edző a nagy menetelés végén győzni látja a csapatát.

- Játsszunk el a gondolattal: választhat a százharminc éves intézmény eddigi vezetői közül egyet. Erkeltől kezdve Mahleren át Nádasdyig. Kit hívna meg a stábjába?

- Csakis Bánffy Miklóst. Komoly, klasszis főzeneigazgatónk van Halász Péter személyében, a Magyar Nemzeti Balett is magas minőségi követelmények elé állítatott a nemzetközi pályát befutott Solymosi Tamás igazgatása alatt. Amit azonban Bánffy gróf a maga dúsgazdag polihisztorságában tudott, azt csekélységemben hiába keresem. Nem is a stábba hívnám, azzal nem hoznám zavarba magunkat: neki szívesen keze alá dolgoznám az Operát.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.
Tánc

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.
Zenés színház magazin

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Zenés színház ajánló

Egy operettlegenda a József Attila Színház színpadán

Három emblematikus operettet jegyez a magyar színháztörténet: a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát illetve a Csókos asszonyt. Utóbbi Szilágyi László és Zerkovitz Béla örökbecsű műve, ami második éve fut a József Attila Színházban.
Zenés színház opera

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Zenés színház opera

Vajda Gergely Kékszakállút vezényel Palermóban

Schönberg A sors keze című egyfelvonásosát és Bartók Béla Kékszakállúját játssza a palermói Teatro Massimo. Utóbbinak két főszereplője Bretz Gábor és Schöck Atala.