Zenés színház

Negyvenhat kilóval született

2013.07.11. 17:47
Ajánlom
Az operett konzervatív műfaj: nehezen vagy alig tűri a nagy átírásokat, ha valaki - rendező, díszletes - nagyon mást akar, mint ami a darabba bele van kódolva. A Csárdáskirálynő azért kivétel - lásd a Mohácsi testvérek legutóbbi rendezését - mert annak a melankólia is szerves része. Egyéb darabokon, ha azokat mássá akarjuk tenni, más közegbe akarjuk átültetni őket, erőszakot kell tenni. És ezt az erőszakot az operettek nehezen viselik. KRITIKA

Jacobi Viktor - aki egy időben volt Jakabfi is, akkor, amikor Weiner Leó Vándorra magyarított - remek dallamalkotó képességgel rendelkezett. 1911-es sikerdarabjához az akkor már öreg rókának számító nagy librettistától, Martos Ferenctől kért szövegkönyvet. Mivel Puccini "kocsmaoperája" és egyéb amerikai dolgok miatt akkoriban épp divatba jött a Vadnyugat, Martos ragaszkodott a western-operetthez. Az első felvonás helyszíne így egy ivó lett valahol San Francisco mellett. Itt hallja meg Tom Miggles - valójában Fleetwood -, hogy szépséges lányával, Lucyvel együtt a városba érkezik Harrison, az az ember, aki az apját egy tőzsdei manipulációval tönkretette. Martos darabjához a talmudtudós Bródy fia, Miksa - remek Ady-epigon, Ady nem egy versét a sajátjainál jobbnak mondta - adott dalszövegeket. És hozzátette a magáét Fedák Sári is, aki Lucy komornáját, Bessyt alakította.

Az operett a kezdetektől szép embereket állított a reflektorfénybe, szépek voltak a szubrettek, egykor szépek a primadonnák, szépek a bonvivánok, és ha nem is szépek, de legalább kecsesek a táncos komikusok. A szépek csatájában mindenki, aki szép volt, elnyerte méltó jutalmát: hozzá mehetett egy szép emberhez. Tom Migglest azon az 1911-es, hideg novemberi estén Király Ernő játszotta, Lucyt Petráss Sári, gróf Rottenberget - aki Lucyt akarja a hozományért - Latabár Árpád, Fritzet, a fiát Rátkai Márton. Király Ernő az egyik legszebb magyar színész volt, Petráss Sári maga volt a megtestesült elegancia, báj, olyan méltóság és tartás sugárzott belőle, hogy aki nem tudta, az is kitalálhatta, kék vér csörgedezik ereiben. Rokonságban állt Európa egyik legeredetibb arisztokrata famíliájával, a Kinskyekkel, ennek tudható be, hogy ugyanolyan jó beszélt németül és franciául, mint magyarul, de kiválóan játszott angolul is. Nagynénje volt az első Béke Nobel-díjas nő, a Kinsky grófnőnek született Bertha von Suttner.

A Leányvásárt a legkiválóbb angol impressziáriók egyike, George Edwardes karolta fel, és vitte külföldre. Színházában a darab megérte a háromszázadik előadást: ez biztathatta fel Jacobit, hogy angol nyelvterületen próbáljon szerencsét. New Yorkban még a század talán legismertebb hegedűsével, Fritz Kreislerrel is dolgozott együtt, számítása mégsem vált be. Igen fiatalon öngyilkos lett az amerikai nagyvárosban.

Martos egykor a Nemzeti Színháznak is írt. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban szobatársa volt Huszka Jenő, az ő biztatásra pártolt az operetthez (1902-ben mutatták be első közös művüket, a Bob herceget). Jacobi számára készített szövegkönyvét a szegedi előadás céljaira Vinnai András és Varró Dániel dolgozta át - az operettszépséggel mit sem törődve. A szerzőpáros kiindulópontja alán az lehetett, hogy hallottak egyszer Tonga-Tongáról, ahol dics minél kövérebbnek lenni, azt becsülik meg, akin minél több felesleg van. Történetükben mindenesetre a hájasok szigetére érkezik - a helyi népszokás, a leányvásár napján - úszva a fitneszőrült, kecses Harrison leány.

A leghájasabb a szigeten természetesen Tom - poénja szerint: negyvenhat kilóval látta meg a napvilágot. A fiatalember ebben a darabban is - Martosból csak a szüzsé maradt, az alaptörténet alapelemei - bosszúra éhes. De a poénok körülbelül arra a szintre kerülnek le, mintha azt írnám, nem csak bosszúra éhes, de zsíros falatokra, meg tiramisura is. Vinnai András - eddigi műveit ismerve - többé-kevésbé érezte, melyik humoros szituáció, melyik nem. De, maradva a darab stílusában, most nem a szöveget tette többé, hanem a szereplők súlyát. Nem tudom, csak sejtem, kinek köszönhteő a szituációkat eluraló totális infantilizmus - nem akarom senkinek a nyakába Varr-ni. Nem is igazán az átirattal (a darabot minden hájjal megkenő poétizmussal) van a baj, hanem azzal, hogy ebből a Leányvásárból kifogyott a lényeg. Az ugyanis, hogy Tom apjától ellopják a soványítószer receptjét, és Harrison lesz a fogyiporból gazdag, nem Fleetwood, kevésbé erős bosszú-motiváció, mint a tőzsdei károkozás. És ha Tom alapmotivációja gyengül, akkor a darab érdekessége, a történet atmoszférája is elvész.

