Ha Palermóban sétálunk, előbb-utóbb egy pálmafáktól zöldellő, tágas térre bukkanunk ki, amelynek közepén korinthoszi oszlopokkal díszített, impozáns épület áll. Nem csal a szemünk, a Teatro Massimo tényleg hatalmas, a maga idejében 7730 négyzetméterével a párizsi és a bécsi operaház után Európa harmadik legnagyobb színházának épült.
A bejárati szinthez széles lépcsősor vezet, amelyet a karácsonyi időszakban mikulásvirágokból rakott vörös szőnyeg borít,
az épület homlokzatát pedig a különböző világnapoknak és társadalmi ügyeknek megfelelő, szimbolikus színekkel szokták megvilágítani. Ha felsétálunk a lépcsőkön, és elhaladunk a bejáratot őrző oroszlánszobrok mellett, az aulába lépve a színház makettje fogad, így madártávlatból is megtekinthetjük, hogyan helyezkedik el a nézőtér fölötti, óriási kupola, és az épület két oldalából kigömbölyödő, kör alakú termek.
Hosszú időbe telt, míg a palermói városi tanács 1864-es döntését követően valóban elkészült a város szép új színházépülete. A testület Olaszország 1861-es egyesülése alkalmából döntött úgy, hogy a déli országrész második legnagyobb városa is új operaházat érdemel. A tervpályázat rendben lezajlott – harmincöt jelentkező közül a palermói katedrális felújításán is dolgozó Giovan Battista Filippo Basilét választották –, és 1875-ben az alapkőletételre is sor került.
Ám mire a Teatro Massimo 1897-ben megnyitotta kapuit, sem II. Viktor Emánuel király, akinek a színházat pártfogásába ajánlották, sem az építész nem élt,
helyette fia, Ernesto Basile felügyelte a megszakadó és nyolc év szünet után folytatódó munkálatokat, illetve egészítette ki apja terveit. Ahogy az lenni szokott, a megakadásnak anyagi okai is voltak, de az is borzolta a kedélyeket, hogy az építkezésnek áldozatul esett két templom és egy kolostor. A helyi legenda szerint egy apáca szelleme a mai napig kísért a színházban, nem árt tehát, ha vigyázunk, amikor a lépcsőket rójuk.
Végül 1897. május 16-án megtartották a Teatro Massimo ünnepélyes megnyitóját, Verdi Falstaffját Leopoldo Mugnone vezényelte. Zenetörténeti szempontból azonban talán még érdekesebb egy nem sokkal későbbi Gioconda-előadás, ahol egy ifjú tenorcsillag vonta magára a közönség figyelmét: Enrico Caruso. Az énekes karrierjének azután nagy lendületet adott a Palermóban aratott siker, és ahogy a kezdetekkor is a korszak legnagyobbjai énekeltek és vezényeltek a színházban, ma is gyakran tiszteletüket teszik napjaink vezető művészei.
Bár a repertoárban az olasz művek dominálnak, gyakran egészen különleges előadások is színre kerülnek,
mint például a 2022/23-as évadot indító Kaiserrequiem, melyben Viktor Ullmann Atlantisz császára című darabja és Mozart Requiemje olvadt össze, az intézmény zeneigazgatója, Omer Meir Wellber vezényletével.
A képre kattintva galéria nyílik:
A Teatro Massimo balszerencse-sorozata az 1974-es nagy felújítást sem kerülte el, különböző anyagi és politikai okokból az épület újranyitása a megépítésnél is hosszabb ideig késett, huszonhárom év után, a centenáriumra nyílt csak meg, 1997. május 12-én. Ma viszont bárki megcsodálhatja Olaszország legnagyobb színházépületét, az előcsarnokot, a nézőteret és az egyik kupolás csarnokot, a különösen pazar díszítésű Pompeii Termet. Ez utóbbi nem csupán esztétikai szempontból izgalmas, nem véletlenül hívják Visszhangteremnek is,
kialakításánál ugyanis arra is ügyeltek, hogy a kisebb-nagyobb titkaikat kifecsegő vendégek ne hallgathassanak bele egymás beszélgetéseibe.
