Zenés színház

Nem Hilton

2015.12.21. 08:46
Ajánlom
Michel Plasson, a nyolcvankét éves francia karmester a ma élő „nagy öregek” egyike. Nem érdemes taglalni, hogy „hányadik legnagyobb”, de ha francia operáról van szó, akkor alighanem benne van az első háromban, ha pedig Massenet Wertherjéről, akkor alighanem ő a Werther szinonimája.

Goethe 1774-es levélregénye pedig a Sturm und Drangé – vagyis minden benne van, amit ettől az irányzattól elvárhatunk. A Sturm und Drang pedig nem egyszerűen stílusirányzat volt, sokkal inkább korszellem, innen nézve világosan érthető, hogy Goethe műve igazi Werther-lázat indított el, mellesleg befuttatva az akkor huszonöt éves írót is. Egy levélregényből nehezen következik a zenei, operai adaptáció – talán ezért kellett 118 évet várni Massenet operájára. (Gondoljunk bele, a sokkal drámaibb Faust-történetnek eközben hány feldolgozása keletkezett!) Michel Plassont – zenekari próbája után – ezekről a furcsaságokról kérdeztem.

– Mennyire nehéz francia operát játszani olyan közegben, amely inkább az olasz és német repertoárhoz van szokva?

– Ez az egész világon probléma: a francia repertoár nincs eléggé jelen, s emiatt a zenészeknek, de még az énekeseknek sincs lehetőségük begyakorolni a stílust, a nyelvet, s a zenét, amely nagyon-nagyon törékeny. És amely nagyon sokban függ az előadásmódtól. Wagner például különféle körülmények között is Wagner marad, mert olyan struktúrája, felépítettsége van. A francia operával más a helyzet, mert sokkal komplexebb, mint az olasz vagy akár a német. Ha a körülmények nem alkalmazkodnak hozzá, egyszerűen nem működik. Emiatt kell sokat próbálni.

– Ennek sikere elsősorban az énekeseken vagy inkább a zenekaron múlik?

– Elsősorban a zenekaron. Világszintű jelenség, hogy az együttesek globalizálódnak: elveszítették sajátosságaikat, egyéniségüket. Nagy gond, hogy ennyire egyformák. A francia repertoárt mindenütt ritkán adják elő, emiatt nem megfelelő módon játsszák. Egyre gyorsabban, egyre hangosabban – a mai kor ezt preferálja. A hangszeres képzések is eltűntek. Kicsit olyan a zene világa, mint a szállodáké: a Hyatt, a Hilton mindenütt jelen van a világban, és mindenütt egyforma...

– Ön 1979-ben etalonértékű felvételt készített a Wertherből. Változott-e azóta a darabról alkotott képe?

– Nagyon sokszor adtam elő, több hanganyagot is készítettem belőle. Megcsináltam a bariton- és a tenorverziót is, a világ összes tenorjával, Charlotte-jával. A zene ugyanaz maradt, de nem egy finom korszakban élünk, s ezt a francia muzsika nagyon megszenvedi. Vagyis a zene nem változott – a közeg változott, amelyben megszólal.

– Massenet korában a levélregényben elbeszélt történet, a Sturm und Drang hogy tudott operává alakulni?

– Épp Massenet-vel változott meg a Werther-történet. Massenet kompozíciója ugyanúgy kötődik a saját korához, mint Goethe regénye. A szöveg természetesen nem lehet ugyanaz, ahogy Gounod (vagy Berlioz) Faustja is más, mint az eredeti. Van még valami közös a kettőben: Gounod vagy Massenet operáját német szellemben játszani, úgy, mint Wagnert, lehetetlen, tökéletes félreértés. A szavak a műnek csak az egyik felét jelentik. A zenei költészet teljesen más.

– Mondhatjuk-e, hogy a levélregény egyik főszerepét, az önreflexiót Massenet operájában a zenekarra bízza?

– Abszolút. A zenében másképp, más nyelven fogalmazódik meg ugyanaz. Többféleképpen játszhatjuk a Werthert, több út vezet a jó előadáshoz, de létezik rossz út is, amelyen nem működik. Nem szabad germanizálni. A szöveg és a zene francia nyelve az elsődleges.

