Zenés színház

Negyvenéves jubileum az Operaházban

2009.10.20. 18:07
Ajánlom
Idén éppen negyven esztendeje tagja a Magyar Állami Operaháznak Medveczky Ádám karmester. Pályafutása vezénylő korrepetitorként indult, 1974-ben a Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyén második helyezést ér el, s még ebben az évben az intézmény karmestere lett. 1991 és 1994 között az intézmény zeneigazgatói posztját is betöltötte.

- Ritkaság, hogy valakit ugyanott kétszer köszöntenek, önnel mégis ez esett meg. Minek tudja ezt be?

- Életem két legcsodálatosabb napja közül különösen a zenekar által szervezett külön megemlékezésnek örültem nagyon, ahol egy, a tagok által aláírt gratuláló ívet, ajándékként pedig egy arany karmesteri pálcát kaptam. Mély boldogsággal tölt el, hogy elnyertem a muzsikusok szimpátiáját, s minderre méltónak találtak. Úgy érzem, ezzel most, hatvannyolc éves koromban kaptam eddig végzett tevékenységemről az első olyan visszaigazolást, amire méltán lehetek büszke. Nekem ez most valahogy bizonyítványosztás volt, és a füzetben „jól megfelelt" osztályzat szerepel. Ennek a szakmának számos összetevője, buktatója, nehézsége van, de ha az ember utólag igazolva látja magát, akkor minden korábbi megpróbáltatás megéri.

- Hogyan érzi, az eltelt évtizedek során sikerült kikerülni az említett buktatókat?

- Valódi buktatót azok a helyzetek jelenthetnek, amelyekbe az ember legtöbbször önként megy bele. Például próba nélkül ugrik be produkciókba, ahogy ez nálam előfordult a Varázsfuvola, vagy Gardelli távozását követően a Falstaff kapcsán. Az igazán komoly próbatételt azok az események szolgáltatják, amelyekben emberi és művészi konfliktusok sűrűsödnek egységgé, és a kellő kompromisszum megkötéséhez önuralom és józanság szükséges. Szerencsére ilyen körülmények ritkán adódtak az életemben, leginkább hároméves zeneigazgatói megbízatásom idején. A technikai nehézségek elkerüléséhez mindössze ismerni kell a darabot, a partitúrát, hogy az ember kapcsolatban tudjon maradni a színpaddal, de emellett elengedhetetlen a kellő rutin is, hogy a szükséges hangzáshoz mikor, mennyit adjon magából a dirigens.

- Mondhatjuk, hogy szakmai életében a központi szerepet jó ideje az opera műfaj tölti be?

- Mindenképpen, de nem jó ideje, hanem kezdettől fogva, hiszen ennek jelrendszerét, nyelvét az anyatejjel együtt szívtam magamba. Édesanyám, Érsek Mária az Operaház korrepetitora volt, abban az időben, amikor Ferencsik és Klemperer határozta meg a színház működését. Amikor a háborút követően nem volt délutáni próbarend az intézményben, a lakásunkra járt próbálni az akkori Aranycsapat: Simándy József, Udvardy Tibor, Gyurkovics Mária és a többiek. Amikor pedig édesanyám az Operaházban dolgozott - mivel akkoriban nem volt lehetőség sem bölcsődei, sem óvodai elhelyezésre -, magával vitt, beültetett a páholyba, én pedig onnan néztem a próbákat. Nyugodtan mondhatom, hogy szinte ott nevelkedtem.

- Egy ilyen hosszú pályafutás során meg lehet nevezni legemlékezetesebb pillanatot? S van-e olyan mű, ami még vágyai között szerepel?

- Csak azt mondhatom, hogy volt néhány nagyon jól sikerült előadás, ahol minden a helyére került. Egy Aida-előadás Obrazcovával vagy egy tavaly elkövetett Mesterdalnokok. Összességében, ha jól számolom, hatvanöt-hetven operát dirigáltam, és mintegy tíz balett is előfordult. Utóbbi műfajjal egyébként viszonylag későn kerültem kapcsolatba, mégis én vezényeltem a Seregi-féle Rómeó és Júliát, nemrég a Balanchine-estet, és most készülök, a főként Rachmaninov műveire épülő Karamazov testvérek bemutatójára. Az opera területén zömmel az olasz romantika, Verdi, Puccini alkotásai fűződnek hozzám, kevesebb Mozart-mű, de hét Wagner-opera - a Ringgel együtt - átment a kezeimen. A jövőre nézve, szívesen vezényelném a Borisz Godunovot, a Hovanscsinát, a Don Carlost és a Trisztánt - talán még megadatik nekem.

- Negyvenévnyi együttműködés után mennyiben érzi magáénak a mai intézményt? Osztja a műfaj sorsáért aggódók borúlátását?

- A mai napig otthonomnak érzem az Operaházat, de a ma divatos, az eredeti történeteket meghamisító, a zenét a színpadra állítás alá rendelő, erőltetett dramaturgiai-rendezői gyakorlatot bűnnek érzem, és azzal azonosulni nem tudok. Nem véletlenül hívják ugyanis a szomszédos utcát Dalszínház utcának - előbb a dal, és csak utána jön a színház. Ezért nem a műfaj jövőbeni léte kérdéses számomra, hanem a fejlődés iránya. Nem gondolom, hogy térjünk vissza a rizsporos parókák időszakához, hiszen én is láttam nekem tetsző, modern produkciókat: egy Hoffman meséit Párizsban, s egy Borisz Godunovot Bécsben. De itt az ideje újra a zenéből kiindulva gondolkodni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Családi találkozót rendeznek Petőfi rokonai Kiskunfélegyházán

Igen, jól olvasta a címet! Míg egyesek a költő sírjának felkutatásával vannak elfoglalva, mások az élőkre koncentrálnak és családi találkozót hirdettek, amelyen eddig állítólag 66 utód jelezte a részvételét.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Tánc

Balett készül Jacqueline du Pré életéről

A Royal Ballet következő évadának egyik fénypontja a fantasztikus csellista életéről szóló balett, amit Cathy Marston koreografál.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház opera

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Zenés színház interjú

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Zenés színház kult50

Frida, aki összeköt - Gubik Petra és Lantos Adriána a Kult50-ben

A Frida Kahlo életművét bemutató tárlat 2018 egyik legmeghatározóbb kiállítása volt, kurátora, Lantos Adriána helyet kapott az idei Kult50 válogatásban is. Gubik Petra pedig a Dorian Gray-ben és az István, a király nyújtott alakításaiért került be az ötven közé.
Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Opera bevezeti a vasárnap délutáni előadásokat

Összesen 16 matinét tartanak a hétfő esti előadások helyett - jelentette be Peter Gelb, az operaház igazgatója arra hivatkozva, hogy a hétvégi előadások iránt sokkal nagyobb az érdeklődés.
Zenés színház armel

Bécsbe viszi a Figaro házassága-előadást az Armel

Magyar ősbemutatóval, izlandi és belga operatársulatokkal és Alföldi Róbert Don Giovanni-rendezésével jön idén az Armel Operafesztivál július elején.