-  Honnan fakad az erős történelmi érdeklődése? Mindhárom eddig Pesten bemutatott darabja, az Elisabeth, a Mozart! és a Rebecca is a monarchia vagy környékének korát idézi. A témái rendszerint fodros, csipkés, nagy szoknyás történetek.

- Szabadkai születésű vagyok, a városunknak egy ideig Maria Thersiopolis volt a neve, hiszen Mária Terézia emelt bennünket városi rangra. Ebből fakadóan sokat tudtunk a császári családról. 1963-ban elköltöztem Németországba, később ott láttam a televízióban a Sissi-filmeket. Amikor megismertem a feleségemet, kiderült, nagy rajongója a királynénak, gyerekkora óta gyűjtötte az Erzsébetről szóló könyveket. Ekkor, általa kezdtem én is többet megtudni róla. Amikor megkaptam Michael Kunzétól az Elisabeth szövegkönyvét, akkor szembesültem vele, hogy szerelmi háromszöget talált ki a szereplőknek, a császárnénak, Ferenc Józsefnek és a Halálnak. Erre a helyzetre kellett nekem felépíteni a zenét. Elisabeth több mint száz éve élt, a Halál kortalan, királyné gyilkosa, Lucheni fiktív módon van jelen a történetben. Az az ötletem támadt, ennek megfelelően vegyítem a zenei stílusokat: a klasszikus a múltat, a modern pop a jelent, az elektronikus pedig a jövőt szimbolizálja. Bevallom, megtetszett ez a forma.

- Vagyis megtalálta a receptet a későbbi munkáihoz is.

- Így van. Szeretem ezt a kombinációt. Amikor a Mozart! - ot készítettük, újabb száz évet léptünk visszafele az időben. Meghatározta a munkánkat, hogy a világ egyik, ha nem a legnagyobb komponistájáról készítettünk darabot. Úgy meséljük el az életét, mint egy rocksztárét. Persze amikor Mozart komponál, beadok mindig egy kis eredeti zenét is tőle. A harmadik musical, a Rebecca érdekes fordulatot hozott, hiszen abban nincsenek idősíkok, ugyanakkor a darab főszereplője a történéskor nem él - így ide is beleszőhettem az elektronikus zenét, a klasszikus vonalat pedig a 30-as évek képviselik. A következő darabunk, a Marie Antoniette egy könyvből készült, kevesebb benne a fikció, így jóval kevesebb popot és elektronikát használtam. Ellenben az utolsó darabomban, a Lady Bessben, aminek áprilisban volt a bemutatója Tokióban, bőven teret adhattam ezeknek is. Lady Bess (I. Erzsébet) lánykori éveit beszéljük el, azt, amikor lemondott a szerelméről azért, hogy királynő lehessen Angliában. Az apja, VIII. Henrik lefejeztette az anyját, az asszony pedig szellemként jelenik meg a színpadon, ezzel kaptam lehetőséget arra, hogy becsempésszem a szférikus zenét. A klasszikus alap mellett megtalálhatóak benne keltikus elemek is. Mindebből látszik, nem sablonszerűen dolgozok, hiszen minden sztori más zenét követel.

- A fantázia viszont mindegyikben nagymértékben benne van.

- Anélkül nem is csinálnám. (nevet) Ha magamat másolnám, az unalmas lenne. Szeretem elvarázsolni a közönséget. Van, hogy a dráma, van, hogy a fikció sodorja magával a nézőket az előadás során. Az én felfogásomban a fantázia a reménnyel egyenlő.

- Tárgyaltak már arról, hogy az utolsó két darabot is bemutassák Pesten?

- Szó van róla, de még nem fixáltuk le, melyik legyen a kettő közül. Vannak preferenciák, ám nem tartunk még szerződéskötési stádiumban. Annyi biztos, hogy a színház és én is szeretnék egy következő magyarországi bemutatót.

- Térjünk rá a mostani pesti látogatásának apropójára, a Mozart! felújítására. Mit gondol, ha a zeneszerzőnek nem lett volna ennyire szigorú, a gyerekeit taktikusan terelő apja, válhatott volna belőle világklasszis zeneszerző? Vagy elveszik a bohémságban, aminek lehetősége ugyancsak felmerül a darabban.

- Ez egy nagyon jó kérdés, épp ma reggel gondolkoztam azon, milyen véletlenek történtek az én életemben is. Sokszor diskurálok barátokkal: vételen-e a véletlen? Mozart esetében nem tudom biztosra a választ. Azt sejtem, valamilyen módon sikerült volna elérnie ugyanezt a szintet, hiszen már gyerekkorában is nagyon erős volt az akarata. Szoktam máson is gondolkozni: Mozart 36 éves korában halt meg. Mi történt volna, ha mondjuk 65 évet él? Megírta volna minden komponista zenéjét előre? Lehet azt mondta neki a Jóisten: "gyere fiam hozzám, vannak másokkal is terveim, te már úgyis megírtál mindent, sőt többet is, nekem is szükségem van rád".

- Az igaz, hogy Önnek van egy dolgozószobája a schönbrunni kastélyban?

- Valóban, van egy lakásom a kastélyban, a harmadik emeleten.

- Valljuk be, ez elég inspiráló közeg lehet történelmi ihletésű darabok, zenék írásához.

- Ott szereztem a Mozart! egyik dalát. Készen volt már a darab, két hónappal voltunk a bemutató előtt, próbáltunk már a zenekarral, de éreztem, hiányzik még egy dal a bárónőnek. Schönbrunnban született a "Csillagok dala". Nagyon szeretek ott is komponálni. Ugyanakkor nem ez a főhadiszállásom, hiszen alapvetően Németországban élek, de sok időt töltök Bécsben is, hiszen ott élnek a gyerekeim.

- Magyarországra milyen gyakran tud ellátogatni?

- Attól függ. Ha például új darabot mutatunk majd be az Operettszínházban, sokkal több időt tudok majd itthon is eltölteni.