A Liliom, Molnár Ferenc drámája a magyar színházközönség szívéhez nőtt. Miben más hozzá képest a Carousel?
JT: Általában beszélhetünk arról, hogy mi a különbség a prózai és a zenés színházról. Nehéz megfogalmazni. Az első, hogy a közönség tagjai közül 10-ből 9 zenéset, táncosat, vidámat akarja. És lehet, hogy keveset mondtam.
NKE: Én hiszem, hogy a közönség mindenevő, én is az vagyok. A minőség számít. Vidéken meg különösen igaz, hiszen egy színházban több műfaj is jelen van. A populáris műfajoknak nagy jelentősége van abban, hogy nagyszámú közönséget csalogasson a színházba, ez igaz.
JT: Nagy a különbség Pest és vidék között.
NKE: A Carousel nem happyenddel zárul, mint a legtöbb musical. Béres Attila és Lőrinczy Attila sokat dolgoztak azon, hogy az eredeti színdarab szellemisége megmaradhasson.
Mi ezt a világot, a Molnár Ferenc-i miliőt ismerjük, és bizonyos szempontból az Operett Liliom-előadása jobban hasonlít majd talán Molnár Ferenc darabjára, mint az amerikai változatra.
Nagy-Kálózy Eszter és Jordán Tamás a Carousel olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)
Mi a „molnárferenciség”, aminek meg kell maradnia?
JT: Molnár Ferenc világraszóló zseni volt, ragyogó dramaturgiai érzékkel bírt, és a figuráit néhány mondattal pontosan fel tudta vázolni. Azt szoktuk rá mondani, hogy ezek „háromdimenziós” szerepek. Ennyivel is többet nyújt a musicalszerepeknél az Operettszínház változata. Ez egy érzelmes, szentimentális történet, rengeteg humorral. Béres Attilának, úgy érzem, sikerült visszalopnia azt, amit szeretünk Molnárban. Ebben is, ahogy a színdarabban, Liliom a mi gyenge szívünkre akar hatni.
NKE: Azt érzem ez a miénk,ez a mi szentimentalizmusunk. És az amerikaiaknak is megvan a saját szentimentalizmusuk. Molnár Ferencnek van egy saját nyelve, mint ahogy Szép Ernőnek, Szomorynak is, speciális szórenddel, szavakkal, szóval szépségesen bonyolult.
Hogy tetszik a zenéje?
NKE: Minél többet hallgatom, annál jobban szeretem.
JT: Kevésbé fülbemászó.
NKE: Igen, de kíváncsi vagyok már nagyon, hogyan hangzik majd zenekarral, mert a próbákon csak zongorával hallottam még.
Béres Attila megcseréli a musical két utolsó jelenetét: Liliom, illetve nevezzük most már Billy Bigelow-nak, először látogatja meg a mennyországot, és azután hal meg.
JT: Rögtön hadd szóljak közbe: ezt Babarczy László csinálta meg először, ahogy azt Béres Attila az olvasópróbán is elmondta.
Miért volt szükség a jelenetcserére?
JT: Azért, mert így a dráma Julika monológjával fejeződhet be, azokkal a szavakkal, hogy
„Te csak aludj, Liliom”.
Egyszer volt egy szörnyű élményem ezzel kapcsolatban: a Rendőrfőnököt játszottam Szombathelyen, Csonka Szilvi volt Julika, Szabó Győző pedig Liliom. A szünetben el akartam intézni egy fontos telefonhívást, de nem sikerült, a készülék ott maradt a takarásban. És abban a szent pillanatban, amikor Julika elbúcsúztatja Liliomot, megszólalt. És az ott szólt. Nem lehetett mit csinálni. Azóta is mindig ez jut eszembe arról a jelenetről.
Nagy-Kálózy Eszter és Jordán Tamás a Carousel olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)
Milyen karakter Mrs Mullin – Muskátné megfelelője?
NKE: Egy üzletasszony, aki megszokta, hogy a maga ura. Ebben a közegben ő irányít, mert pénze van. Birtokolni akarja Liliomot, mint minden mást is. Csodálatos a két nő ellentéte.
És a Rendőrfőnök?
JT: Van a jó rendőr és a rossz rendőr. Ez a Rendőrfőnök az előbbi; úgy kérdezi meg Liliomtól, hogy „miért nem mész már haza?”, mint egy kétéves kisfiútól. Van benne empátia, de tudja, hogy a piszkos munkát majd elvégzi, aki nem olyan lágyszívű, mint ő. Aztán később Liliom makacssága, daca őt is felbőszíti.
Mind a Rendőrfőnöké, mind Mrs Mulliné prózai szerep. Milyen feladatot jelent ez egy zenés darabban?
NKE: Nekem furcsa, hogy egy ilyen karakter, mint Mrs. Mullin nem kapott dalt, szerintem megérdemelte volna, de akkor nem játszhatnám én ezt a szerepet. Én mindig ámulva hallgatom azokat, akik így tudnak énekelni. Fantasztikus képesség, és rengeteg munka van benne. Irigykedünk.
Annak nem lehet szabadsága, hogy egy prózai színész nincsen zenéhez kötve?
JT: Én ezt gyökeresen fordítva látom. A szakmai pályámnak egy nagy szomorúsága, hogy nem tudok énekelni, nincsen jó hallásom. Az általános iskolai énektanárom, emlékszem, minden egyes alkalommal adott 50 fillért, hogy ne énekeljek a kórusban. Borzasztó, mit művelt velem! Úgy irigylem az énekeseket, elröpít, hogy amikor a tánckar bejön, és szól a zene, egyenesen sóvárgok.
NKE: Amikor megszólal a zene, minden a zenében koncentrálódik.
JT:
Szabaddá tesz a zene. A prózai színésznek sokkal több mindennel meg kell küzdenie, a közönségtől érkező hangoktól a legapróbb hangsúlyokig. Zene mellett ezekről nem kell dönteni.
Nagy-Kálózy Eszter és Jordán Tamás (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)
Béres Attila, akivel néhány hete beszélgettem a Carouselről, kivételes Liliom-rajongó. Milyen vele dolgozni?
NKE: Hihetetlen energiával dolgozik. Szerelmese a darabnak, ezért nem először foglalkozik vele. Ahogy haladunk egyre beljebb és beljebb a történetben, mindig újabb és újabb árnyalatokkal gazdagítja a szituációkat és a karaktereket. Szeretek így dolgozni.
JT: Én elfogult vagyok Béres Attilával, szeretek vele dolgozni. Engem ezelőtt is rendezett már, mindig nagyon kedveltem.
Milyennek látják Liliom karakterét?
JT: Csodálatosan írta meg Molnár Ferencet ezt az alakot, akiben semmi szeretetreméltó nincsen, hiszen durva a nőkkel, mégis, az első perctől kezdve van benne valami szerethető és emberi. Az, hogy öngyilkos lesz, nagyon sokat elárul az ő lelki világáról.
NKE: Képtelen megváltozni, pedig szeretne, még a 16 évnyi purgatórium után sem. Talán Julika szerelmével értjük és szeretjük őt meg.
hírlevél
