Zenés színház

Mozart a kocsmaasztalon

2015.08.21. 08:39
Ajánlom
A Moltopera előadásaiból lényegében minden hiányzik, ami egy operától elvárható volna. A 2011-ben alapított társulat receptje mindennek ellenére úgy tűnik, hogy mégis működik: szokatlan helyszíneken, kevés pénzből és sok lelkesedéssel kísérlik meg újra és újra megszerettetni a legszélesebb közönséggel az opera műfaját. Ágoston Lászlóval, a Moltopera vezetőjével beszélgettünk. INTERJÚ

- Nálatok minden kicsit kisebb a megszokottnál: kicsi a zenekar, kicsi a díszlet és kicsi a költségvetés. Lehet egyáltalán így operát játszani?

- Nekünk annyiból van szerencsénk, hogy az előadásaink célközönsége alapvetően nem szokott hozzá az operaházak monumentális díszleteihez, a nagyzenekarhoz és a kórushoz. Egy rutinos operarajongó ezeket a dolgokat evidensnek tekinti, aki azonban soha nem volt még ilyen előadáson, vagy esetleg volt, de az egészet végigunatkozta, annak nincsenek nagy elvárásai e tekintetben.

Mi próbálunk arra koncentrálni, hogy az összes lehetséges külsőséget lefejtsük a darabról, és csak a magját adjuk át a műnek. Az a tapasztalatunk, hogy így könnyebb megmutatni Mozart zsenialitását, ráadásul a nézők maguk is sokkal szabadabban közelítenek ezután a műfajhoz.

Ágoston László

Ágoston László
(Fotó/Forrás: Herman Péter)

- Tudatosan törekedtetek arra, hogy egyetem után függetlenekként folytassátok, vagy kényszerűségből alakult így?

- Abszolút tudatos döntés volt. Azt gondoltam, hogy csak addig tudunk megmaradni frisseknek és újszerűeknek, amíg nem függünk senkitől. Nyilván van ennek a döntésnek egy meglehetősen árnyékos anyagi vonzata is, de ezeket a nehézségeket kezdetben könnyen át lehetett hidalni.

- Például hogyan?

- Leginkább lelkesedéssel. De nem akarok panaszkodni, mert az utóbbi időben sokan elkezdtek keresni minket, iskoláktól kezdve fesztiválokig. Ráadásul tavaly volt az első bemutatónk az Operaházban, amit ez évben egy újabb követ.

- Cél volt, hogy fellépjetek az Operában?

- Nem a színpad mérete motivál, de természetesen nagy megtiszteltetés és öröm volt, amikor az Operaház tavaly meghívott minket fellépni. Hogy mást ne mondjak, végre saját ügyelővel, öltöztetővel és sminkessel dolgoztunk.

A kőszínházi kényelemhez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni, de nem ezek léte vagy nem léte az igazi értékmérő számunkra. A Szigeten, a drezdai parlamentben vagy épp a Szimpla romkocsmában ugyanúgy örömmel léptünk fel, és nem tekintettük kevésbé fontos feladatnak.

- A színházi világban szinte evidencia, hogy tízből hét színész függetlenként helyezkedik el diploma után. Nálatok a Zeneakadémián támogatták ezt az irányt a tanáraitok?

- Nem mindenki nézte jó szemmel, amit csinálunk, sokszor hallottuk vissza, hogy

a hátunk mögött a dilettánsok operatársulatának hívtak minket,

ami nyilván borzasztó rosszul esett akkoriban. Ugyanakkor az is ott volt a pakliban, hogy a legtöbben a csillogás és a nagyszínpadok miatt választották az operaénekesi pályát, a képzés is bizonyos szempontból erre kondicionálta a hallgatókat, ami azért nagyon távol esett a mi elképzeléseinktől. Szerencsére ma már nem kell annyit magyarázkodnunk.

- Elfogadtak titeket?

- Sokkal inkább arról van szó, hogy kiderült, hogy amit csinálunk, azzal mindenki jól jár. Nagyon sok, az egyetemről frissen kikerülő művésznek csak távoli elképzelése van arról, hogy mit jelent ez a szakma, jellemző az „ide nekem az oroszlánt is” mentalitás, ami aztán rengeteg kudarcélménynek is a forrása.

Magyarországon ráadásul nagyon kevés az olyan menedzseri iroda, ami a pályakezdő zenészekkel foglalkozik. Többek között emiatt is volt, hogy nem olyan régen megkerestük a Zeneakadémiát azzal, hogy szívesen adnánk munkát fiatal énekeseknek, amolyan első lépcsőfokként. Egyáltalán nem zárkóztak el az ötletlettől, ami azért nagyon biztató.

Moltopera (fotó: Angeles Parrinello)

Moltopera (fotó: Angeles Parrinello) (Fotó/Forrás: Angeles Parrinello)

- Azt írjátok a honlapotokon, hogy a „Moltopera azoknak szól, akik megcsömörlöttek az elvadult színházi próbálkozásoktól”. Milyen egy elvadult színházi próbálkozás?

- A dolognak alapvetően két véglete van. Egyfelől ott van az a hagyományos értelemben vett operajátszás, amiből a műfaj összes sztereotípiája fakad, és amivel szemben lényegében az egész Motopera létrejött. Másfelől pedig ott van az a rendezés, ami megpróbálja a sarkaiból kiforgatni az alapművet, és ráhúzni valami egészen mást.

Senki ne értsen félre, egyáltalán nem ellenezem a rendezői színházat, Kovalik Xerxes-rendezése például életem egyik legnagyobb színházi élménye volt. De amikor egy ilyen koncepció rosszul sül el, az legalább annyira kínos és riasztó tud lenni, mint egy hosszú és unalmas, elnyújtott előadás. Rengeteg olyan nézővel találkozunk, akiket éppen egy ilyen élmény riasztott el a műfajtól. Mi igyekszünk megtalálni a kettő közötti egészséges egyensúlyt – a visszajelzések alapján pedig úgy tűnik, hogy ez többnyire sikerül is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Plusz

Eredeti formájában állítják helyre a Notre-Dame-székesegyházat

A tavalyi áprilisi tűzvész nyomán leomlott huszártornyot a francia elnök szerette volna kortárs építészeti tervek szerint újjáépíteni, hogy magán hordozza a 21. század többé-kevésbé merész lenyomatát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.
Zenés színház ajánló

Világsztárokkal indul a nyár a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

A színház vezetése a már megtervezett programokból, valamint új eseményekből, koncertekből és előadásokból egy újraépített nyári repertoárral kívánja megszólítani és beinvitálni a közönséget.
Zenés színház interjú

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.
Zenés színház hír

Szabadtéri koncertsorozatot indít júliusban az Operettszínház

A musical és az operett szerelmeseinek egyaránt kínálnak könnyed, nyáresti szórakozást egy különleges belvárosi helyszínen, a Pesti Vármegyeháza udvarán.
Zenés színház hír

A jövő héten nyit a milánói Scala

A koronavírus-járvány miatti négy hónapos kényszerszünet után a koncerten a közönség és az énekesek számát is csökkentette az operaház.