Zenés színház

Nabucco: Korszakváltások

2015.02.07. 06:52
Ajánlom
Verdi első komoly sikert hozó operája volt az 1842-ben bemutatott Nabucco, amiről majd negyven évvel később a mester maga is úgy vélekedett, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Kesselyák Gergelynek az Erkel Színházban látható rendezésében szintén fontos szerep jut a csillagok állásának.

A Verdi életében egymást követő súlyos magánéleti és szakmai válságok után megszületett Nabucco jelenkori színreviteleivel kapcsolatban gyakran visszatérő motívum az itáliai Risorgimento mozgalom emlegetése, illetve ennek apropóján az aktuálpolitizáló Verdi portréjának felskiccelése. Erre leginkább az operairodalom egyik legismertebb betétje, a rabszolgakórus Va, pensiero kezdetű, a nem hivatalos olasz himnusz rangjára emelkedett, a mindenkori elnyomó hatalom ellen lázadó zeneszám jogosíthat fel.

Igaz, hogy visszatérő szólam a későbbi pályáján jóval rugalmasabbnak és hajlékonyabbnak mutatkozó Verdi ifjúkori operája kapcsán annak statikusságáról, tablószerű kompozíciójáról, vagy a Rossinitől és Bellinitől ellesett megoldásokról is beszélni, ám a bemutató és az azt követő reprízek elképesztő sikerét már senki sem vonhatja kétségbe.

Kesselyák Gergely pályáján több ízben visszatért már a Nabuccóhoz: 2004-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Dóm monumentális háttere előtt nem kevésbé nagyszabású produkcióval rukkolt elő, majd 2013-ban Miskolcon vitte színre a darabot, amit nem sokra rá a debreceni színpadi adottságokra átigazítva szintén sikerrel mutattak be. Az Erkel színpadára ez utóbbi produkció "költözik" februárban, természetesen a jóval nagyobb térre átszabva, több statisztával, megnövelt létszámú kórussal, meg persze a legtöbb szerepben új énekesekkel. Érdekesség, hogy a változó kiállítású produkciót egyedül Papp Janó pompás jelmezei kísérik a szegedi premier óta.

Tíz éve a szegedi bemutatót rendezőként és karmesterként is kézben tartotta, sőt azóta is előfordult már, hogy dirigálta saját Nabuccóját. Most azonban Kovács Jánosnál van a pálca: "Nem kell annál többet markolni, mint amennyit lehet - mondja Kesselyák, aki nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy az Operaház első karmestere felkérte, vegyen részt a zenei próbákon. - Ez kivételes lehetőség, hiszen így folyamatosan egyeztetni tudjuk, ki mit gondol a műről."

Amikor a rendező és a karmester énjének viszonyáról kérdezem, azt mondja: "Amikor rendezek, a zenei megvalósítással kapcsolatos tűréshatárom jóval szűkebb, mint amikor »csak« vezényelek. Természetesen a zenekari árokban állva is nagyon fontos, hogy mi történik a színpadon, de jó esetben a rendező céltudatos, okos ember, aki pontosan tudja, mi miből következik a színen, ebbe pedig nekem karmesterként már nemigen lehet beleszólásom."

Kesselyák Gergely elárulja, hogy a Nabucco zavarba ejtő monumentalitása fiatal kora óta izgatta a fantáziáját: a sok kórusének és az imádságok füzére, a zene nagyszerűsége egyaránt olyan magasságokat sugall, amely magyarázatot követel. Hozzáteszi: az ő megfejtése Szeged óta alapvetően nem változott, a szabadtéri és a kőszínházi produkció a más léptékből is következően mégis eltérő módon viszonyult ugyanazokhoz a kérdésekhez.

Számára az opera legfőbb üzenete abban áll, hogy az élet útvesztőjében bolyongva - amit a szegedi előadás díszlete is jelzett - az utunkat kísérő csapdák és veszélyek, a sok viszontagság és az ellentétes pólusok között sodródva végre rátalálhatunk a békére, ha hajlandók vagyunk Isten és a hit felé fordulni. Úgy véli, ez nem egyetlen valláshoz kötődő, hanem általános, akár itt és most is megfontolásra érdemes üzenet. Verdit olykor azzal vádolják, hogy helyenként túlságosan lazán kezelte a történelmi tényeket, de Kesselyák szerint itt jóval univerzálisabb témáról van szó, a mester nem historikus állóképeket akart látni a színpadon.