A kör alapon nyugvó teremben ugyanis a visszhang torzító hatása miatt csak egyetlen embernek érteni minden pontról tisztán a szavait: annak, aki pont középen áll.
Az igazi pompa persze a nézőtéren fogad minket, mielőtt megtekintenénk valamilyen szépséges darabot Európa második legnagyobb operaszínpadán, érdemes felemelni a fejünket. A mennyezeten ugyanis Rocco Lentini A zene diadala című alkotása látható, amely nem csupán a szemünket gyönyörködteti: tizenegy, virágsziromként elhelyezkedő lapja mozgatható, így már a színház építésekor lehetővé tette a levegőcserét.
A nézőtéren több mint ezerháromszáz ülőhely található, öt páholysor öleli körbe a földszinti széksorokat, legfelül pedig galéria várja azokat, akik tudják, a patkó alakú nézőtérrel rendelkező színházakban a színpadtól legtávolabbi ponton, felső szint közepén a legjobb az akusztika. Érdemes kipróbálnunk ezeket a mindenféle titkos lépcsősoron keresztül elérhető helyeket, még ha elsőre barátságtalannak is tűnnek: a galéria szó szerint fapados.
A nézők kétszemélyes fa üléseken foglalhatnak helyet, úgyhogy nem árt másodmagunkkal érkeznünk, ha nem akarunk egy idegenhez a kelleténél közelebb kerülni.
A hangzás azonban mindent megér.
És hogy miért ismerős sokaknak a Teatro Massimo épülete, habár soha nem jártak Szicíliában? A színház a Keresztapa harmadik részében tűnik fel, amikor is igen stílusosan a Parasztbecsületet adják elő, egy szintén a térségben játszódó operát.
Hogyan jussunk el a palermói Teatro Massimóba?
Az első kérdés az lehet, hogyan jussunk el egyáltalán Palermóba, de ez nem olyan bonyolult, bizonyos napokon közvetlen repülőjárat indul Budapestről. A színházépületet aztán el sem téveszthetjük, hiszen a turisták körében roppant népszerű sétálóutca, a Via Maquerada éppen előtte halad el.
Ha előadást néznénk
A Teatro Massimo előadásonként különböző jegyárakat állapít meg, a galéria középső szakaszára nagyjából 50, premier esetén körülbelül 60 euróért válthatunk jegyet, míg a földszintre 100-150 euró körül, előadás, illetve premier függvényében. A jegyek online is megvásárolhatók, de akkor számítsunk rá, hogy – ahogy azt Olaszországban megszokhattuk – különféle járulékos költségek rakódnak az árra, nagyjából öt euró értékben.
Ha az épületet tekintenénk meg
A színházban ritka kivételtől eltekintve egész nap tartanak vezetett túrákat, ezek ötvenpercenként indulnak, és körülbelül harminc percig tartanak. A jegyet meg lehet váltani online is, de ha csak néhány fővel szeretnénk részt venni, valószínűleg akkor is beférünk, ha csak a helyszínen vesszük meg. A túrák párhuzamosan zajlanak angolul és olaszul. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy amíg a vezetést végző személy olaszul magyaráz, az angolul értők körbenéznek, aztán csere következik: az olaszosok nézelődnek, és angolul zajlik az ismertető.
A túrákra tíz euróért válthatunk jegyet, de ennek során nem láthatunk lényegesen többet, mint amikor felkeresünk egy előadást, csak a királyi páholy és a valóban szépséges Pompeii Terem szolgálhat újdonságként. További öt euróért azonban a backstage-be is bejuthatunk, ez azonban csak a próbák és előadások időbeosztásától függően lehetséges.
WebTv
A színház a premiereket általában közvetíti a honlapján, illetve elérhetővé teszi Youtube-csatornáján is (a 2022/23-as évad korábbi produkciói még mindig visszanézhetők).
További információ a műsorról és a jegyvásárlásról a Teatro Massimo kétnyelvű oldalán érhető el.
Fejléckép: Rocco Lentini A zene diadala című festménye a Teatro Massimo nézőterének mennyezetén (fotó/forrás: Rosellina Garbo / Teatro Massimo)
hírlevél
