Zenés színház

Mitől magyar az ember?

2015.12.31. 12:13
Ajánlom
Különleges előadással, háromfelvonásos operettel, pontosabban „zenés talánnyal” készül legújabb bemutatójára a k2 Színház. A Röpülj, lelkem alkotóival-rendezőivel, Benkó Bencével és Fábián Péterrel beszélgettünk a szokatlan műfajválasztás miértjeiről, nemzeti identitásról, magyarság-definíciókról és műhelytitkokról.

- A Röpülj, lelkem című, most készülő darabotokkal egy zenés előadással gazdagodik a repertoárotok. Honnan jött az ötlet, hogy éppen egy operettet írjatok és rendezzetek?

Benkó Bence: Van ennek egy egyszerű oka: egyrészt a csapat benyújtotta az igényét, hogy csináljunk egy zenés előadást. Mi döntöttünk úgy, hogy az operettet választjuk.

- Hogyhogy nem például a népszerűbb műfajnak számító musicalben gondolkodtatok?

BB: Pont attól vált izgalmassá, hogy feltettük a kérdést: vajon mit lehet kezdeni az operettel? Korábban nem igazán kedveltük, nem is foglalkoztunk vele, a színészeinkhez sem állt kifejezetten közel, annak ellenére, hogy muzikálisak, vagyis énekelnek, együttesekben zenélnek. De most már abszolút hiszünk benne, hogy ennek a műfajnak van létjogosultsága. Igyekszünk a lehető leginkább hűek maradni a hagyományaihoz, legalábbis a dramaturgiájában és kicsit zeneileg is, de mégis törekszünk arra, hogy maga a darab, a szöveg, az előadás mondanivalója nagyon friss legyen. Nem grófokat, hercegeket akarunk velük eljátszatni... Kíváncsiak vagyunk, meg lehet-e szólaltatni, át lehet-e emelni a mai társadalmunkba, a mai életünkbe?

Fábián Péter: Úgy gondoltuk, az operett a magyar hagyományokhoz és kultúrkörhöz jobban is köthető, mint például a musical. Azokhoz a magyarsággal kapcsolatos kérdésekhez, felvetésekhez, amelyeket amúgy is boncolgatni szeretnénk, sokkal jobban passzolt mint forma.

Benkó Bence

Benkó Bence

- Mik voltak ezek a felvetések?

FP: Abból indult az egész, hogy elgondolkodtunk: mi az, hogy magyar? Miért ilyen fontos meghatározni? És mennyire veszélyes, ha ebből a tisztázatlan fogalomból vezetjük le az identitásunkat... Ezzel szemben embernek, embertisztelőnek lenni annyival egyszerűbb.

BB: Amikor elkezdtünk gondolkodni rajta, majd júliusban kidolgozni, elég friss volt még a menekültkérdés. Több ötletünk ezt boncolgatta volna, de később aztán teljesen elvetettük. Rájöttünk, hogy érdemben nem igazán tudunk hozzászólni, hiszen nem ismerjük a körülményeket. Nem annyira konkrét eseteteket, inkább azt a fajta általános bizonytalanságot próbáltuk megfogni, ami a mai magyar közbeszédben és tulajdonképpen a saját életünkben is jelen van. A sok-sok „lerágott csontnak” – mint például a kerítés felhúzása és az azt kísérő viták – az az állítás az alapja, hogy mi magyarok vagyunk, és ti meg nem. Lényegében mindig valami ellenében definiáljuk saját magunkat, a magyarságunkat. És akkor, ha nem értünk egyet a meghatározással és az abból fakadó következtetésekkel, vajon nem is vagyunk magyarok? Vonzóbb volt ez a téma, mert eggyel általánosabb, átfogóbb, de úgy, hogy közben mélyebbre is áshatunk benne. Szerintünk sokkal fontosabb, hogy megpróbáljuk a gyökerüknél felfejteni az olyan problémás-vitás kérdéseket, mint például mire is épül a magyarság, kell-e egyáltalán, hogy épüljön valamire, és ki az, aki megmondja, mire építsük fel Magyarországot.

