„Nagyon szeretem a zenét, de még jobban szeretem az embereket”

Ukrajnából bevándorolt, vallásos zsidó családban jött a világra. Első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt, zongorázni saját magától kezdett egyik nagynénje ütött-kopott hangszerén. Apja ellenezte zenei törekvéseit, először tizenhat évesen engedte el koncertre, Szergej Rahmanyinov zongoraestjére. Legnagyobb hatással George Gershwin volt rá, csodálta őt, amiért rövid életében zongoraművészként és komponistaként is kimagaslót alkotott, elképesztő könnyedséggel ötvözve a "komoly" és a "könnyű" zenét. Formális zenei képzésben tizennégy éves korától részesült, egyik mestere, Reiner Frigyes karmester a legtehetségesebb tanítványának nevezte, a Harvard egyetemen felváltva folytatott zenei, filozófiai és bölcsészeti tanulmányokat.

Pályafutását egy szerencsés véletlen indította el:

Egy csapásra Amerika kedvence lett, szenvedélye, karizmája, muzikalitása a kevésbé műértő közönséget is elvarázsolta. Európát tíz év múlva hódította meg, Maria Callas ragaszkodott hozzá, hogy Bernstein első amerikaiként vezényelhessen a milánói Scalában. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, és a muzsikusok távozásakor, tizenkét év múlva tiszteletbeli, örökös vezetőjükké választották.

Nevét zeneszerzőként 1944-ben bemutatott, bibliai témájú I. (Jeremiás) szimfóniája után ismerték meg, három szimfóniája közül a legismertebb a Kaddish. Első Broadway-musicalje, A városban (On the Town) 463 előadást ért meg és filmre is vitték. Feldolgozta Voltaire Candide című szatíráját, majd a Trouble in Tahitin (Baj van Tahitin) című társadalomkritikus művével, amelynek szövegét is ő írta,

Legnépszerűbb műve, egyben minden idők egyik legsikeresebb musicalje az 1957-ben színre vitt West Side Story, a modern kori New Yorkba helyezett Rómeó és Júlia-történetből tíz Oscar-díjjal elismert film is készült. Bernstein modern, kicsit jazzes hangzású komolyzenei művei is kedveltek, ezekben felhasználta a country, a latin és a fekete zene elemei mellett a zsidó dallamokat is. 1971-ben a Kennedy Központ megnyitására született egyik legvitatottabb darabja, a részben latin nyelvű Mise, amely szerkezetében hagyományos, de zenéjében rendkívül szokatlan. Slava! politikai nyitány című művét az orosz csellista és karmester Msztyiszlav Rosztropovics tiszteletére, Szerenádját pedig Isaac Stern hegedűművész kérésére írta. 1943 és 1988 között Anniversaries (Évfordulók) címen 29 rövid zongoradarabot komponált, tisztelgésül az amerikai zenei élet hírességei, rokonai és barátai előtt.

A baloldali nézeteiről ismert Bernsteint sok bírálat érte sarkos, sokakat megbotránkoztató nyilatkozataiért, például az amerikai belpolitika vagy a közel-keleti helyzet kérdéseiről, a kábítószer élvezetéről vagy éppen a szexről. Nyíltan kiállt a vietnami háború ellen, támogatta az AIDS gyógymódjának kutatását, nem csoda, hogy az FBI több évtizeden át megfigyelte.

Bernstein, aki azt vallotta: "nagyon szeretem a zenét, de még jobban szeretem az embereket", ismeretterjesztőként is maradandót alkotott.

Az előadásokat világszerte vetítették a televíziókban, szövegük könyv alakban is megjelent, magyarul 1976-ban A muzsika öröme címmel. A sokoldalú zenész verseket is írt, amelyek az interneten is olvashatók.

A barátai által csak Lennynek nevezett dirigens a világ legkiválóbb zenekarait vezényelte, de szívesen lépett fel kevésbé ismert együttesekkel is, és Beethoven mellett különösen Mahler művészetét szerette.

1985 nyarán Kaddish szimfóniáját vezényelte Budapesten, az Európai Ifjúsági Zenekar élén.

Művészete elismeréseként a többi közt megkapta a Grammy-díjat, a japán Praemium Imperiale kitüntetést, Bécs díszpolgárává választotta. 1989 karácsonyán a berlini fal leomlása után Beethoven IX. szimfóniáját vezényelte Berlinben, s a negyedik tételben a Freude (öröm) szó helyett a Freiheit (szabadság) hangzott fel. 1990-ben orvosai tanácsára vonult vissza a dirigálástól, utoljára az év nyarán Tanglewoodban, a Bostoni Filharmonikusok nyári tanfolyamán Beethoven VII. szimfóniáját dirigálta.

Tüdőtumorban halt meg 1990. október 14-én, a hír bejelentése után New Yorkban és Bécsben félárbócra eresztették a zászlókat, nevének kezdőbetűivel díszített gyászlobogókat helyeztek el, s szerzeményei hangszórókon szóltak a jelentősebb koncerttermek környékén.