A Szentendrei Teátrum FRISS programsorozatának augusztus 9-i Petőfi – játék című ősbemutatójáról a Szendrey Júliát alakító Staub Viktóriával és a Petőfit játszó Hunyadi Mátéval beszélgettünk. Viktória harmadéves volt idén a Színművészetin, Máté pedig most diplomázott ott.

A darab Petőfi életének utolsó három évét dolgozza fel. Ő akkor annyi idős volt, mint most ti. Ez mozgatja az előadást is, hogy veletek is megtörténhetett volna mindez?

Hunyadi Máté: Petőfi forrófejű, az igazságért küzdő ember. De sokkal bátrabb volt – lehet, hogy a kor eseményei miatt is –, mint amilyenek most mi vagyunk. A darab egyik erős szála Petőfi és Szendrey Júlia szerelme, házasságuk rövid időszaka. Petőfi még azon is vívódott, hogy Júlia kedvéért feladja a harcteret. Izgalmas ívet lehet majd játszani az előadásban.

Staub Viktória és Hunyadi Máté (Fotó/Forrás: Gaba Works / Szentendrei Teátrum)

Milyen kép élt bennetek iskolásként Petőfiről?

Staub Viktória: Miként a darab elején is elhangzik, „nyilván tudtam róla ezt-azt”. Általánosban bemagoltatták néhány versét, sokáig nagyjából ennyi volt Petőfi.

A darabot Balázs Ágnes írta, aki férjével, az előadást rendező Gáspár Andrással egy  hétvégi drámaiskolát vezet, ahova a Színművészeti előtt több osztálytársam is járt. Ágneséknek hosszú évek óta nagy álma volt ez az előadás.

H. M.: Anyám esti meseként gyakran olvasta a János vitézt, már gyerekként megszerettem Petőfit. Aztán a Színművészeti Egyetemen a diplomadolgozatom is érintette a reformkort, bár alapvetően a századvég reformmozgalmaival foglalkoztam. Kicsit összecseng a két téma.

Petőfi-játék (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

Az előadás díszlete egy street workout pálya. Az elmúlt évek egyik legdivatosabb sportja lett a szabadban űzött fitnesz. Később iskolákba is el szeretnétek vinni az előadást. Jobban eladható így? Így lehet közelebb hozni a mához?

H. M.: Petőfi nem csak tananyag. Mindenkié. Az utcán is megél az ő szellemisége. Az előadás műfaja „bátorságpróba”. Az 1848-as események résztvevőinek a hatalmas bátorsága kellett a forradalomhoz. És a mi bátorságunk is kell, akik létrehozzuk az előadást. Először biztos sokan meredeknek tartják, hogy az előadás fontos része a street workout, de abban bízunk, hogy a végére eloszlanak a kételyek, s hiteles térként tud működni. Engem már tavaly nyáron felkértek Petőfi szerepére. Azért eshetett rám a választás, mert zenés-színész szakos voltam, a Petőfi-játék is zenés előadás, másrészt a street workoutban van némi gyakorlatom, részt vettem pár ilyen kurzuson.

Staub Viktória (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

Egy ilyen fizikailag erős tér az erőt, a hatalmat, a fiatalságot szimbolizálja?

S. V.: A díszlet a két idősíkot köti egybe, ami részben a mi időnket jelzi, hiszen a darab azzal indul, hogy egy bátorságpróba részeként mindenki vállal valamilyen extrém feladatot. Máténak Petőfi szerepébe kell bújnia, ez az ő kihívása. Hol a magunk idejét játsszuk, hol visszamegyünk a történelmi múltba. Ráadásul a díszlet többfunkciós, a jelenben fitneszpálya, de beforgatható, s akkor ott vagyunk Petőfi különböző lakásaiban.

Az előadás kordokumentum is, megjeleníti a forradalom ifjait, elhangoznak benne Petőfi-versek, a korszakból különböző szövegrészletek. Történelmileg hiteles. Mennyi benne a fikció, a játék? Vagy inkább zenés történelmi dokumentumjáték?

S. V.: Nagyon sok hiteles információ hangzik el a darabban, de természetesen bekerültek olyan történetek is, amelyek a fantázia szüleményei.

H. M.: A darab írója, Balázs Ágnes mesélte, hogy egy Petőfi-kutatóval is egyeztette a szöveget a hitelesség kedvéért. A szabadszállási parasztlázadás jelenetbe is bekerült Petőfi egy ott mondott beszédének a részlete. Ugyanakkor kellenek bele a történetek is, hogy azt érezzük, hús-vér emberek voltak ők is.

Hunyadi Máté és Staub Viktória (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

A főszerepeket, Szendrey Júliát és Petőfit alakítjátok. A szerepekkel átalakult a korszakról, a róluk tudott korábbi kép?

S. V.: Nagyon hamar megszerettem, s azonosulni tudtam Júliával. De másként élt a fejemben a Petőfivel való szerelme. Sokkal harmonikusabbnak gondoltam a házasságukat, olyan romantikus történetnek, ahol mindig minden rendben volt. Ami nem igaz. Viharos, tüzes, nagy szerelem volt az övék, rengeteg konfliktussal terhelve. Júliát még az sem riasztotta vissza a házasságtól, hogy az apja kitagadta. Lázadt, fiúruhába öltözött, verseket írt, de idővel biztonságot, családot, gyereket akart, nem a harcteret.

H. M.:

Szellemileg és fizikailag is nagy kihívás a szerep, nagyon örülök, hogy megtalált. Vikivel még nem játszottunk együtt, de hamar megtaláltuk a közös hangot. A musicalműfaj, a rengeteg dalbetét, a popműfaj merész, de izgalmas vállalkozás az adott struktúrában.

Hunyadi Máté és Staub Viktória (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

A prózai osztály harmadévét fejezted be az idén. Az Aranyélet tévésorozat nagyon hamar ismertté tett. Okoz ez a „kint és bent” nehézséget az egyetemen?

S. V.: Az valóban rendkívüli, hogy már az első évben kiengedtek forgatni. Osztályfőnökeim, Pelsőczy Réka és Rába Roland úgy gondolták, olyan nagy lehetőség, amelytől nem akarnak megfosztani. Támogattak mindenben. Idén az egész osztály külső gyakorlaton volt a Katonában, így végképp nem éreztem, hogy kiváltságos lennék.

H. M.: Korábban nem ez volt a bevett gyakorlat, de szerintem jó, hogy most már lehetőségünk van rá. Persze van hátránya is, a zárt osztályközösség fellazul, nehéz az egyetemi próbákat összeegyeztetni, ami sokszor nem konfliktusmentes. Negyed- és ötödévben több osztálytársammal együtt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban voltunk gyakorlaton. Kellenek és jók ezek.

Staub Viktória és Hunyadi Máté (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

Úgy tűnik, talán a slamnek is köszönhetően, hogy a vers, mint színpadi műfaj, ismét divatba jött.

S. V.:

A verslemaradásomat most próbálom behozni.

H. M.: Hozzám mindig közel álltak a versek, nagyon sok zenés feldolgozást hallgattam már gyerekkoromban is. A zenés feldolgozás jó lehetőség arra, hogy közelebb hozzuk azokhoz is, akik nem olvasnak verset. Valahogy megint fontos lett a költészet.