Podmaniczky Félix, amikor a Leányvásárt erdélyi környezetbe helyezte filmjében, az alapmotivációhoz és a dalszövegekhez alig nyúlt. Csak a hátteret festette át. Varróék darabja erősebben stilizált, mint az eredeti - ami western mivolta miatt amúgy is a realitástól elemeltebb, mint egy átlagos operett -, különös paródia, ahol a poénok alig vagy egyáltalán nem ülnek (még ha hatalmas helyet foglalnak el, akkor sem). A rímek rendszerint túl kínosak, illetve - mondjuk akkor így - a kínok rímesek. Ez a fitnesz-Lucy egyszerűen nem szerethet bele ebbe a hájpacniba (Nagy Ervin remekül adja mozgásban, dülöngélésben a kövéret), és a kövéret szerető Tom se ebbe a nyüzüge lányba. A legnagyobb hiba, amit az átírók elkövettek, hogy kezükben nem csak hiteltelenné vált a cselekményt mozgató szerelem, de a főszereplőkkel sem tudunk együtt érezni. Tom sem szimpatikus (egy evés-szenvedélybeteg tahó), Lucy sem az (plázacica: nagyon sok lett a szövegében a wellnesz, a paleo-jóga, a pilates, a fogyi...). Nem csak, hogy nem hihető, hogy ők egymáséi lesznek, de tulajdonképpen az sem érdekel senkit, mi ezeknek az öntelt, magukkal elfoglalt anti-operetthősöknek a sorsa. Harrison és kutyába lemenő felesége sem nyeri el senki szimpátiáját, de nekik ez legalább nem áll rosszul (Ujlaki Dénes és a sípoló labda után futkosó Schell Judit is remek).

Az már csak hab a tortán, hogy a dalszövegekre sem lehet ráismerni. Igaz, annak idején sem kis értetlenséggel fogadta a közönség, hogy „Nékem a világon a fő a dzsiloló..." - ennek is tudható be, hogy Steinhardt Géza a dalnál is népszerűbb paródiát írt belőle. Jelen változatban viszont a fura szóból - amely Fedák Sári magyarázata szerint egy dél-afrikai város neve - habroló lett... A legnagyobb slágerek a Bessy-Fritz párosnak íródtak. Így a Kettecskén is. Az eredeti szövegnek - ez is mutatta, mi volt a közönség összbenyomása - igen tudott örülni a Szabadtérire ezen estén kivonuló sokaság. Végre egy dal, konstatálhatták, ami ismerős.

A hajón játszódó második felvonás (és a vele összevont harmadik) sikerültebbnek bizonyult, mint az elsősorban a díszlet miatt dicsérhető - amúgy ez is a rendező, Gothár Péter leleménye - első, amelyben egyébként mind a zenekar (vezetőjük Silló István), mind az énekesek és színészek remekeltek.

A jó operetthez olyan színészek szükségeltetnek - ezért is nehéz műfaj - akik mind a prózai színészként, mind énekesként megállják a helyüket. Nagy Ervinnek, aki énekelt már Papagenót is, nem okozott gondot Tom szerepe. A mindig kiváló Bordás Barbara most is telten, a magasabb regiszterekben is jól énekelt, és jól adta a gazdag lánykát, akinek mindene a látszat. Kiss Diána Magdolna vérbő, buja szubrett volt, kissé Übü-mamás, nagymelles kosztümjében (jelmez Tihanyi Ildi), Keresztes Tamás belengte, betáncolta teret. Amikor színen volt, ő volt a legerőteljesebb.

Ugyanakkor, bár a Juronics Tamás betanította táncokra nem lehetett panasz, mégis az maradt az idei szegedi szabadtéris operettelőadás summázata: azon gyengén látóknak, akik ismerték Jacobi zenéjét, de nem tudtak jól magyarul, bizonyára nagyon tetszett ez az előadás (főleg ha meg sem próbálták kisilabizálni, mi történik a színpadon), ám a kevésbé szerencsés többiek egy valójában átgondolatlan, heveny ötletekre építő kövérek versus soványak bohózatot láttak. Olyat, ami sem saját súlyunk (helyzetünk, gyengeségeink) elfogadására nem buzdít, sem az operett megszeretésére.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.