Zenés színház

Mozart a kocsmaasztalon

2015.08.21. 08:39
Ajánlom
A Moltopera előadásaiból lényegében minden hiányzik, ami egy operától elvárható volna. A 2011-ben alapított társulat receptje mindennek ellenére úgy tűnik, hogy mégis működik: szokatlan helyszíneken, kevés pénzből és sok lelkesedéssel kísérlik meg újra és újra megszerettetni a legszélesebb közönséggel az opera műfaját. Ágoston Lászlóval, a Moltopera vezetőjével beszélgettünk. INTERJÚ

- Nálatok minden kicsit kisebb a megszokottnál: kicsi a zenekar, kicsi a díszlet és kicsi a költségvetés. Lehet egyáltalán így operát játszani?

- Nekünk annyiból van szerencsénk, hogy az előadásaink célközönsége alapvetően nem szokott hozzá az operaházak monumentális díszleteihez, a nagyzenekarhoz és a kórushoz. Egy rutinos operarajongó ezeket a dolgokat evidensnek tekinti, aki azonban soha nem volt még ilyen előadáson, vagy esetleg volt, de az egészet végigunatkozta, annak nincsenek nagy elvárásai e tekintetben.

Mi próbálunk arra koncentrálni, hogy az összes lehetséges külsőséget lefejtsük a darabról, és csak a magját adjuk át a műnek. Az a tapasztalatunk, hogy így könnyebb megmutatni Mozart zsenialitását, ráadásul a nézők maguk is sokkal szabadabban közelítenek ezután a műfajhoz.

Ágoston László

Ágoston László
(Fotó/Forrás: Herman Péter)

- Tudatosan törekedtetek arra, hogy egyetem után függetlenekként folytassátok, vagy kényszerűségből alakult így?

- Abszolút tudatos döntés volt. Azt gondoltam, hogy csak addig tudunk megmaradni frisseknek és újszerűeknek, amíg nem függünk senkitől. Nyilván van ennek a döntésnek egy meglehetősen árnyékos anyagi vonzata is, de ezeket a nehézségeket kezdetben könnyen át lehetett hidalni.

- Például hogyan?

- Leginkább lelkesedéssel. De nem akarok panaszkodni, mert az utóbbi időben sokan elkezdtek keresni minket, iskoláktól kezdve fesztiválokig. Ráadásul tavaly volt az első bemutatónk az Operaházban, amit ez évben egy újabb követ.

- Cél volt, hogy fellépjetek az Operában?

- Nem a színpad mérete motivál, de természetesen nagy megtiszteltetés és öröm volt, amikor az Operaház tavaly meghívott minket fellépni. Hogy mást ne mondjak, végre saját ügyelővel, öltöztetővel és sminkessel dolgoztunk.

A kőszínházi kényelemhez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni, de nem ezek léte vagy nem léte az igazi értékmérő számunkra. A Szigeten, a drezdai parlamentben vagy épp a Szimpla romkocsmában ugyanúgy örömmel léptünk fel, és nem tekintettük kevésbé fontos feladatnak.

- A színházi világban szinte evidencia, hogy tízből hét színész függetlenként helyezkedik el diploma után. Nálatok a Zeneakadémián támogatták ezt az irányt a tanáraitok?

- Nem mindenki nézte jó szemmel, amit csinálunk, sokszor hallottuk vissza, hogy

a hátunk mögött a dilettánsok operatársulatának hívtak minket,

ami nyilván borzasztó rosszul esett akkoriban. Ugyanakkor az is ott volt a pakliban, hogy a legtöbben a csillogás és a nagyszínpadok miatt választották az operaénekesi pályát, a képzés is bizonyos szempontból erre kondicionálta a hallgatókat, ami azért nagyon távol esett a mi elképzeléseinktől. Szerencsére ma már nem kell annyit magyarázkodnunk.

- Elfogadtak titeket?

- Sokkal inkább arról van szó, hogy kiderült, hogy amit csinálunk, azzal mindenki jól jár. Nagyon sok, az egyetemről frissen kikerülő művésznek csak távoli elképzelése van arról, hogy mit jelent ez a szakma, jellemző az „ide nekem az oroszlánt is” mentalitás, ami aztán rengeteg kudarcélménynek is a forrása.

Magyarországon ráadásul nagyon kevés az olyan menedzseri iroda, ami a pályakezdő zenészekkel foglalkozik. Többek között emiatt is volt, hogy nem olyan régen megkerestük a Zeneakadémiát azzal, hogy szívesen adnánk munkát fiatal énekeseknek, amolyan első lépcsőfokként. Egyáltalán nem zárkóztak el az ötletlettől, ami azért nagyon biztató.

Moltopera (fotó: Angeles Parrinello)

Moltopera (fotó: Angeles Parrinello) (Fotó/Forrás: Angeles Parrinello)

- Azt írjátok a honlapotokon, hogy a „Moltopera azoknak szól, akik megcsömörlöttek az elvadult színházi próbálkozásoktól”. Milyen egy elvadult színházi próbálkozás?

- A dolognak alapvetően két véglete van. Egyfelől ott van az a hagyományos értelemben vett operajátszás, amiből a műfaj összes sztereotípiája fakad, és amivel szemben lényegében az egész Motopera létrejött. Másfelől pedig ott van az a rendezés, ami megpróbálja a sarkaiból kiforgatni az alapművet, és ráhúzni valami egészen mást.

Senki ne értsen félre, egyáltalán nem ellenezem a rendezői színházat, Kovalik Xerxes-rendezése például életem egyik legnagyobb színházi élménye volt. De amikor egy ilyen koncepció rosszul sül el, az legalább annyira kínos és riasztó tud lenni, mint egy hosszú és unalmas, elnyújtott előadás. Rengeteg olyan nézővel találkozunk, akiket éppen egy ilyen élmény riasztott el a műfajtól. Mi igyekszünk megtalálni a kettő közötti egészséges egyensúlyt – a visszajelzések alapján pedig úgy tűnik, hogy ez többnyire sikerül is.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Vizuál

Cristian Mungiu legjobb filmjeit vetítik az Urániában

Február 16-án kerül a mozikba Cristian Mungiu legújabb filmje, az R.M.N. A Cirko Film és a Román Kulturális Intézet retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a román új hullám egyik legkiválóbb rendezője előtt február 9. és 12. között
Vizuál

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Zenés színház videó

Az Éj királynője a levegőben

Az amerikai szoprán nem csupán virtuóz koloratúrkészségéről híres, hanem bravúros légtornászmutatványairól is, ráadásul képes ötvözni a kettőt: a levegőben lógva adja elő Az Éj királynőjének áriáját A varázsfuvolából.
Zenés színház hír

Áthelyezik a földrengésben megrongálódott színházépületből a pesarói Rossini Operafesztivál idei évre tervezett előadásait

Az opera-előadásokat a fesztivál által már korábban is használt sportcsarnokban, a Vitrifrigo Arénában rendezik meg, míg a koncertekre a város egy másik színházépületében kerül majd sor.
Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.