Zenés színház

Nem Hilton

2015.12.21. 08:46
Ajánlom
Michel Plasson, a nyolcvankét éves francia karmester a ma élő „nagy öregek” egyike. Nem érdemes taglalni, hogy „hányadik legnagyobb”, de ha francia operáról van szó, akkor alighanem benne van az első háromban, ha pedig Massenet Wertherjéről, akkor alighanem ő a Werther szinonimája.

Goethe 1774-es levélregénye pedig a Sturm und Drangé – vagyis minden benne van, amit ettől az irányzattól elvárhatunk. A Sturm und Drang pedig nem egyszerűen stílusirányzat volt, sokkal inkább korszellem, innen nézve világosan érthető, hogy Goethe műve igazi Werther-lázat indított el, mellesleg befuttatva az akkor huszonöt éves írót is. Egy levélregényből nehezen következik a zenei, operai adaptáció – talán ezért kellett 118 évet várni Massenet operájára. (Gondoljunk bele, a sokkal drámaibb Faust-történetnek eközben hány feldolgozása keletkezett!) Michel Plassont – zenekari próbája után – ezekről a furcsaságokról kérdeztem.

– Mennyire nehéz francia operát játszani olyan közegben, amely inkább az olasz és német repertoárhoz van szokva?

– Ez az egész világon probléma: a francia repertoár nincs eléggé jelen, s emiatt a zenészeknek, de még az énekeseknek sincs lehetőségük begyakorolni a stílust, a nyelvet, s a zenét, amely nagyon-nagyon törékeny. És amely nagyon sokban függ az előadásmódtól. Wagner például különféle körülmények között is Wagner marad, mert olyan struktúrája, felépítettsége van. A francia operával más a helyzet, mert sokkal komplexebb, mint az olasz vagy akár a német. Ha a körülmények nem alkalmazkodnak hozzá, egyszerűen nem működik. Emiatt kell sokat próbálni.

– Ennek sikere elsősorban az énekeseken vagy inkább a zenekaron múlik?

– Elsősorban a zenekaron. Világszintű jelenség, hogy az együttesek globalizálódnak: elveszítették sajátosságaikat, egyéniségüket. Nagy gond, hogy ennyire egyformák. A francia repertoárt mindenütt ritkán adják elő, emiatt nem megfelelő módon játsszák. Egyre gyorsabban, egyre hangosabban – a mai kor ezt preferálja. A hangszeres képzések is eltűntek. Kicsit olyan a zene világa, mint a szállodáké: a Hyatt, a Hilton mindenütt jelen van a világban, és mindenütt egyforma...

– Ön 1979-ben etalonértékű felvételt készített a Wertherből. Változott-e azóta a darabról alkotott képe?

– Nagyon sokszor adtam elő, több hanganyagot is készítettem belőle. Megcsináltam a bariton- és a tenorverziót is, a világ összes tenorjával, Charlotte-jával. A zene ugyanaz maradt, de nem egy finom korszakban élünk, s ezt a francia muzsika nagyon megszenvedi. Vagyis a zene nem változott – a közeg változott, amelyben megszólal.

– Massenet korában a levélregényben elbeszélt történet, a Sturm und Drang hogy tudott operává alakulni?

– Épp Massenet-vel változott meg a Werther-történet. Massenet kompozíciója ugyanúgy kötődik a saját korához, mint Goethe regénye. A szöveg természetesen nem lehet ugyanaz, ahogy Gounod (vagy Berlioz) Faustja is más, mint az eredeti. Van még valami közös a kettőben: Gounod vagy Massenet operáját német szellemben játszani, úgy, mint Wagnert, lehetetlen, tökéletes félreértés. A szavak a műnek csak az egyik felét jelentik. A zenei költészet teljesen más.

– Mondhatjuk-e, hogy a levélregény egyik főszerepét, az önreflexiót Massenet operájában a zenekarra bízza?

– Abszolút. A zenében másképp, más nyelven fogalmazódik meg ugyanaz. Többféleképpen játszhatjuk a Werthert, több út vezet a jó előadáshoz, de létezik rossz út is, amelyen nem működik. Nem szabad germanizálni. A szöveg és a zene francia nyelve az elsődleges.

– A nem francia anyanyelvű énekesek hogy birkóznak meg a nyelvvel?

– Az anyanyelvet semmi sem helyettesíti. De többször találkoztam olyan előadóval, aki ugyan nem beszélt, de énekelt franciául. Az angolszászok ebben a legjobbak, az olaszokkal viszont nagyon nehéz, annyira erős az akcentusuk. Sok múlik a körülményeken.

plasson 0266168

plasson 0266168

– A Massenet-operák sorában Ön szerint a Werther különleges, vagy egy a sokból?

– Massenet-nek nagyon sok művét vettem fel, még többet vezényeltem, noha még mindig nem mindet. A Manon, a Thaïs, a Werther egyaránt óriási mestermű.

– Miért szereti?

