Mit jelent számodra ez a darab?
Ez volt a legelső opera, amivel találkoztam. Tízévesen kaptam ajándékba egy kazettát, amin Simándy József énekelte a címszerepet. Egészen addig nem is gondoltam rá, hogy operaénekes legyek, de onnantól kezdve szinte habzsoltam ezt a muzsikát. Érdekes, hogy épp a Gertrudhoz kötődő részletek voltak rám a legnagyobb hatással: a parancsoló hangvétel, a csodálatos muzsika, az elsöprő erő, amit ez a zene sugároz. Gyermekként még nem kötődött hozzá a hazaszeretet érzése, de ma már kicsit el is érzékenyülök tőle, és hevesebben is kezd verni a szívem. Éppúgy, mint amikor a Himnuszt meghallja az ember.
Mester Viktória (Fotó/Forrás: Zsólyomi Norbert / Co-Opera)
Különös egybeesés, hogy már gyermekként is épp Gertrud dalai voltak rád a legnagyobb hatással!
Igen, és most először éneklem majd őket közönség előtt. (nevet) Ráadásul úgy érzem, most vagyok abban az időszakban, amikor már van jogom megformálni ezt a szerepet. Gertrud nagyon érdekes karakter, akiről az emberek többségének elsőre annyi jut csak eszébe, hogy nagyon gonosz, szigorú és folyton üvölt. Én teljesen másképp látom. Valóban kell hozzá hangerő, hogy az egész zenekart áténekelje az ember, de sok benne a piano is, és rengeteg az érzelem.
Nem egy karót nyelt, szigorú, mérges nagyasszony.
Ha egy kicsit utánanézünk a történelmi háttérnek, megtudhatjuk, hogy mindössze 28 évesen gyilkolták meg! Nagyon szép, fiatal, játékos nő volt, aki élvezte és habzsolta az életet. Éppen a korlátlansága és a szabad szellemisége mozgatja, és ez az, ami nem tetszik a magyaroknak. A saját erkölcsi normái szerint él.
Mit tanít számodra Gertrud szerepe?
Szinte az összes női szerepem arra világít rá, hogy minden jellemvonás megvan valahol bennem is. Ha naivát kell játszani, az is ott él bennünk éppúgy, ahogy a Gertrud-féle provokatív nőiség, a büszkeség, vagy az, ahogy oroszlánként harcolva védi és képviseli a sajátjait. És van egy uralkodó énünk is, amely nemcsak egy háztartást, de akár egy országot is képes irányítani. Persze a művekben felerősítve jelennek meg ezek a jellemvonások, de minden szerepben magamra ismerek egy kicsit.
A mezzoszoprán szerepek egy-két kivételtől eltekintve többnyire mellékszereplők és nadrágszerepek. Könnyen elfogadtad ezt a hangfajt? Nem érezted hátránynak?
Mondjuk nem is volt más választásom, annyira egyértelműen mezzoszoprán voltam mindig.
Szokták viccelődve mondani, hogy az operairodalom nagy vesztesei a mezzók. Pedig ez nem így van!
A Carment például, amit 27 éves koromban kaptam meg először, és azóta minden évben eléneklek, sose vehetik el tőlünk! És nincs még egy olyan hangfaj, ami ennyi mindent meg tudna csinálni! Harmincévesen eljátszhatunk akár egy 16 éves fiút is, vagy ott van például a Rózsalovag, ami a világ egyik legszebb szerepe, a Sámson és Delila női címszerepe, vagy Rossini Olasz nő Algírban című operájának Isabellája! Csodálatos történetek, fantasztikus szerepek! Mi mezzók ráadásul sokkal tovább is tudunk énekelni! Egyedül Puccini az, akire kicsit haragszom: a világ legszebb zenéit írta, de mi összesen egy szerepet, Suzukit kaptuk tőle! Emiatt sajog egy kicsit a szívem.
Gyermekkorod óta kalandozgatsz a hangszerek világában is.
Igen, a szüleimnek hála, akik ezt engedték, sok területen kipróbálhattam magam. Hegedülni is tanultam például, de sajnos nem nagy sikerrel. Bár, ha több türelme lett volna a tanáromnak, ki tudja, talán jobb eredményeket érhettem volna el. A konzervatóriumban aztán újra felvettem a hegedűt, melléktárgyként. Ott már szuper tanárom volt, sok-sok türelemmel és jóindulattal. Jókat muzsikálgattunk együtt, de sosem sikerült igazán jól megtanulnom hegedülni. Zongorázni is tanultam később, aminek köszönhetően addig eljutottam, hogy magam tanulom meg a dalokat. A megfelelő tempóban le tudom pötyögni magamnak a szólamomat, kihallom az akkordokat, nem kell korrepetitorhoz járnom. De az én hangszerem mindig a torkomban volt, az éneklés az, ami gyerekorom óta a szívemből jön.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva>>>
Támogatott tartalom.
hírlevél
