Velencét elárasztotta a víz, Amazóniában lángokban állnak az erdők, új világjárvány van kibontakozóban. Mindeközben egy szűkkörű társaság nagyestélyiben pezsgőt kortyolgatva próbál önfeledten szórakozni. Minden adott egy nagyszerű estéhez, csak épp az énekléshez szükséges levegő fogy vészesen. De a koncert nem áll le. Akkor sem, ha a pezsgőkészletek lassan kimerülnek, és a hosszú vacsoraasztal körül sorra ürülnek a helyek.

Ez a Búcsúkoncert című előadás, amely február 22-én és 23-án látható a MU Színházban. A k2 Színház társulata most tehát kivételesen énekel. „Szerettem volna olyan színpadi kihívás elé állítani a csapatot, ami újdonság számukra” – mondta a rendező, Tarnóczi Jakab. „Számomra egészen megrendítő, amit véghezvittek Szép András zenei vezetővel, valamint Vámossy Éva énekmester segítségével.”

A rendező a disztópikus történethez nagyszabású zenei anyagot keresett, így találta meg Mozart Requiemjét, amit rendkívül alkalmasnak talált egy színházi előadáshoz.

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Szokodi Bea)

Az előadást ihlető alapélmény a korunk világvége-érzése, „a vég eljövetelének görcse”. A rendező szerint „ez újra és újra felbukkant az emberiség mindenkori kultúrtörténetében”, most pedig újra itt állunk, és folyton adatokat olvasunk, arról, hogy milyen közel is a vég. Legyenek ezek hivatalos, vagy szenzációhajhász információk; beivódnak a mindennapi létezésbe. Ennek ellenére minden magasztos, vagy annak vélt cselekvéssort folytatunk. Így az előadás szereplői is az utolsó pillanatig kapaszkodnak abba, amijük van.”

Ez nem egy környezetvédelmi előadás, inkább azokra az emberi reakciókra figyel, amelyek erre a világvége-várásra érkeznek. Tarnóczi Jakab szerint a mostani fiatalokban magától értetődő a tudat, hogy nem lesznek ideális nyugdíjas éveik: „Szorongani ezen kevésbé szorongok, hiszen egyszerűen evidensnek látom az egészet.

A fejlécképen Hans Memling (c. 1433–1494) festménye.