Mindketten voltatok már társulati tagok. Mennyiben más, mint egy szabadúszó élete?
Auksz Éva: Már voltam társulati tag és szabadúszó is. Teljesen más a két létforma. Nagyon jó érzés tartozni valahova, valakihez. Azt gondoltam, hogy szabadon dolgozni mindenfelé éppoly jó érzés, mint a társulati lét. Eleinte valóban élveztem is, de tulajdonképpen valahogy mindig, mindenütt éreztem, hogy nagyon jó ott lenni, náluk játszani, de nem tartozom hozzájuk. Azon túl, hogy nagyon szerettek, elfogadtak mindenütt, mindig csak vendég maradtam.
Jó lenne a kötöttségek mellett egy kicsit megőrizni ebből a szabadságból is, de még nem látom, ez mennyire megvalósítható.
Az, hogy több színházban játszol, azt is jelenti, hogy több impulzus ér egyszerre. Fontos neked, hogy „otthon” érezd magad?
AÉ: Igen, nagyon családcentrikus vagyok. Burokban nőttem fel, tíz évesen kezdtem néptáncolni, és feltétlenül nem a műfaj szeretete fogott meg, hanem a közösségi élmény. Az, hogy művészember lettem, a valahova tartozás érzésének köszönhető.
Fila Balázs: Nekem is fontos a társulati lét. Biztonságot ad. Pályakezdőként három évadot töltöttem Kaposváron, egy esztendőt az Operettszínházban, és az elmúlt időszakban itt is egy szoros közösség részese lehettem. Az, hogy újra társulati tag lehetek, érzelmileg is nagyon sokat jelent. Szeretek kötődni, biztonságban érezni magam.

Fila Balázs, Feke Pál és Auksz Éva a Valami bűzlik olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Az első közös bemutatótok egy Broadway musical ősbemutatója. A Valami bűzlik minden pillanatában igazi csapatjáték.
AÉ: Így van.
Fila Balázs humora messze földön híres, így ő rögtön kontrázott, hogy nem így van. Persze, ez nem jelenti azt, hogy igaza van… maga is belátta.
FB: Az évad összes előadására jellemző a csapatjáték. A Száll a kakukk, a Szibériai vagy Az imposztor is nagy „bandázós”, együtt játszós előadás. A Szibériai csárdásban például mi magunk, a katonai foglyok vagyunk a zenekar is. Minden, ami hangszer lehetett a Gulagon, azon mi magunk is meg kell, hogy tanuljunk „zenélni”. Ez nemcsak gyakorlás, hanem nagyfokú egymásra figyelés is.
AÉ: A Valami bűzlik rendszere ilyen. Itt is
nagyon kell figyelni egymásra, ugyanakkor csodálatos egyéni lehetőségeket is rejt magában az előadás.
Szerintem az idei bemutatók jó apropók arra, hogy összekovácsolódjunk és megismerjük egymást.
A Valami bűzliket nem ismerik a nézők. Ti miért szeretitek?
AÉ: Mind a ketten nagyon szép karaktert formálhatunk meg az előadásban. Balué a legizgalmasabb, hiszen ő Nostradamus unokaöccsét játssza. Már ezért is érdemes megnézni a Valami bűzliket. Feltétlenül kell egy alapműveltség a darab megértéséhez, de ez szerintem minden színházba járóban megvan. Nagyon-nagyon fogják szeretni. Egy felhőtlen két órára, egy "szívjóság"-előadásra számíthat, aki jegyet vált. A darab az 1600-as években játszódik én Beát alakítom, aki egy író felesége, amiért biztos éhhalál vár rá. Ezért elhatározza, hogy elmegy dolgozni. Egy nőnek akkoriban nem sok lehetősége volt elhelyezkedni, így férfiruhába bújva próbálja ki magát újabb és újabb feladatokban, amiket most nem lőnék le, de ígérem, nagyon vicces. Ugyanakkor a karakter szándékai mögött húzódik egy komolyabb és előre mutatóbb gondolat: igenis, a nők is érnek annyit, mint a férfiak.
