Zenés színház

Nagoya – Opera, haiku, cosplay

2015.06.21. 07:57
Ajánlom
"Figyelj, olyanok vagyunk már, mint a japán turisták Pesten" – az öltözőben, Nagoya legnagyobb színházában, az Operaház férfikara beszélget. – "Pofátlanul lefényképezünk mindent." "Tudom, én ezt nem is tagadom." Szombat este van, a színháztól nem messze különös jelmezbál, cosplay-nek nevezik: lényege, hogy fiatal lányok extravagáns képregényhősöknek öltöznek be. Japánban vagyunk, és van itt furcsaság, de szépség is bőven.

A Fidelio és az Operaház közös kritikapályázatának nyerteseként szerencsém volt egy hetet Japánban tölteni a társulat turnéjának keretei közt, Nagoya városában, június 8-14. között. Az Opera két művet, A sevillai borbélyt és a Figaro házasságát vitte Ázsiába.

Néhány barátom előre figyelmeztetett, hogy egy ilyen út után lehet, hogy képtelen leszek elfogulatlanság nélkül írni operáról. Én ellenben amiatt aggódtam, hogy megtalálom-e a helyem amolyan firkászként az énekesek, hangszerjátékosok és színpadi munkások között. Végül kiderült, alaptalanul féltem. Bár Palerdi András még a ferihegyi repülőtéren megfenyegetett - természetesen viccelődve - hogy meghív egy tál romlott sushira, ha valaha is rosszat írtam róla, pár nappal később már az asztalához invitált reggelinél. Egy kis megjelenés erejéig pedig én is kivehettem a részem a munkából: statisztáltam A sevillai borbély két jelenetében. Remek történet egy pohár bor mellett: ha valaki megkérdezi, hogy álltam-e már életemben operaszínpadon, felelhetem, hogy igen, és rögtön Japánban. Ott tartózkodásom alatt egyébként kétszer került színre a Rossini-opera, pénteken Klein Ottokár és Balga Gabriella (az énekesnő különösen gyönyörűen énekelt aznap este), szombaton Megyesi Zoltán és Daniela Barcellona főszereplésével, s már magyar földet taposott a lábam, mikor a társulat Tokióban folytatta a turnét a Figaro házasságával. A teljesség igénye nélkül egyébként többek között Palerdi András, Szüle Tamás és Gábor Géza, a hölgyek közül pedig Bazsinka Zsuzsanna és Bakonyi Anikó vett részt a turnén, karmesterként pedig Kocsár Balázs és Dénes István, illetve a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.

A Budapestről Nagoyába érkezőknek hét órával kell előrébb állítaniuk az óráikat, ez az időeltolódás persze az énekeseket, a zenészeket és a legtöbbünket megviselt. Ennek ellenére Bakonyi Anikóval és Szüle Tamással a szerdát már egy hosszú sétával töltöttük. Az énekesnő, a Rossini-operában Berta megformálója, amúgy is lelkesen vágott neki a városnak, Szüle Tamásnak (Bartolo) viszont az ehető kenyér hiányzott az ott kapható „édes vackok" után. Gábor Géza megállapította, hogy legutóbbi távol-keleti útján nem, most azonban megviselte a jetlag, Balga Gabriella is jórészt pihenéssel töltötte az első napokat - és gyönyörűen is énekelt pénteken Tsuban, az első előadáson. Az Opera amúgy nem először turnézik Japánban. Hogy ennek köszönhető-e, hogy Klein Ottokár mestere az evőpálcika kezelésének, nem tudom. A stáb amúgy csak ámult a helyiek készségességén, a japán színházi dolgozók a sminkeléstől a jelmezeken át a színpadi munkáig mindenben segítő kezet nyújtottak.

A kérdés persze az, hogy hogyan hat a japán közönségre egy európai opera. Szombat este a színházból kiérve pár helyi egyetemistával beszélgettem, akik látták az előadást. Rendkívül tetszett nekik, de jellemző módon rögtön azzal kezdték, hogy örülnek, hogy megértették a darabot. Árulkodó az is, hogy amikor egy helyinek el kellett elmagyaráznom, hogy a Magyar Állami Operaházzal vagyok itt, az opera definiálása után ők rögtön a musicalre asszociáltak; s az esetek többségében ezt kénytelen voltam rájuk hagyni. De ne higgyük azt, hogy a műfaj süket fülekre találna a messzi keleten: Nagoya és Tsu színházai hatalmas épületek, és mindkettő megtelt péntek és szombat este.

