Zenés színház

Mit szólna ehhez Fodor Géza!?

2012.03.01. 11:28
Ajánlom
Philipp György Bastien és Bastienne-rendezése telitalálat, de korrektebb lett volna Mozart mellett társszerzőként feltüntetnie magát.

Még Fischer Iván szerint is a Mozart-maraton legizgalmasabb előadásnak ígérkezett a Bastien és Bastienne bemutatója. A BFZ-féle, New Yorkot is megjárt Don Giovanni-produkcióban asszisztenskedő, énekesként és alternatív operatársulat vezetőjeként tevékeny Philipp György rendezése nem is keltett csalódást. A tizenkét éves Mozart által komponált rokokó pásztoridillt ízig-vérig mai, de a mű komponálása óta eltelt háromszázötven évnyi távolságot is megmutató módon állította színpadra. Igaz, a rendezés szó Philipp György alkotói tevékenységét csak pontatlanul írja körül, hiszen az amúgy karmester végzettségű fiatalember a szövegkönyvet és a partitúrát is alaposan kezelésbe vette.

A Bastien és Bastienne librettója Rousseau A falu jósa című egyfelvonásosának egykorú francia paródiáján alapul - ám a gúnyt és az iróniát a németajkú szerzőpáros rokokó finomkodásokkal teli, szépelgő szövege alaposan eltompítja. A paródia vásári komédia jellegét "állította helyre" Philipp György, az alapanyagot jó adag cukormázzal és nem kevés valóságsóval fűszerezve. A Mozart által megzenésített librettóban meglehetősen prűd (vagy csupán utalásszerű) "szex, szerelem, gyengédség" toposzok modernizált változatainak felsorolása helyett álljon itt egyetlen, a transzformáció zsenialitását (és egyben hitelességét) megvilágító példa: Colas az eredetiben "Diggi, daggi, schurry, murry" kezdetű varázsáriájának halandzsája "Digi-dagi-nyuszi-kaki"-jént született újjá Philipp György - amolyan varródanis - fordításában. A szöveg méltó párja volt a military-barokk fúzió jegyében fogant (Béres Mónit dicsérő) jelmez, illetve a színpadkép, melyet a Mozart & Sons feliratú, rámpává elfolyó zongoraimitáció, valamint a legkülönfélébb méretben ide-oda guruló aranyszínű Mozart-golyók és labdák uraltak.

S hogy ezt a gyerekes, olcsó poénkodást miért mondhatjuk mégis hitelesnek? Nos azért, mert a gyermek Mozart még igen távol állt a Requiem vagy a "nagy" operák világától, s a magasztos eszméknél sokkalta prózaibb dolgok foglalkoztatták. Erről tanúskodnak legalábbis a "Húgocská"-hoz, azaz Anna Maria Thekla Mozartnak írott levelei, melyekben a szabadkőműves szimbolika és felvilágosult etika helyett kizárólag szókimondó (al)testiség és a mai tinik sms-nyelvét idéző szleng nyomait találhatjuk - igaz, a magyarul jellemző módon csak részleteiben hozzáférhető levelek némileg későbbről, Mozart huszonkét éves korából származnak. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a Mozart-opera világképének (de legalábbis a Bastien és Bastienne) megértéséhez érvényes kulcs a komponista életének e kevésbé ismert oldalára való utalásként felfogható tinivígjátékos (és olykor kispálos bájjal zötyögő-rímelő) szöveg.

Mondanunk sem kell, a szereposztást sem hagyta érintetlenül a rendező: az eredetileg három énekes (Bastien és Bastienne sorsát Colas, a varázsló - Philippnél seriff - köti össze) mellé bevett egy negyedik, néma szereplőt, aki hol Colas segédjeként tevékenykedett, hol pedig a hűtlen Bastien alkalmi szerelmeit személyesíti meg. Ebből következik, hogy Colas pedig azokat a férfiakat, akikkel Bastienne vigasztalódik. S hogy a megkettőződések sora teljes legyen, a két főszereplő egy-egy bábhasonmást kapott, melyek segítségével vágyaik és tudatalattijuk is bekapcsolódott a játékba.