– A nem francia anyanyelvű énekesek hogy birkóznak meg a nyelvvel?

– Az anyanyelvet semmi sem helyettesíti. De többször találkoztam olyan előadóval, aki ugyan nem beszélt, de énekelt franciául. Az angolszászok ebben a legjobbak, az olaszokkal viszont nagyon nehéz, annyira erős az akcentusuk. Sok múlik a körülményeken.

plasson 0266168

plasson 0266168

– A Massenet-operák sorában Ön szerint a Werther különleges, vagy egy a sokból?

– Massenet-nek nagyon sok művét vettem fel, még többet vezényeltem, noha még mindig nem mindet. A Manon, a Thaïs, a Werther egyaránt óriási mestermű.

– Miért szereti?

– Mert régóta élek vele, ahogy más francia operákkal is. Ez az első, amit életemben vezényeltem. Előadtuk Geddával, Krausszal, Domingóval, mindenkivel. Ez az egyik legtöbbet játszott Massenet-opera. Több mint száz francia operafelvételt készítettem. Amikor német zenekarnál dolgoztam, német zenét játszottunk, Wagnert, Strausst (még a Teufelt is!), és Liszt szimfonikus költeményeit is felvettem. Tehát nem vagyok kizárólag franciaspecialista. Nagyon szeretem például Brucknert – általában azokat a darabokat, amelyekben erősen jelen van a metafizika, az ég felé mennek. Nem érdekel a hatásvadászat. Én a szív zenéjét szeretem.

– Dolgozott-e magyar zenészekkel?

– Ugyan októberben először jártam Magyarországon, Budapesten, de a magyar zenéhez és zenészekhez több szállal is kötődöm. Várady Júliával vettem fel Verdi Requiemjét. Bartók Kékszakállúját a német televízió számára is elkészítettem. Számomra ez abszolút esszenciális mestermű: a Pelléas és Mélisande, A karmeliták, a Wozzeck mellett a 20. század legfontosabb operája. Marton Évával, Polgár Lászlóval volt szerencsém dolgozni, ami fantasztikus emlék. A zene misztériuma, szépsége, a nyelvhez képesti szépsége, a csodálatos magyar nyelv óriási hatással volt rám. Emellett számos zenekari művet dirigáltam, például Kodályt, de A kékszakállúval semmi sem ér fel. Más nyelven ez is elképzelhetetlen. A magyar zene, a magyar előadók: nem „Hilton”...

Épp a napokban hallgattam újra Fricsay Kékszakállúját, németül, s hiába szép a felvétel, a nyelv valóban komoly gát.

– Ebben egyetértünk. Folytatva a sort: Doráti keze alatt is játszottam, Anda Gézával többször adtam koncertet, de ott van Kertész István, a franciák közül Christian Ferras, Samson François, Charles Munch, Pierre Monteux. Olyanokkal zenélhettem együtt, mint Rubinstein, Rosztropovics vagy Milstein. Nagyszerű tehetségek élnek ma is, de ilyen nagy formátumú művészeket nem találok. A minap beszélgettem erről Pinchas Steinberggel, ő is ugyanígy látja. Valami elment, elveszett a világból. Ezzel együtt reménytelinek találom, hogy – ahogy azt az őszi Werther-előadások során tapasztaltam az Operaházban – magyar muzsikusokkal dolgozni változatlanul nagyon jó élmény

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-csel. 
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A ruha is teszi az embert – így öltözködjünk az Operába

Az Opera a zene szentélye, ahová nem mindegy, milyen lélekkel és milyen külsőségek szerint lépünk be. Az Opera Magazin új rovatában az öltözködés és az illem szigorú és szelíd szabályainak sűrűjében segít eligazodni. Schiffer Miklóst kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Ilyen már rég volt: operettet mutat be a Víg

Október 26-án, szombaton tartja a Vígszínház a Mágnás Miska premierjét Eszenyi Enikő rendezésében. Utoljára húsz éve tűztek műsorra operettet.
Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.