Zenés színház

„Nem viszem haza a szerepeimet”

Interjú Szemenyei Jánossal
2018.08.04. 10:30
Ajánlom
Volt már Mozart, Bóni, Mágnás Miska, zongorakísérő a világ legrosszabb énekesnője mellett. Nem csak színész, zenét is szerez. Szemenyei János a hazai zenés színházi élet független személyisége. Nem képzelhetjük már el nélküle a műfajt, még szép, hogy az idei KULT50 kiadványunkban is szerepel.

Két próba között ülünk le beszélgetni. Honnan hova rohansz most?

Huh, a mai napom elég durva. A Madáchban a Rocksulit próbáljuk, szeptemberben lesz a bemutató. Az én szerepem végig színpadon van, egész nyáron próbálunk, minden hétköznap délelőtt és délután. A Magyar Színházban pedig a Vámpírok bálját újítjuk fel. A háromszázadik előadásunk lesz. Este vissza a Madáchba Szerelmes Shakespeare-t játszani.

A Rocksuliban Dewey Finnt alakítod, aki egy csőd szélén álló rockzenész. Hogy kapcsolódsz a karakterhez?

Ő rocker, én viszont nem tudok gitározni. Szóval most azzal telik a nyaram, hogy megtanulok. Volt már hasonló tapasztalatom. Győrben a Rongyláb című előadásban azt a srácot alakítottam, aki Chicagóból egy kisvárosba érkezik, ahol betiltották a táncot. A srác „lazítja” a többieket, megtanítja őket táncolni. Nem volt túl szerencsés: én, az én mozgáskultúrámmal mutattam a mozdulatokat, amit a győri balett tökéletesen ismételt vissza. Azóta törekszem arra, ha valamit tanítanom kell a színpadon, az profinak tűnjön.

A Mennyei hangban zongoráznod kellett...

Igen, a Játékszínben. Várpalotán, ahol felnőttem, ciki volt, ha egy fiú zenélni tanul vagy táncol, úgyhogy nem is mentem zeneiskolába. Megvan ennek a hátránya és az előnye a zeneszerzésben. Nincsenek bennem megrögzült klasszikus fordulatok, de biztosan gyorsabban tudnék felrakni egy rezesbandát, ha lenne mögöttem képzés. A Mennyei hangban azt találtuk ki a zongoratanárommal, hogy amikor Bánsági Ildikó énekel, akkor játszhatok egyszerűbb akkordokat az áriák eredeti zenéjénél, de az átvezető részekre, amikor csak én hallatszom, rá kellett gyúrnom.

A POSZT-on megkaptad a legjobb férfi mellékszereplő díját. Számítottál rá?

Ez már a második év, hogy zenés színházi előadás is kerül a versenyprogramba, idén is, tavaly is Béres Attila-rendezés.

Gondoltam rá, hogy a Csárdáskirálynőt díjazzák majd, de meglepődtem, hogy az elismerést én kaptam.

Rögtön fel is hívtam Szirtes Tamást, hogy ha ráér, játszhat-e helyettem a váltóm, ugyanis dupla előadásom lett volna aznap a Madáchban. Megtisztelő érzés volt átvennem a díjat.

015-134740.jpg

Szemenyei János Mozart szerepében

Hiába kereslek a közösségi médiába, nincs Facebookod, nincsen Instagramod. Nem érzed ennek a hiányát?

A Facebookból négy-öt évvel ezelőtt kiszálltam, mert vagy túl sokat lapozgattam, vagy felé sem néztem hetekig. Voltak belőle sértődések, ha nem válaszoltam valakinek, úgyhogy leszedtem magam. Aki akar, megtalál telefonon vagy e-mailen. Az Instagramhoz meg nem is értek.

Nyáron viszont tökéletesítem a honlapomat, ami egy profi portfolio lesz repertoárral, fotókkal, videókkal és a zenéimmel.

Brandépítés nélkül is tele vagy munkával.

Igen, és zeneszerzői felkéréseim is vannak a jövő évadra. De ezek még nem publikusak.

Valahol azt mondtad, hogy türelmetlen vagy. Ez szokatlan tulajdonság lenne egy zeneszerzőnél.

Gyorsan dolgozom, gondolatban mindig két-három lépéssel magam előtt járok. Szeretem, ha van mellettem egy hangmérnök, aki jobban ért nálam a zeneszerkesztő programhoz. Akkor gyorsabban megy.

Mozart is kottamásolóval dolgozott...

Én a technikának köszönhetően rögtön hallom, ha nem stimmel valami, és tudok változtatni. Mozart nem tudta visszahallgatni, amit leírt - de hát ő zseni volt.

Mi az átjárás egy Queen-musical és egy Winterreise között?

Engem az inspirál, ha különböző dolgokat csinálhatok.