– Mert régóta élek vele, ahogy más francia operákkal is. Ez az első, amit életemben vezényeltem. Előadtuk Geddával, Krausszal, Domingóval, mindenkivel. Ez az egyik legtöbbet játszott Massenet-opera. Több mint száz francia operafelvételt készítettem. Amikor német zenekarnál dolgoztam, német zenét játszottunk, Wagnert, Strausst (még a Teufelt is!), és Liszt szimfonikus költeményeit is felvettem. Tehát nem vagyok kizárólag franciaspecialista. Nagyon szeretem például Brucknert – általában azokat a darabokat, amelyekben erősen jelen van a metafizika, az ég felé mennek. Nem érdekel a hatásvadászat. Én a szív zenéjét szeretem.

– Dolgozott-e magyar zenészekkel?

– Ugyan októberben először jártam Magyarországon, Budapesten, de a magyar zenéhez és zenészekhez több szállal is kötődöm. Várady Júliával vettem fel Verdi Requiemjét. Bartók Kékszakállúját a német televízió számára is elkészítettem. Számomra ez abszolút esszenciális mestermű: a Pelléas és Mélisande, A karmeliták, a Wozzeck mellett a 20. század legfontosabb operája. Marton Évával, Polgár Lászlóval volt szerencsém dolgozni, ami fantasztikus emlék. A zene misztériuma, szépsége, a nyelvhez képesti szépsége, a csodálatos magyar nyelv óriási hatással volt rám. Emellett számos zenekari művet dirigáltam, például Kodályt, de A kékszakállúval semmi sem ér fel. Más nyelven ez is elképzelhetetlen. A magyar zene, a magyar előadók: nem „Hilton”...

Épp a napokban hallgattam újra Fricsay Kékszakállúját, németül, s hiába szép a felvétel, a nyelv valóban komoly gát.

– Ebben egyetértünk. Folytatva a sort: Doráti keze alatt is játszottam, Anda Gézával többször adtam koncertet, de ott van Kertész István, a franciák közül Christian Ferras, Samson François, Charles Munch, Pierre Monteux. Olyanokkal zenélhettem együtt, mint Rubinstein, Rosztropovics vagy Milstein. Nagyszerű tehetségek élnek ma is, de ilyen nagy formátumú művészeket nem találok. A minap beszélgettem erről Pinchas Steinberggel, ő is ugyanígy látja. Valami elment, elveszett a világból. Ezzel együtt reménytelinek találom, hogy – ahogy azt az őszi Werther-előadások során tapasztaltam az Operaházban – magyar muzsikusokkal dolgozni változatlanul nagyon jó élmény

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.
Színház

Folytatódik a vita az SZFE körül, ezek a legújabb fejlemények

Megszólalt a kinevezett kuratórium két tagja, az egyetem diákjai videóban válaszoltak.
Zenés színház

„A művészet szépsége, hogy korlátok között szabadok lehetünk”

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon felcsendülnek a Bánk bán című opera csodaszép, minden magyar számára ismerős dallamai. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében létrejövő produkció főbb szerepeiben Molnár Levente mellett Fischl Mónikát és Mester Viktóriát is láthatja majd a közönség. Az előadás karmesterével, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész Kesselyák Gergellyel a közelgő premier kapcsán beszélgettünk.
Színház

Ősbemutatókkal és különlegességekkel készül új évadára a Thália

Augusztus 10-től teljes gőzzel zajlik a munka a Thália Színházban – ettől a naptól folytatódnak a Gyilkosság az Orient Expresszen című nagyszabású produkció próbái, és hamarosan elkezdődnek a felújítópróbák is.
Színház

Színházi összefogás a koronavírus terjedése ellen

A Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság részvételével egyeztettek a budapesti teátrumok a nézőket és a színházakat érintő ajánlásokról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente – a nemcsak itthon, de világszerte is ismert és népszerű bariton – nem először alakítja egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán címszerepét. Ezúttal augusztus 19-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Co-Opera 2020-as bemutatójában, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett produkcióban kelti majd életre a magyar történelem egyik legismertebb alakját. Az operaénekessel a közelgő premier kapcsán többek között arról is beszélgettünk, mennyire érzi közel magához a kősziklaként helytálló, hazájához és királyához hűséges nemes karakterét.
Zenés színház musical

Hallgass bele a Diana-musicalbe!

A Diana hercegnő életéről szóló musicalt a hivatalos Broadway-bemutató előtt levetíti a Netflix streamingszolgáltató.
Zenés színház interjú

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Gál Erika mindkét karaktert elsőrendűen hozza, azonban az egyik sokkal közelebb áll hozzá. Beszélgetésünkben azt is elmondta, melyik. Az operaénekes azt is bevallotta, hogy keveset ácsingózik az újságírók figyelmére. Ezt azonban egyáltalán nem bánja.
Zenés színház interjú

„A művészet szépsége, hogy korlátok között szabadok lehetünk”

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon felcsendülnek a Bánk bán című opera csodaszép, minden magyar számára ismerős dallamai. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében létrejövő produkció főbb szerepeiben Molnár Levente mellett Fischl Mónikát és Mester Viktóriát is láthatja majd a közönség. Az előadás karmesterével, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész Kesselyák Gergellyel a közelgő premier kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház magazin

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.