Történetük pedig az ifjúkori évek tapasztalatai és eszményei felelevenítésének kiindulópontjává válik. Értelmezésében a darab mindenekelőtt a férfibarátságról, a becsületről, a méltóságról és a fiatal éveket veszélyeztető halállal való tragikus szembesülésről szól. Az előadást olyan prológus nyitja, amelyben a színészek átadják magukat az emlékezésnek azokról az időkről, amikor pályakezdők voltak a Kis Színházban. Egy csokor "ruhatári" anekdota hangzik el, s végül pedig elmerengenek azon, hogy a színház épülete egy-két év múlva valószínűleg megszűnik létezni.

Ilyenformán a Pál utcai fiúk története tükröződik a Kis Színház színészeinek történetében: a közös nevező itt a távozás, a múló idő jele. Ez az epizód bevezet minket az előadásba és sugallja szándékát. Molnár Ferenc könyve – a színészek és a közönség gyermekkorának kötelező olvasmánya – lesz az emlékezés témája, és általa keressük az elrejtett közös önazonosság nyomait

(2009. április 4. 19:00 Nemzeti Színház (Budapest) – Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – A Varsói Nemzeti Színház Kisszínházának vendégjátéka; rend.: Michał Zadara)