A miskolci produkció megrendezésére készülve az egymást követő nagy világtörténelmi korszakok váltakozásáról sokat olvasott Kesselyák Gergely: "Akkoriban a levegőben volt egyfajta világvégevárás, amolyan metafizikus várakozás valamire, ami mindannyiunk életét hamarosan befolyásolja és megváltoztatja majd". A régi bölcsek szerint ugyanis úgy 2500 évente másfajta kozmikus sugárzásnak van kitéve a Föld, így egy-egy váltás után az emberi nemnek is újabb és újabb megoldásra váró feladatai kerülnek előtérbe.

A rendezés egy ilyen nagy jelentőségű váltás történetét és annak az egész emberiségre gyakorolt következményeit dolgozza fel: a Bikából a Kos jegyébe történt átlépéssel a lehanyatló babiloni birodalom átadta a helyét az Ószövetség korának, s a Nabucco eseménysorozata tulajdonképpen ezt örökíti meg. Krisztus születése körül a Halak jegyébe léptünk át, s amikor ez a korszak véget ér, napjainkhoz képest néhány száz év múlva, akkor következik majd a Vízöntő kora.

Zeke Edit díszletében, illetve Kesselyák Gergely színrevitelében ezért jut jelentős szerep a különböző zodiákus jegyek megjelenítésének. Amikor arról kérdezem a rendezőt, hogy mindezzel mennyire kell tisztában lennie a nézőknek, megnyugtat: "Természetesen nem várható el a nézőtől, hogy a maga teljességében átlássa ezt a bonyolult rendszert. És mégis: mivel a zodiákus jegyeket és más, ősi szimbólumokat annak idején emberek hozták létre más emberek számára azért, hogy sok évezreddel később is tudjanak üzenni a saját korukról meg arról, hogy mit gondoltak a világról, úgy vélem, hogy aki kellő érzékenységgel ül be a nézőtérre, az megérzi, megérti ezeknek a jelképeknek a valódi jelentőségét."

A rendező hozzáteszi: nem gondolja azt, hogy a következetes képi világ "megzavarná" Verdi nagyszerű muzsikáját. Saját rendezői elképzelését, a komplex szimbólumrendszert csupán keretnek tartja, amely mellett az opera eredeti cselekménye természetesen hiánytalanul lezajlik. A képek valójában segítik a nézőt abban, hogy a zene fenségességét átérezhesse.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Posztumusz Igaz Ember díjat kapott Kálmán Imre

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján a zeneszerző lánya, Kálmán Yvonne vette át a díjat az Operettszínházban.
Zenés színház opera

4 operaelőadás 26 órán belül? Kelemen Zoltánnak belefért

Három Bajazzókat és egy Bánk bán előadást vészelt át a szegedi Kelemen Zoltán operaénekes 26 órán belül. Nem is akárhogyan!
Zenés színház interjú

„Molnár Ferenc világraszóló zseni volt”

Április 26-án mutatja be az Operettszínház Béres Attila rendezésében a Liliomot. Az előadás két prózai szereplőjével, Nagy-Kálózy Eszterrel és Jordán Tamással arról is beszélgettünk, mi az a „molnárferenciség”, amihez a musicalben is ragaszkodni kell.
Zenés színház gyász

Elhunyt László Margit operaénekes

A Liszt-díjas lírai szopránénekesnőt, Érdemes művészt nyolcvannyolc éves korában érte a halál.
Zenés színház magazin

Gúnyt űz az Operaház a feketékből, vagy a kultúrájukat népszerűsíti?

A Porgy és Bess előadását kezdettől fogva botrány kísérte, pedig csak egy közepesen előadott kiváló operáról van szó, ami soha nem lesz olyan, mint fekete hangokkal.