A komponista, aki a 19. században virágkorát élő, és a két világháború között újra bizonyos fokú népszerűségnek örvendő népszínmű hagyományát szerette volna a friss népzenei kutatások szelleméhez és esztétikai horizontjához közelíteni, színpadi műve témájául Garay János Az obsitos című elbeszélő költeményét választotta, amelyből azután Harsányi Zsolt és Paulini Béla írt librettót.

A Háryt először a Nemzeti Színházban tervezték színpadra állítani, Hevesi Sándor már el is fogadta előadásra az alkotást, amikor - az újabb terveknek megfelelően - Radnai Miklós felvette a kapcsolatot a teátrummal, hogy a darabot átvihessék az Operaház színpadára. A bemutatót követően Kodály kibővítette művét, ezt a változatot 1828-ban láthatta először a közönség, 1934-ben pedig szabadtéren is színpadra állították a darabot Debrecenben. Bár a magyarországi előadások mellett többek között Kölnben, Aachenben, Augsburgban, Helsinkiben és Moszkvában is színre vitték a nagyotmondó Háry János történetét, az európai zenés színházakban nem vált a repertoár részévé. Kodály azonban egy szvitet is összeállított a számos népdalt feldolgozó alkotásból, amelynek népszerűsége azóta sem csökkent.

Az Erkel Színházban most Vidnyánszky Attila rendezésében mutatják be Kodály klasszikusát, amely a rendező szerint, ahogyan azt a két éve Debrecenben színre vitt produkció kapcsán elmondta, az álmok, a délibáb szépségéről szól, arról a valóság és mesevilág közt tátongó szakadékról, ami ahelyett, hogy letörne, erőt ad és optimizmust sugároz. A főbb szerepekben Haja Zsoltot, Csurka Lászlót, Gál Erikát, Szalma Tamást, Váradi Zitát, Hábetler Andrást, Markovics Erikát és Szerekován Jánost hallhatja a közönség.