A Bastient és Bastienne-t megtesítő énekesek (Csereklyei Andrea és Varga Donát), valamint a két mellékszereplő (Mikecz Kornél és a civilben bábszínész Tárnok Marica) máskülönben szinte végig igen intenzív színpadi jelenléttel, szuggesztív arcjátékkal és - Gergye Krisztiánnak köszönhetően - akrobatikus mozgással bilincselte le a nézők figyelmét. Csereklyei Andrea szólistai erényeit barokk és klasszikus oratóriumokból jól ismerhetjük, a kellemes meglepetést így partnere, Varga Donát (MR Énekkar, Szent Efrém Férfikar) okozta, aki korábban szólószerepben nemigen jeleskedett. A harmadik énekes szereplő, a Colas-t alakító Mikecz Kornél ezúttal inkább színészi képességeit csillogtatta meg, hangja a két főszereplőéhez képest fakónak (fáradtnak?) tűnt.

A zseniális fordítás (pontos fordításelméleti szakszóval: travesztia) módjára a mozarti zenét is részben átöltöztette Philipp György. A vonós szólamokat megszólaltató kvartett még ugyan a korhű előadási gyakorlatra utalt, ám a hiányzó fúvósokat már hangfelvétel, illetve szintetizátor pótolta (a Lux Aeterna - Budapest Bach Consort tagjai játszottak, a billentyűknél Szokos Augustin ült). Persze nemcsak a csembalóregiszterben gondolkodott a (zenei) rendező: a zárt számok stílusát parodizálva a menuettóból például sramlikeringő lett, harmonikahangon. Az áthangszerelés mellett betoldásokkal is élt Philipp György, így a cselekmény fordulataihoz igazítva néhány ütem felcsendült az Egy kis éji zenéből, de a Nessun dorma zárlata és a Mendelssohn-féle Nászinduló kezdőütemei is jó szolgálatot tettek a megfelelő helyeken. (A szintetizátor és hangfelvételek segítségével létrehozott elektroakusztikus hangzás, valamint a közhelyes zenei retorikára és dramaturgiára rámutató popkultúrából ismerős komolyzenei asszociációk adták Philipp György két legutóbbi előadása, a 2010-es Gluck-rendezés és a 2011-es Purcell-adaptáció savát-borsát is.)

A zenei bővítményekkel szemben érezhető dramaturgiai döccenőt okozott egy kihagyás: Colas az alapszituáció megértését (stílusosan: a csávó elhagyta a csajt, mert a csaj nem hagyta magát, a csaj depi, vissza akarja szerezni, satöbbi, satöbbi) segítő áriája helyett betelefonálós távpszichológus-műsort idéző, felvételről bejátszott párbeszédet álmodott Philipp György. A kissé hosszú részlet alatt ugyan a zenészek végig játszották a kíséretet, ám a színpadon nem történt semmi. Kár érte, mert bábos flashbackkel vagy a zenészek körbetáncolásával tökéletesen át lehetett volna hidalni a jelenetet. A hangszeresek bevonására egyébként a már említett varázsáriában történt (bátortalan) kísérlet, ott ugyanis a dús hangszerelésű kíséret felvételről szólalt meg, a zenészek pedig ölbe tett kézzel várták, hogy a varázsige utolsó "huuu" szótagját kimondhassák. Igaz, jobban jártunk volna, ha inkább hangolásra használják fel a rövid pihenőt, ugyanis bizony hamiskás volt a "zenekar". Erről nyilván az előadást felvezető poén tehetett (a két hegedűs hölgyemény a nézőtéren keresztülvonulva foglalta el a helyét a vasfüggöny mögött, s útközben érzékletesen felhívták a közönség figyelmét a mobilok lenémítására), legalábbis a főpróbán - ahol fotóink is készültek - nem volt ilyen probléma.

A Fesztiválzenekar-féle maratonok törzsközönségéből, illetve a kifejezetten Philipp György legújabb produkciójára kíváncsiakból összetevődött nézők vegyesen reagáltak a vizuális és akusztikus ingerek tömkelegére. A közönséget erős leegyszerűsítéssel három csoportra lehetett osztani: akik el merték hinni, amit láttak-hallottak, nem fukarkodtak a nevetéssel és a tapssal, mások ugyanakkor értetlenül ültek - igaz, ebben alighanem az ideálisnak közel sem mondható akusztikai viszonyok is szerepet játszhattak. Akik pedig régebb óta követik figyelemmel Philipp György rendezéseit, megállapíthatták, hogy az alternatív helyszíneken (elég csak a Fidelio kritikáinak címeit felidézni: Kádi a képtárban, Crossover a tornateremben), kis közönség előtt megtartott korábbi produkciókhoz képest a Fesztivál Színház hidegen elegáns környezete nem könnyítette meg az előadás nyelvezetére való ráhangolódást. Megkockáztatjuk: a BFZ Selmeci utcai főhadiszállásán, ahol a zártkörű főpróbák zajlottak, jobb helyen volt a produkció. Más kérdés, hogy fordítva is elképzelhető lenne-e a dolog, azaz a hagyományos(abb) helyszíneken megszokott hagyományos(abb) operaprodukciókhoz igazodás jegyében a Mozart-partitúrán és a librettón elkövetett kreatív változtatások nélkül is működőképes maradna-e a rendezés.

