Zenés színház

Nagy test, közepes élvezet

2013.09.27. 07:04
Ajánlom
"Hasamnak hírét milliók nyelve zengi, dicsérik délceg testem...a termetem, s hogy föllépésem délceg és pompás." E gondolatokat első ízben egy 300 lelkes falucskában hallottam, még a kilencvenes évek közepén, nyilvánvalóan jóval szerényebb nyelvi kiállításban, mint az Operaházban most színre vitt Falstaff-előadásban. KRITIKA

Laci, a Sir John által kikiáltott Bendőbirodalom Bakonyaljára akkreditált utazó nagykövete, egy IFA nyergéből hetykén kihajolva adta át a falstaffi világ- és énkép irigykedésre sarkallóan tömör összefoglalását: "Barátom, amelyik nő megáll, arra lövök!" Lerágott és piszokkal szegélyezett körmökkel, boglyas és ragacsos hajjal, ízlést nem, pusztán célszerűséget tükröző, elhanyagolt ruházattal együtt is hitte, amelyik nőre rávillantja nikotintól fényét vesztett, okkersárga és hiányos fogait, azt rögvest maga mellé emelheti a kocsiszekrénynek tetsző, valójában azonban grand seigneurs-ök számára fenntartott jázminillatú, bársonnyal burkolt szeparéjába.

Arnaud Bernard, a darabra felkért rendező talán ráérzett Falstaff és a bakonyi fuvarozó világának maszkulin öncsalással és -ámítással átszőtt, keserűen komikus világára, ahol a főtt tyúkokkal, fácánokkal, óborral és kézzel tapintható testi örömökkel pukkadásig növesztett fizikai valóságot a hazug férfiálmok és illúziók színezik igazán élvezhetővé. Ráérzett, de a két ellentétes minőség bonyolult egymásba fonódásából születő cifra világról, az ebben tenyeres-talpasan, mégis otthonosan közlekedő személyiségről jószerével semmit nem mesélt el. Erénye, hogy nem rendezi túl a darabot, nem akarja szelleme sziporkázásával elszórakoztatni a közönséget. Az összességében a látható valóság és a megalapozatlan vágyak és ábrándok által újra- és újra kihordott fantáziavilág örvénylő, kisgömböc módjára mindent elnyelni kívánó kettőssége csak jelzésszerűen, a felvonások eltérő díszleteiben érhető tetten, miközben az illúziók kapcsán elsősorban saját magunk megcsalatásáról, az önbecsapásról mesél. Igaz, úgy tartja a mondás, akkor tévedünk a legnagyobbat, amikor a legbiztosabbak vagyunk a dolgunkban, ám ennek ürügyén televíziót, "sztori a sztoriban" filmforgatást, nézőkre mutogató, a magunkra ismerést erőltető színpadképet megálmodni - már csak az elmúlt 5 év hazai operatermését átpörgetve - sem különösebben eredeti éca.

A one man show-ban utazó, Falstaff-szakértő rendező egy személyben a darab díszlet- és jelmeztervezői tisztjeit is ellátta: utóbbiak különösebb érzelmi-intellektuális viharokat nem váltottak ki, a díszlet azonban imitt-amott kifejezett kreativitást igazolt. Ötletes, tetszetős és álmélkodásra késztetően képszerű megoldások is felfedezhetők, az első felvonás materialista dizájnja, valamint a harmadik rész tündéri-túlvilági díszletei tökéletes keretbe foglalják a látottakat, ugyanakkor sajnálatos, hogy a visszafogott, ökonomikus szimbolizmus és a túlhabzó ornamentika között nem találta meg a mindent kiegyenlítő egyensúlyt. Dicsérendő, hogy Nanetta és Fenton kibomló szerelmét épp a librettista Boito által kívánt módon - gyakori felvillanásokban - álmodja színpadra: a szerelmesek hol egy csapóajtón kúsznak elő, hol egy díszletelem takarásából kilépve találják máris magukat egy heves ölelés kellős közepén. Így lesz szerelmük valóban "a legderűsebb szerelem, melyet állandóan megzavarnak, megszakítanak, de amely mindig kész újrakezdődni".

Az opera csodálatos, sokat méltatott, az egymásra rakodó rétegek összecsengéséből, a folytonosan felmerülő, a zenei memóriát is próbára tévő foszlányok egymásra hatásából kialakuló szőttesét az új főzeneigazgató, Halász Péter által dirigált zenekar idézte meg magabiztosan, s a második felvonás közepére a zsöllyére ereszkedő lanyha mélaság és - urambocsá' - unalom dacára élvezhetően. A főszerepet éneklő Kiril Manolov az első percekben ijesztően tompának és erőtlennek mutatkozott, a Dr. Cajusként berobbanó tenorista, Megyesi Zoltán is túlharsogta. A bolgár bariton később kapott erőre, ám továbbra sem nyűgözött le muzikalitásával, előadásmódjával. Az imént citált Megyesi alakításában nehéz volt kivetnivalót találni, de nem is muszáj. Jó tíz év távlatából szemlélve fejlődését érezhető, hogy hangja egyre érettebb, erősebb, férfiasabb, vivőereje meggyőzővé kezd alakulni.

A dalszínház menedzsmentjét kis híján tébolydába juttató, pont a főpróbán lerokkanó Balczó Péter Fentonja bár mellékszerep, azonban az énekes hangi adottságai, muzikalitása és a beszerzett gipszcsizma ellenére mutatkozó tartása a karaktert az este főszereplőjévé emelték - nem méltánytalanul. Alik Abdukayumov vonzó orgánuma dacára csapnivaló színészt idézett Ford alakjában, a földön fetrengő ripacskodás együttérzést nem keltett, s mosolyra sem fakasztott. Baráth Emőke meggyőző Nanettának bizonyult, a Sul fil d'un soffio etesio előadása a tündérvilágból pillanatokra áttükröződő csoda volt. Fodor Beatrix tökéletesen valósította meg a komponista által a darab pontos előadásmódjához elengedhetetlennek ítélt accentókat, vagyis a verbális és zenei hangütés pontosságát. S ha már olyan sokat beszéltünk az illúziókról: ismét szegényebbek lettünk eggyel. Budai Lívia Mrs. Quickly-je valóban értékelhető zenei megnyilatkozásokat sajnálatosan már csak nyomokban tartalmazott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Zenés színház hír

Posztumusz Igaz Ember díjat kapott Kálmán Imre

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján a zeneszerző lánya, Kálmán Yvonne vette át a díjat az Operettszínházban.
Zenés színház opera

4 operaelőadás 26 órán belül? Kelemen Zoltánnak belefért

Három Bajazzókat és egy Bánk bán előadást vészelt át a szegedi Kelemen Zoltán operaénekes 26 órán belül. Nem is akárhogyan!
Zenés színház interjú

„Molnár Ferenc világraszóló zseni volt”

Április 26-án mutatja be az Operettszínház Béres Attila rendezésében a Liliomot. Az előadás két prózai szereplőjével, Nagy-Kálózy Eszterrel és Jordán Tamással arról is beszélgettünk, mi az a „molnárferenciség”, amihez a musicalben is ragaszkodni kell.
Zenés színház gyász

Elhunyt László Margit operaénekes

A Liszt-díjas lírai szopránénekesnőt, Érdemes művészt nyolcvannyolc éves korában érte a halál.