Zenés színház

Mozart babája

2005.11.15. 00:00
Ajánlom
Kicsi a program, de erős. Rost Andrea kétszer három áriát ígért a Zeneakadémia javára, ami úgy ránézésre nem tűnik soknak, de próbálná csak valaki utánacsinálni.

A hangverseny egyébként nem kezdődött rosszul. Batta András, a rektor mondott pár szót, köztük elég jó poénokat is, átvett egy csekket a Szerencsejáték Rt.-től, és az egész mégsem volt égés, aztán a törött karú Pál Tamás elvezényelte a Cosi fan tutte nyitányát. Ez már nem volt olyan nagy élvezet, a Weiner-Szász kamaraszimfonikusok tagjai valószínűleg nem a szólamaik gyakorlásával töltötték a szabadidejüket, sőt talán a munkaidejüket sem. De hát nem értük mentünk aznap este hangversenyre. Rost Andrea viszont jött, a ruhája elegáns és fekete, a második részre majd egy még elegánsabbat vesz föl, a haja egyszerre klasszikus és modern, ő maga kicsit mintha ideges lenne, de olyan káprázatosan szép, tartalmas és erős hangon kezdi el énekelni a Batti, batti-áriát a Don Giovanniból, hogy megáll tőle a levegő. Tulajdonképpen ezért vagyunk itt, nem? Egy szép hangot hallani.

Aztán történik valami furcsa. Rossz pillanatban néz össze a karmester és az énekes, Rost Andrea félreérti a pillantást, egy gondolattal korábban lép be. Azonnal javít, de kizökken, még ha nem is nagyon látszik rajta a zavar vagy bosszúság, rendületlenül énekel, a végén összesúgnak a karmesterrel. Azt nehéz lenne megmondani, mi történik, ha nincs ez a kis hiba, de hogy van, az valószínűleg nem tesz rosszat: Rost Andrea ettől kezdve olyan köröket fut, hogy itt a térdem, hová boruljak.

Vagy csak az előítéletek dolgoznak? Az ember hozzászokott ahhoz, amit kapni szokott: a hangot, a magabiztos profizmust, a hibátlan éneklést, és valami zavarba ejtő, mert tetten nem érhető ürességet. A hang most is a régi. Nem annyira egyenletes, nem minden pillanatban egyformán szép, de ugyanaz a szín. De hol az üresség? Zerlina után Pamina, sűrűn, koncentráltan, az első rész végén pedig Madame Silberklang A színigazgatóból, mórikálva, játékosan, de hát jól állnak egymásnak, Mozart és Rost.

A második részben a növendék Kállai Ernő szétszórtan, de kellemes hegedűhangon egy Mozart-tételt játszik, és aztán bele a sűrűjébe: Figaro házassága. A grófné, Cherubino és Susanna áriája. Három különböző figura, és magától értetődően csak az utolsó Rost Andrea szerepköre. Ehhez képest a Grófné-áriának súlya van és cselekménye, nem állunk meg a felszínen, az elhagyatottság tompa fájdalmától a szinte indokolatlan reményig végigjátssza az énekesnő a partit, ott a fátyol és ott a mosoly, amiről az ária beszél. Cherubino frázisról frázisra nyílik ki, és válik gyerekemberből hódítóvá. Az már a zene, Mozart és az énekes közös munkája, hogy a szexepil ennyire nemeken túli, aki a pódiumon áll a pucér karjával, az mégis egy csinos nő, de aki énekel, az fiú-férfi-fiatalember. Aztán Susanna, a Rózsaária, a beteljesülés előtti pillanat, mintha lassulna is közben az idő, mint az ünnepek előtti délutánokon.

A ráadás újra a Zerlina-ária, most nemcsak hibátlanul, de erőteljesebben is, kicsit talán gyorsabban, már koncert végi határozottsággal. A tanulság meg az, hogy ki hitte volna, Rost Andrea tényleg ekkora énekesnő?

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.