Zenés színház

Nemes feladat konvenciók nélkül

2009.09.21. 13:22
Ajánlom
Bata Rita kortárs koreográfus számos külföldi ösztöndíj után, épp egy japán vendégszereplése közben kapta a felkérést, hogy megrendezze Benjamin Britten A kis kéményseprő című gyerekoperáját a Magyar Állami Operaházban.

- Milyen volt kortárs táncos-koreográfusként dolgozni az Operaházban?

- Nagyon furcsa, mert általában nem dolgozom kőszínházban. Itt egészen más. Egy több száz éve megszokott rendre álltak be a színház dolgozói, amin nehéz alakítani. Viszont az, ahogy a darabot elképzeltem, megköveteli a változtatást ebben a „változtathatatlan" közegben is. Minden egy kicsit más: például a zenészeket és a karmestert mint színészeket hozom fel a színpadra, az énekeseket megtáncoltatom, a táncosokat megszólaltatom. A különböző művészeti ágak összekapcsolása a saját társulatom miatt is természetes számomra, de az intézményi keret szokatlan.

- Ezeket a konvenciókat meg lehet törni? Hajlandók a változást elfogadni?

- Iszonyú  nehéz, de nagy küzdelmek árán sikerül. Nyolcvan százalékban megcsináltuk azt, amit elképzeltem. Ebben az intézményes rendszerben Kovalik Balázs személye nagyon fontos, aki egy abszolút modern, progresszív vonalat képvisel, így nem teljesen járatlan úton indultam el. 

- Hogyan viszonyulsz Benjamin Britten darabjához?

- Brittentől sok mindent ismertem korábban, de A kis kéményseprőt akkor hallottam először, amikor felkértek a rendezésre. Már az első meghallgatáskor eggyé tudtam válni a művel és egy-két dal azonnal a kedvencemmé vált.   A másik meghatározó tényező az volt, hogy gyerekdarabról van szó. Korábban is szerettem volna gyerekelőadást létrehozni, de a produkcióhoz szükséges pénz híján le kellett mondanom erről. Ezért nagy öröm, hogy egy ilyen nemes feladatot kaptam.

- Milyen gyerekszínházi tapasztalatod volt korábban?

- Egy művészeti iskolában dolgoztam együtt gyerekekkel pár évet. Ezt követően a koreográfus szakon kezdtem el azzal foglalkozni, hogy rendszeresen eljárjak gyerekdarabokra is. Nagyon érdekelt, hogy mit is rendeznek ma a gyerekeknek, mivel számomra az egyik legfontosabb általános iskolai élmény egy színházi előadás volt: Szikora János rendezésében a Csongor és Tünde Egerben. A mai napig emlékszem, hogy milyen jelmezek voltak, milyen volt a díszlet, emlékszem a jegyszedő nénire, aki bekísért minket. Az egész egy ünnep volt, az előadás pedig egy olyan kezdeti motiváció, ami miatt most itt vagyok.

- A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az Opera feladatának érzi a "gyerekekkel gyerekeknek" előadott művek színrevitelét. Szerinted ezzel a művel megkedveltethető az opera műfaja a legfiatalabb generációval?

- Biztosan. Ebből a szempontból fontos, hogy az előadásban gyerekek hoznak létre valamit. Britten olyan érzékenységgel közelít a gyerekek felé, ami könnyebbé tette a dalok megtanulását a gyerekszereplők számára is. Az első felvonásba hip hop- és rap számok is kerültek, melyek közül a rap kifejezetten ehhez az operához íródott. Ezt a gyerekek nagyon élvezik. Pontosan ez a kis kanyar segíti őket abban, hogy továbblépjenek. Biztos vagyok benne, hogy ezt meg fogják szeretni.

- Fordító-szövegíróként is részt vettél a munkában. Mi volt a célod szövegírás közben?

- Eleinte nehéz volt, mert nem ez a szakmám. Gimnazista koromban írtam novellákat és verseket, de fordításra eddig még nem került sor. Ez a munka azonban lehetővé tette, hogy igazán a szöveg mélyére láthassak. Csak a második felvonás dalai voltak lefordítva, tehát a prózai részt ott is én fordítottam. A koncepcióm letisztulása után átírtam az első felvonást, mert a gyerekek közti „bandázás" hangulatát szerettem volna belevinni az előadásba. Folyamatosan figyeltem a környezetemet, és a családomban lévő gyerekek beszédét, ezeket is beletűzdeltem.  Néhány mondat esetleg felháborítja a nézőket, de fontosnak tartom, hogy szerepeljenek, mivel a gyerekek ezeken keresztül is közelebb kerülnek az előadáshoz, könnyebben bele tudják élni magukat az adott szituációba. 

- A szereplőkkel könnyű volt kialakítanod egy működőképes kapcsolatot?

- A táncos gyerekeket én válogattam a Balettintézetből, és koreográfusként tudtam, hogyan kell velük kommunikálni. Kezdetben nagyon csúnyán néztek rám, amikor hiphopot, rapet, kortárs táncot tanítottam nekik. Volt, aki meg is sértődött, hogy nem klasszikázunk, végül persze nagyon megszerették. Az énekes gyerekek esetében nem volt alkalmam válogatásra, ott az Operaház gyerekkórusát kaptam meg kijelölt szereplőkkel. Velük tehát a meglévő karakterek miatt kellett teljesen máshogy dolgozni. Persze teljesen elvarázsoltak. A felnőttekkel nehezen indult a munka, mert egy rendezés sem kért tőlük olyan dolgokat, amiket én. Itt minden ütemre megvan az, hogy hol kell pontosan kilépni, vagy föltenni az ujjad. Most viszont, amikor már látják az eredményt, és biztonságban érzik magukat, ez is jól működik. Óriási feladat volt mindenkinek, nekem is, nekik is.

- Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben klasszikus operát rendezzél?

- Abszolút. De csakis abban az esetben, ha klasszikus művet a saját stílusomban állíthatom színpadra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Zenés színház interjú

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház ajánló

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.