FB: Ha valaki ott akar lenni a musical műfaj megszületésénél, és meg akarja tudni, hogy mitől lett oly sikeres, akkor mindenképp nálunk a helye. Egy kicsit belesünk egy üveggömbbe, illetve kapunk egy jóslatot arról, miként indult világhódító útjára ez a műfaj.
AÉ: Azon túl, hogy megmutatjuk a musical születését, a műfajnak ez az előadás elég nagy fricska. A produkció saját magát gúnyolja ki, rúgja fenéken, és közben tökéletesen működik és hat. Tiszta hülye vagyok, mert kitaláltam, milyen jól tudok íjászkodni, ezért egy padot kell eltalálnom pár méterről egy nyílvesszővel. Ez nem ugyanolyan a színpadon, mint otthon lövögetni a kertben…
Jól tudom, hogy egyszer, amikor már közönség előtt játszottatok, nem sikerült eltalálni a padot?
AÉ: Képzeld el, hogy akkor nézte Áron (Őze Áron, Auksz Éva férje – a szerk.), aki megtanított lőni. Ez annyira Murphy törvénye… Mikor nem találom el? Amikor a „mesterem” ül benn az előadáson. Nagyon elkenődtem, mert előtte mindig eltaláltam, és olyan büszke voltam magamra. Viszont Áron azt mondta, szerinte így is nagy dolog, hogy bevállaltam.
Szabó Máté alakítja Shakespeare-t, aki a darab negatív karaktere is lehetne.
FB: Shakespeare tipikus példája annak, hogy a folyamatos siker hogyan deformálja a személyiséget. Nárcisztikussá válik. Például a bírósági tárgyaláson, az előadás végén mutat némi emberséget.
AÉ: Persze, mert így megszabadul a konkurenciától. Ez sem érdekmentes cselekedet.
Azért is szeretem ezt az előadást, mert tükröt tart az emberi gyarlóságnak, és mindenki magára ismerhet egy-egy jellemvonásban.
Szente Vajk mellett Túri Lajos Pétert is meg kell említeni, hisz a Valami bűzlik erősen tánc-hangsúlyos.
AÉ: Lalit egyetlen előadásból sem lehet kihagyni.
FB: Lali engem is kiléptetett a komfortzónámból, ami nagyon jó. Ez állandó harc, hogy legyőzöd-e a félelmeid és a korlátaid. Ami az Amadeusban a kezdő-, és zárókép, hogy gatyára kell vetkőznöm, az itt a nyolc perces magánszámom. Saját magam is el kell, hogy higgyem, hogy képes vagyok a 120 kilós testemet mozgatni, közben énekelni és nem meghalni.
Tudtok bízni Laliban, hogy amit kitalál nektek, azt ti valóban meg tudjátok csinálni?
AÉ: Persze.
FB: Igen, ez olyan, hogy tudod, ha elmész egy szívsebészhez és mond egy diagnózist, akkor azt elhiszed, mert ő egy szakavatott ember. Nekem Lali ilyen. Annyi rutinja és tapasztalata van, hogy én is meg tudom csinálni egy ilyen testalkattal azt, amire képes egy nálam jobban mozgó kolléga.
Meg kell tanulnom kicsit jobban hinni magamban, hogy attól, hogy termetes vagyok, akár spárgába is lemehetek.
AÉ: Igazából pont Lali az, aki nem tart az énekes szerepében. Felborítja a konvenciót, hogy te középen énekelsz, a tánckar pedig körülötted mozog. Éppúgy megdolgoztat, a koreográfia részévé tesz. A táncos szintjére emel. Hisz abban, hogy képes vagy ezt megcsinálni. Ugyanakkor, a koncepciónak köszönhetően homogénné válik az előadás, létrejön egy egység. A számon és az előadáson belül is. Nem zenék és táncok szakítják meg a prózát, hanem a két műfaj együtt mesél egy történetet.
Van még fal, amit le lehetne dönteni?
AÉ: Persze. De ne szóljunk Lalinak. (nevet.)
Akkor várjuk, milyen határok nyílnak ki a 2021-2022-es évadban, a József Attila Színház színpadán.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Fila Balázs, Feke Pál és Auksz Éva a Valami bűzlik olvasópróbáján (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)