FP: Íróilag azt tartottuk szem előtt, hogy olyan ügyekről beszéljünk, amelyekhez effektíve közünk van, megjelennek a hétköznapi életünkben – hiszen így tudunk róluk hitelesen írni és szólni. A darab első verziója a határon játszódott, egy drótkerítésnél. Elkezdtük írni, de nem jöttek a szavak. Mi a tévéből ismertük a történéseket, a jelenséget, olvastunk róla, a véleményünk teljesen kiforratlan volt. Ezért gondoltuk, inkább magunkból indulunk ki, hogy nekünk mi a gondunk az egésszel. Innen jött a magyarság-definíció erőltetettségének feszegetése.

- Azzal együtt, hogy a szöveget is ti alkottátok meg, különösen fontos lehet számotokra az előadás fogadtatása, utóélete, hiszen így talán még inkább a saját „gyereketek”, mint például egy klasszikus, amelyet feldolgoztatok...

BB: Annyival volt nehezebb vele a dolgunk, hogy mi írtuk meg. Eleve nem abban gondolkodunk, hogy a mi drámánk majd milyen fogadtatásra lel... Vagy egy jó előadás lesz belőle, vagy nem.

FP: Az viszont mindenképp könnyebbség, hogy nem kell lefutnunk azokat a „köröket”, mint egy klasszikus szöveg esetében. Nem töltünk hosszú-hosszú heteket egy-egy jelenet vagy mondat magvának felfejtegetésével, mint akár a Platonov esetében tettük. Persze történnek meglepetések: van, hogy a színész mást gondol az általunk leírt szövegről, teljesen egyéni, akár mélyebb értelmezést ad róla, emiatt is nagyon izgalmas a próbafolyamat. A gyakorlatban sok minden kiderül – például hogy hol tévedtünk mi, amikor írtuk. Nem elég jól elképzelni, ha nincs rá terep, hogy ők kibontsák... El akarjuk kerülni annak a veszélyét, hogy belelustuljunk vagy beleszerelmesedjünk, ugyanúgy minden egyes próbán mélyebbre és mélyebbre kell ásnunk.

- Korábbi előadásaitokban, például a Bakfittyben vagy a Züfecben is előkerül a politika, de talán egyikben sem annyira hangsúlyosan és aktualizáltan, mint a Röpülj, lelkemben. Szokatlan lehet ez azoknak a nézőknek, akik az operettet a giccsel, kesze-kusza, szappanoperaszerű szerelmi bonyodalmakkal, cukormázas sírvavígadással és persze az elmaradhatatlan happy enddel azonosítják.

BB: Szerintem egyszerűen nem lehet belőle kihagyni, hogy erősen politizáljon. Maga a műfaj is eleve determinálja – például a Csárdáskirálynő vagy a Víg özvegy is egy aktuálpolitikai darab volt a maga korában. Csak meg kell vizsgálni azt a kontextust, amikor először állították színpadra, és rögtön kiderül. A Röpülj, lelkemben azonban nem véletlenül nincs kimondva, mikor játszódik; mindenki döntse el maga, mennyire van közel az a furcsa disztópia, amit lefest. Lehet, hogy negyven évvel később, de lehet, hogy holnap fog megtörténni.

Fábián Péter

Fábián Péter

- Számítotok arra, hogy – akár formájában, akár témájában – megosztó lesz?

FP: Mindig igyekszünk valamilyen előadást csinálni. Inkább azt mondjuk, legyen nagyon groteszk vagy nagyon realista, mint hogy egy kompakt, se íze-se bűze produktum szülessen. Formai szempontból is megosztóak lehetnek, hiszen egymáshoz képest nagyon mások. A Platonov például nagyon hosszú – kell hozzá egy bizonyos nézői attitűd, amellyel végigülik azt a négy és fél órát. Van, aki varázslatosnak nevezte ezt az időkezelést, és olyan is, aki szerint órákat raboltunk el az életéből. A műfaji-formai kalandozás minden évben tudatos; mindig eldöntjük, hogy nem hagyjuk békén magunkat, kipróbálunk minél többfajta műfajt és színpadi nyelvet.

- Mennyi idő alatt született meg a végleges változat?