Noha bánom, hogy nem jutottam el az ország más részeibe, akár a Jigokudani majomparkba, a tokiói császári palotába, vagy a Fuji közelébe, Nagoya városi környezetében is bőven volt mire rácsodálkozni. Ahogy Vincent mondja a Ponyvaregényben, egy idegen országban a kis különbségek a legérdekesebbek: az emberek, akik egyenes sorban, katonás rendben várakoznak a buszra, hogy aztán érkezési sorrendben szálljanak fel; a dolgozók, akik a legapróbb munkákat is a legnagyobb komolysággal és lelkiismeretességgel végzik. Az öltönyös figurák, akik este 9-10 körül igyekeznek haza a munkából, hogy aztán másnap reggel nyolckor megint dolgozzanak. A japánok udvariassága, kedvessége már-már zavarba ejtő: egy-egy üzleten, múzeumon végigballagva rögtön fejet hajtanak és mosolyogva köszöntenek, s a legkészségesebben szolgálnak ki. De a mindennapi robotnak és a hosszú műszakoknak káros hatását sem lehetne sokáig tagadni: egy japán könyvesboltba betérve nem szépirodalommal, ismeretterjesztő könyvekkel vagy albumokkal vannak tele a polcok, hanem többnyire könnyű manga képregényekkel, vagy erotikus irodalommal.

Nagoya turistalátványosságokban sem szűkölködik: a helyi vár hatemeletes főtornyában számtalan ősi japán eszköz és berendezés látható, gazdag tetőzettel díszített épület. 1612-ben épült, a világháború után azonban komoly felújításra szorult. A várat körülvevő park (Meijo Koen) gyönyörű cseresznyevirágzás idején - ezt azonban sajnos én is csak fotók alapján tudom, mert a mi látogatásunk nem erre az időszakra esett. A város másik izgalmas helye az Osu Kannon nevű templom, mely mégsem ősi épület, csak az egykoron elpusztult templom hű rekonstrukciója. A templom mellett nyílik Nagoya egyik legnagyobb vásárlóutcája is. Irodalmat tanuló egyetemistaként pedig külön élmény volt Basho emléktáblájára bukkanni. Ő volt az, aki 17. század végén Nagoya legnagyobb parkjában tökélyre fejlesztette a haiku műfaját.

Egy életre szólt öt napos japán utam, de legszívesebben visszamennék, annyi minden látnivaló maradt még az országból. Hazajöttem, a japán kultúrát pedig közvetve itthon is magamba szívhatom. Itt van például a Senki madara Szabó T. Annától, ha könyvre, Saint-Saens A sárga hercegnője, ha operára, vagy a Liza, a rókatündér, ha filmre gondolok.

Köszönöm az élményt a Fideliónak és az Operaháznak is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Jazz/World

Örökre megjegyzem ezt a két szót Lantos Zoltán új lemezéről

Lantos Zoltán új lemeze nagyszerű, felemelő és profi, mégsem ez az, ami elsősorban megragadott benne. Hanem két szó: Nada Brahma. A hang Isten. Mit jelent ez?
Tánc

Ezekben a feldolgozásokban láthatod idén A diótörőt

Vannak, akik számára nem telhet el az adventi időszak Csajkovszkij klasszikusa nélkül. Nekik igyekszünk segíteni gyűjtésünkkel.
Könyv

80 éves a verebek, a lóverseny, a plüssmacik és a gombfoci megszállottja

Tandori Dezsőt köszöntjük születésnapja alkalmából. Az író, költő, műfordító és intermediális grafikus művész irodalmi próbálkozásait Nemes Nagy Ágnes bátorította, rajta keresztül került szoros kapcsolatba többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal.
Zenés színház

Fischl Mónika a Mayáról: „Ezen a zenén nőttünk fel!”

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után látható a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya. Fischl Mónika és Bordás Barbara beszél az új produkcióról.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Amikor a közönség elé lépek, csak a zene marad

A fiatal magyar drámai szoprán második helyet érdemelt a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen, és elnyerte a Fidelio különdíját is. Ádám Zsuzsannával az eddigi pályájáról, a kecskeméti Kodály-hatásról beszélgettünk, illetve arról, hogy honnan tudja, hogy neki operát kell énekelnie.
Zenés színház vidék

A Budavári Palotakoncertek műsorával köszöntik az új évet Szolnokon

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar január 12-én a Budavári Palotakoncertek műsorával szórakoztatja a szolnoki publikumot.
Zenés színház operett

Fischl Mónika a Mayáról: „Ezen a zenén nőttünk fel!”

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után látható a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya. Fischl Mónika és Bordás Barbara beszél az új produkcióról.
Zenés színház életrajz

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Zenés színház operaház

Elvehetik az Operaháztól a beruházásait

A Liget-programot kezelő Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.-hez kerülhet az Operaház felújítása és a műhelyház felépítése. A kérdésről jövő szerdán szavaz a Parlament. FONTOS: Cikkünket az Operaház válaszával frissítettük.