Fenntartásainktól függetlenül, nem tűnik istenkísértésnek Philipp György jövőjével kapcsolatban jóslatokba bocsátkozni. Ha első rendezése, a 2008-as Varázsfuvola után alig négy évvel negyedik produkciójával a Müpában, a rangos Mozart-maratonon mutatkozhatott be, nem csodálkoznánk, ha előbb vagy utóbb a rendezői színházra nyitott Armel Operafesztiválon, sőt, akár az Operaház kötelékében kapna feladatot. Igaz, utóbbi megvalósulására a rokokópop itthoni prófétája, a Philipp György rendezői világára is bizonyára nagy hatást gyakorló Kovalik Balázs távozása óta jelentősen csökkent az esély - pedig három év múlva a Bastien és Bastienne rendezőjének felkérése sem jelentene nagyobb kockázatot, mint a Szemerédy-Parditka párosra rábízni az Ascanio Albában-t (melyet Mozart történetesen a Bastien és Bastienne után három évvel írt).

S hogy mit szólna mindehhez a fájdalmasan korán elhunyt Fodor Géza, a Mozart-operák világképének s a magyar operadramaturgiának talán legjobb ismerője, egyben e sorok lejegyzőjének néhai mestere? A kritikus-esztéta így írt 2002-ben a Don Giovanni és A varázsfuvola kapcsán először 1974-ben megfogalmazott gondolatairól: "szakadást véltem felfedezni a zene és a színpad, a zenei érvényesség és a színpadi hitelesség között. Ez a vélemény az operajátszás akkori módjához, a pszichológiai realista operajátszáshoz kötődik. Az azóta felszabadult, végtelenül nyitottá és plurálissá vált teátrális nyelv azonban felbontotta az illúziószínház, a pszichológiai realista operajátszás linearitását és zártságát, s létrehozta azokat a színházi formákat, eszközöket, effektusokat, amelyek színpadi ekvivalensei lehetnek a zenei érvényességnek. A Mozart-zene és a modern-posztmodern színpad között e két mű esetében is teljes kongruencia valósítható meg." Kérdés persze, hogy a Bastien-kotta és -szövegkönyv szabad(os) átdolgozását Fodor Géza most, tíz évvel később hamisításnak bélyegezné, vagy a konzekvens és koherens (újra)értelmezés szükségszerű velejárójaként üdvözölné? Magam a Kovalik-féle Mozart-trilógiát méltató 2006-os - egyébiránt "Mozart-maraton" című - írása alapján úgy hiszem, a válasz inkább az utóbbi lenne. Legföljebb arra biztatná a rendezőt, hogy legközelebb tüntesse föl magát a színlapon társszerzőként.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Kovács Zsuzsa

A művészt hosszas betegség után pénteken érte a halál, temetéséről később intézkednek.
Zenés színház EstiDalPosta

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Zenés színház magazin

„Mert kell egy hely” – Rekordot döntött a pécsi Padlás

A mai napon tartották volna A padlás 150. előadását a Pécsi Nemzeti Színházban. Noha a függöny a vírushelyzet miatt nem gördülhetett fel, Böhm György rendezése így is magyar színháztörténeti rekorder, hiszen ilyen szériát még nem ért meg egyetlen vidéki színház előadása sem.
Zenés színház videó

Nessun dorma, más szöveggel – László Boldizsár szellemes operaáriával buzdít, hogy maradj otthon

Vírusirtás, vírusirtás – énekli az operaénekes, aki a Nessun dorma különös szövegátiratával csak annyit kér: ha lehet, ne menj el otthonról, moss kezet sűrűn, és tartsd be az előírásokat.
Zenés színház hír

Plácido Domingónak pozitív lett a koronavírus tesztje

A világhírű spanyol operaénekes saját Facebook-oldalán tette közzé a hírt.