BB: Még mindig alakul, bár olyan drasztikus változások már nem lesznek benne. Ez főleg a harmadik felvonásra igaz, amiről már előre tudtuk, hogy a színészek nélkül nem lehet teljesen készre megírni. A cselekményt már nyár óta terveztük, magát a darabot pedig hat nap alatt írtuk meg.

- És a hetedik napon megpihentetek?

FP: Nem, olvasópróbát tartottunk (nevet). Egyébként nagyon nehéz volt egy-egy ötletre, amibe szerelmesek voltunk, kimondani, hogy nem viszi előre a darabot, mert zsákutca, ki kell hagyni és elölről kezdeni az egészet.

- Mennyire voltatok kritikusak egymás és a saját ötleteitekkel szemben? Könnyen sikerült konszenzust teremteni?

BB: Megmondjuk egymásnak, ha abba a struktúrába, amiben gondolkodunk, nem fér bele valami. Amikor születik a szöveg, már eleve a gyakorlati szempontokat tartjuk szem előtt, színpadi ötleteket, színészi alakításokat – igyekeztünk kifejezetten rájuk írni a darabot.

FP: A szereposztás előbb volt meg, mint az első szó. Sokat segít, ihletforrás is, ha odaképzeljük a színészt, halljuk, hogyan mondana ki egy-egy mondatot, és tudjuk, milyen feladatot szeretnénk neki adni, mi az, ami jól áll neki – vagy épp direkt olyannal akarjuk túráztatni, amit nem érez magáénak.

- Nekik engedtek beleszólást a szöveg alakításába?

BB: Improvizáltatjuk őket, ennek során is születnek szövegek, amiket aztán megpróbálunk közösen összerakni. Belenyúlhatnak ők is, húzhatnak belőle, rakhatnak hozzá mondatokat, de a cselekmény persze már nem fog változni. Egyelőre üres térben próbálunk, a díszlet még később jön, a zenekar pedig folyamatosan készíti a dalokat. A célunk, hogy minél hamarabb elkészüljünk a jelenetekkel, hogy azután a zenészekkel minél többet próbálhassunk, hiszen tudjuk, nagyon időigényes munka lesz, amikor összeeresztjük őket a színészekkel.

- Kik szerzik hozzá a zenét?

FP: A dalokat Horváth Szabolcs és Szabó Sipos Ágoston írják, mindketten szerepelnek is az előadásban. Szerves részei a darabnak, viszik tovább a cselekményt, nem önmagukban álló kis songok. Kifejezetten kérésünk volt, hogy a háromtagú – hegedűből, nagybőgőből, zongorából álló – zenekar minél tradicionálisabb vonalat, népzenei dallamvilágot hozzon.

- Az elmúlt hónapokban többször is tartottatok egy-egy előadásotok után közönségtalálkozót. Milyen tapasztalat volt beszélgetni a nézőkkel?

BB: Izgalmas, amikor szemtől szemben mondják el a benyomásaikat, reagálnak, kérdeznek. A Züfec után tartott beszélgetésen jóleső volt hallani, hogy nem színházi emberek az amúgy a színház világáról szóló előadást hogyan, hányféleképpen vonatkoztatták a saját életükre. Jelentett nekik valamit – sőt –, és így képes volt túlmutatni önmagán, aminek nagyon örültünk.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Jazz/World

Jazz, punk attitűddel: itt a Barabás Lőrinc Quartet új lemeze!

A világ nyitott tér a játékra a Barabás Lőrinc Quartet új lemezén, amelyet nem utolsósorban Miles Davis fúziós hangja ihletett. Hallgassa meg az Open című album dalait!
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház hír

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.
Zenés színház ajánló

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.
Zenés színház interjú

„Remélem, a nézők is velünk énekelnek” – interjú Dolhai Attilával a Palotakoncertek kapcsán

Július 23-án és 24-én ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet az Oroszlános Udvarban, amely idén Operettünnep címmel várja a zenés színház kedvelőit. A koncertről, a visszatérésről és a jövőbeli tervekről az est egyik szólistájával, Dolhai Attilával beszélgettünk.
Zenés színház interjú

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.