Zenés színház

Musik, musikk, musique: Európai kabaréesztrád

2012.06.09. 14:28
Ajánlom
A Katona József Színház kiválóságai a Budapesti Tavaszi Fesztivál alatt a Müpában, majd az évad végén a Petőfi Sándor utcában is elővezették a produkciót, amelyben különböző európai nyelveken énekeltek és játszottak dalokat, dalszkeccseket.

A franciául, az angolul és a németül előadott produkciók csak némi derültséget váltottak ki (főleg a szöveget értők körében), ám a lengyel dalokon mindenki nevetett. Van valami csiklandozóan érdekes a lengyel nyelvben: a susogása, a sok mássalhangzó összetorlódása okozta kimondhatatlansága, az, hogy annyira messze van attól, amit megszoktunk, amit hallani szeretünk. Nem tudok lengyelül, de úgy tűnt, a lengyel szövegek vannak a legközelebb a blődséghez, ezek és a svédül előadott dalocskák olyanok, mintha a nyelv hangzását akarták volna csak szerzők és előadók érzékeltetni. Mert kétségtelen, ha van néplélek, az mi másban, mint a nyelvben nyilvánul meg igazán. A nyelv parodizálásával egy attitűd is parodizálható, egy, csak az adott nemzetre jellemző mentalitás.

Fehér bőröndökkel abszolvált felvonulás keretezi az előadást: a húszas-harmincas évek, tehát a kabaré, a zenés színház nagy időszakát felelevenítők koffereikkel törtek be a félköríves, lépcsős pulpitus előtti térbe, majd a koffereket egymás mellé emelik, és azokra a dalokkal megidézendő városok nevét vetítik. A pulpituson foglal helyet a jazz-zenekar olyasféle összeállításban, amilyenben még a mi nagyjaink, például a dobos Beamter Bubi is játszott; nem bigband, de már nem is kamarazenekar: szeptett. A remek, fantáziadús zenét abszolváló együttesnek - Márkos Albert vezette a csellója mögül - ezen az estén a legkiemelkedőbb tagja a dobos G. Szabó Hunor volt, aki szólókkal is kísérte a fellépőket. Az orfeumbelsőre játszó színpadképet (tervezője: Cziegler Balázs) a fények és a háttérvetítések módosítgatják, alakítják: a zenekar olykor mintha egy andalító hajókiránduláson vezette volna fel a dalokat (ekkor még egy kis hajó is átvitorlázott a színen), olykor egy fülledt klubban, olykor egy vad orfeumban (hol minden megengedett), olykor meg mintha a görög sziklák üdvös hűvösében (hol egy asszony a meredélyhez kihúzódva járt lenge öltözetben).

A dalok jelentős része szerelmes kis dalocska, többnyire egyszerű ritmusra épülő, és a nyelvhez igazodik stílus: tehát ha francia a dal, akkor sanzon, ha olasz, akkor nápolyi, ha görög, akkor zorbás. Nagy Ervin nagy vehemanciával adott elő egy canzonettát, parodizálta ugyan az olasz stílt, az álmacsóskodást, a hangkieresztős Celentanókat, de látszott rajta, hogy a parodizált mentalitás tőle sem állt távol. A varázsfuvola után ismét kiderült, hogy remek tenorja van, és ha kicsit dolgozna vele, beférne akár egy kisebb operatársulatba is. Ha csak a hanganyagot nézzük, akkor ő vitte a prímet, a többiek - Jordán Adél, Ónodi Eszter, Rezes Judit, Tasnádi Bence, Kocsis Gergely - talán nem bírtak olyan hangi potenciállal (Kocsis Gergelynek kellett a legádázabb küzdelmet vívni a magasabb hangokért), de a játékkal, a jelenléttel kitöltötték a hangképzési hiányok miatt keletkezett lyukakat.

Ha meg azt nézzük, hogy ezek a fiatal színészek mit tudnak akrobataként, bűvészként, azt kell, hogy mondjam: le voltam nyűgözve. És nemcsak a fiúk emelős gyakorlataitól, nem csak a kézállásoktól, hanem az ügyességi számoktól is. A karikadobálás legalább akkora koncentrációt követelt, mint egy szerelmi kettős átélt megjelenítése. Ugyanakkor a görög szcénában Jordán Adél átlényegült sértett, mindenre képes Élektrává, a svéd részben Ónodi Eszter északi, garbós, vörös-dögös dívává, a francia jelenetben Rezes Judit álomszép kecses, sokat megélt sanzonistává. Az attrakcióban legalább olyan tevékenyen részt vállalt a ruhakölteményeket megálmodó Tihanyi Ildikó, mint a színészek.