Nem akartam zenés színházhoz szerződni, mert akkor csak az lenne, vidéken pedig adódnak prózai szerepek, amik a fővárosban ritkábban. Bekerültem az alternatív színházi közegbe is a Protonnal és Mundruczó Kornéllal, akinek a Winterreisét is köszönhetem. Kifejezetten szeretem a változatosságot, egyik szerepből a másikba csöppenni. Nem vagyok az a színész, aki hazaviszi magával a szerepeket.

Leteszed őket, amikor kilépsz a színházból?

Igen. Nagyon szeretek hirtelen beugrani karakterekbe. Szeretem az éles váltásokat – a zenémben is.

Szeszélyes vagy?

Nem, nagyon könnyű velem élni. Otthon a családi életben a nyugalmat szeretem. Így is van elég izgalom a két kisgyerekem miatt.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Engem az pihentet, hogy egyik feladatból ugrom a másikba. Egyébként a gyerekekkel vagyok. De amíg a gyerekek nem voltak, a feleségemmel töltöttem a szabadidőmet.

Művészként megőrizted a függetlenségedet. Mennyire fér el a demokratikusság a színházi közegben?

Szeretek együttgondolkodni, beleszólni a közös munkába. Zeneszerzőként sokkal inkább részt tudok venni az előadás alakításában, korábban is találkozom a koncepcióval, mint a színészek. Ha olyan a rendező, harmonikus munka alakul ki, ami engem is inspirál.

És színészként?

Hagyom, hogy a rendező egy üres lapra ráírhassa, amit szeretne. Aztán az a jó, ha az adott pillanatban lehetnek ötleteim.

Azt mondtad egy interjúban, jó a kecskeméti Katona Színházhoz tartozni.

Amíg jó szerepeket kapok, érdemes ott lennem. A kecskeméti színház enged máshol is játszani, ami nagyon ritka, és ezért hálás vagyok.

Mi érdekel egy szerepben?

Legyen íve. Régimódinak tűnhet ez a gondolkodás, mert mostanában gyakran snittekből, etűdökből áll egy darab. De én szeretem, ha egy szerepnek klasszikus íve van. Az elején lehessen akár nevetni rajtam, s a végén jó, ha meghalok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
Színház

Junior Prima – Öt fiatal tehetséget jutalmaztak

Újabb kiválóságokkal gyarapodott a Junior Prima Díjasok családja, miután október 16-án öt fiatal művészt díjaztak színház- és filmművészet kategóriában. A harminc év alatti tehetségeknek járó elismeréseket a Takarék Csoport támogatásával adták át.
Könyv

Különleges magyar nők a történelemből, akikről még sosem hallott

Várvédő, haditudósító, űrkutató, karmester, szumóbajnok, hajóstoppos – ráadásul magyar és nő. Fodor Marcsi és Neset Adrienn 50 különleges női életutat gyűjtött össze gyerekeknek szóló kötetében, ami a felnőttek körében is nagy sikernek bizonyult.
Plusz

„Tartózkodjunk az életvitelszerű embertelenségtől!” – Több százan tüntettek a hajléktalanok mellett

Október 14-én délután 5 órakor majd’ száz író és költő szöveges idézeteivel tüntettek a Parlament előtt a hétfőn hatályba lépő szabálysértési törvény új módosítása ellen.
Klasszikus

Kihirdették a Central European String Quartet zeneszerzőverseny díjazottjait

Kihirdették a Central European String Quartet (CESQ) nemzetközi zeneszerzőverseny díjazottjait, a megmérettetésre 75 pályamű érkezett.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

A színpad csodát tesz vele – Gubik Petra

Különleges személyisége és hangi adottságai a legjelentősebb zenés-színésznők sorába emelték a Budapesti Operettszínház friss Junior Prima-díjas művészét, Gubik Petrát.
Zenés színház opera

Fischer Iván Falstaffja lenyűgözte az olasz közönséget

Hangos sikerrel indította el Fischer Iván Operatársulata (FIOT) és a Budapesti Fesztiválzenekar a Vicenzai Operafesztivált Olaszországban. Az együttes Verdi Falstaffjával és egy gálakoncerttel nyűgözte le a nemzetközi közönséget.
Zenés színház miskolc

Magyar zeneszerző a Bartók Plusz Operafesztivál döntősei között

A miskolci Bartók Plusz Operafesztivál A jövő kulcsa elnevezéssel operaíró verseny hirdetett, a beérkezett művek közül négyet juttatott tovább az előválogató zsűri.
Zenés színház kult50

Baráth Emőke, a jó hír vivője

A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.
Zenés színház magazin

Balogh Ádám és Kocsis Krisztián beteg gyermekekért muzsikál

Október 21-én, a Zongoraáriák című koncerten ismét a súlyos betegséggel küzdő gyermekekért szól a zongora az Erkel Színházban.