A csinos hölgyek vetkőzése keltette izgalmakra csak rátett egy lapáttal a sok látványos - cirkuszi - elem. Valóban ilyen lehetett a kor orfeuma, az Arizona, a Medgyasszay Vilma nevével reklámozott helyek, a Bonbonnière (ma Művész mozi), a Somossy Orfeum (ma: Budapesti Operettszínház), a Pruggmayr, majd Herzmann, a több helyen is működő Folies Caprice. Mindegyik nevéből kitűnik az akkori Budapest nemzetközisége: volt benne nem kevés francia, román, osztrák vagy svéd. A Katona színpadán elővezetett show-varieté - ez a rendező Pelsőczy Réka műfaji meghatározása - a nagyvárosokban virágzott, és ez, a húszas évek volt a nagyvárosban robbanásszerű fejlődésnek kezdete.

Amit hiányoltam az előadásból, az annak az érzékeltetése, hogy a gyökerek, az egyszerű, nyugodt falusi élet elvesztése együtt járt a tombolással, az "ereszd el hajam" életérzéssel. Ez az életforma nem tűrhette a prüdériát, nem volt határa a nemzeti kultúra, nem tisztelt semmit és senkit. Az előadás ennek megfelelően lehetett volna egy fokkal bátrabb, nekimehetett volna, mint a jól sikerült, a Lenn a topolyai határban című dalra írt magyar vonatkozású epizódban neki is ment a nemzeti kultuszoknak. Lehetett volna még politikusabb, még szélesebben mosolygó, még szarkasztikusabb, de persze így is vissza tudta adni, hogy a kabaré akkoriban egyáltalán nem az alja-szórakozását jelentette, és egyáltalán nem volt az a színvonaltalan kacagásindukáló tréfáskodás, amivé mára lett. Társadalomkritikus zenés orgia volt, ami nem is csoda, hogy oly sok nemzetvédőt és nemzetféltőt felbosszantott. Egy kicsit, csak egy nagyon kicsit, lehetett volna a Katona remek produkciója bosszantóbb.

Videónk a nyílt próbán készült

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kórházba került Rost Andrea

„Szeretettel és együttérzéssel gondolok minden embertársamra, aki a fertőzéssel küzd!” – írta Facebook oldalán Rost Andrea, akit a bejegyzés tanúsága szerint néhány napja a Szent László Kórházban kezelnek koronavírussal.
Vizuál

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Klasszikus

Korán megkapta Kocsis áldását – Berecz Mihály a Kult50-ben

„Születésem óta a zene állandó része életemnek”, írja az 1997-es születésű Berecz Mihály rövid önéletrajzában. Valóban így van. De a zene kezdetben nem a klasszikus műfaj köntösében volt jelen az életében, hanem a népművészet révén.
Színház

Újabb házassági leckék középhaladók

Ősbemutatóra készül a Centrál Színház, ugyanis október 30-án mutatják be az évek óta nagy sikerrel futó Házassági leckék középhaladóknak folytatását. Florian Zeller francia író gondolta újra az eredeti előadás alaphelyzetét és még egy estére összehozta a szereplőket.
Klasszikus

Egmont-nyitány tízezer tüntető előtt – interjú Juhász Bence karmesterrel

Október 23-án hatalmas tömeg állt ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett. A Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara pedig egy olyan zeneművet vitt utcára, amellyel történelmi időket idézett: Beethoven forradalmi Egmont-nyitányát. Juhász Bence karmester beszélgetésünkben felelevenítette a különleges előadást.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„A legfontosabb alapelv az élet szeretete” – interjú Földes Tamással

Bár a színházak csak most kezdenek visszatérni a megszokott munkarendre, Földes Tamás számára már a karantén-időszak is új lehetőségeket, elismerést tartogatott: neki ítélték oda a Kaszás Attila-díjat, emellett forgat, szinkronizál és az évad elindulásával új szerepek várják.
Zenés színház hír

A legkiemelkedőbb művészeket díjazták a Magyar Operett Napján

Immár hagyomány, hogy a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának évfordulóján – amit 2002 óta a Magyar Operett Napjaként tartanak számon – díjazza az évadban legjobb teljesítményt nyújtó színészeket.
Zenés színház hír

A képzelt beteg – Vajda János operájának ősbemutatójára készül az Opera

Az előadás a CAFe Budapest részeként, de annak időtartamán kívül, október 30-án látható először az Eiffel Műhelyházban, Szabó Máté rendezésében.
Zenés színház hír

Eladta alapítója portréját a londoni Királyi Operaház, hogy túlélje a járványt

A képet David Hockney, az egyik legkeresetebb élő művész készítette még a hetvenes években. Értékét az is növeli, hogy Hockney alig fest felkérésre. A portrét követően harminc évig nem vállalt hasonló megbízást.
Zenés színház interjú

Dobri Dániel: „Szavak nélkül mesélek el egy történetet”

Dobri Dániel szemtelenül fiatal és jóképű zeneszerző, zenei vezető. A József Attila Színházban most bemutatott Amadeus zenei világa is az ő „gyermeke”. Ennek kapcsán beszélgettünk színházról, muzsikáról, egy előadás létrejöttéről.