Zenés színház

Népopera a Népoperában

2015.02.21. 07:28
Ajánlom
Ha van produkció, amely az Erkel Színházba illik, akkor az a Nabucco. Az épületre és az operára egyaránt jellemző, hogy némiképp kívül áll az időn. Nem mondanám, hogy korszerűtlen, de mindkettőben van valami bájosan idejétmúlt. KRITIKA

A Nabucco igazi népopera. A cselekménye kicsit bénácska: egy nép elveszti a szabadságát, de Isten akaratából és szíves közbenjárására visszanyeri azt. Egy zsarnok elveszti hatalmát, majd megtisztulva - józan eszével egyetembe - szintén visszanyeri. Egy sértett bitorló elbukik és végül egy kicsit meghal. Egy szerelmespár értékválságba kerül, de a körülmények szerencsés alakulása folytán ebből nem lesz nagyobb baj. Ezen vonások egyike-másika akár egy Shakespeare-drámából is származhatna, különösen Nabucco sorsa emlékezet a nagy Shakespeare-hősökére, Leartől az V. Henrik Falstaffjáig. A szövegkönyv - a vérprofi Temistocle Solera alkotása - mégsem eléggé ütős, a darab igazi hőse ugyanis az Isten által is megtámogatott nép. Drámaíró legyen a talpán, akinél a tömeg főszereplői erényeket mutat meg.

Ehhez kell Verdi zenéje. Nem véletlen, hogy épp a Nabucco lett 1848 slágere. A mű zenei főhőse mindenképp a tömeg, a zsidó nép, amely időben is szokatlanul sokat és hosszan szerepel, slágerlistanyertes dalokkal véve le a közönséget a lábáról.

Kesselyák Gergely rendezésében is a tömeg volt a főszereplő. A rendező már a mű elején körbeénekeltette a termet, s le a kalappal az Erkel kórusa és Strausz Kálmán előtt: ebben a „sakktábla-felállásban" is meggyőzően, szép, erőteljes, de nem erőszakos hangon szólt a kórus, s ez megadta a dráma kezdőlendületét. Mely aztán alábbhagyott.

Holott remek énekeseket hallhattunk. Nem lehetett panasz Horváth Istvánra Izmael szerepében, még kevésbé Palerdi Andrásra, aki Zakariás szerepéből igazi nagy alakítást hozott ki, s hangban számomra Gál Erika (Fenéna) olykor még Rálik Szilviát (Abigél) is felülmúlta. Az est igazi sztárja - a címszerepben - Alexandru Agache volt, aki hangban és alakításban is maradandót alkotott. S mindehhez a zenekar is igazán szépen muzsikált (gondoljunk az olykor kegyetlenül nehéz, még a Rossini-örökségen nevelkedett belső szólamokra, pl. a fafúvóknál), Kovács János pedig lendületesen és egyfajta folyamatos méltósággal vezette végig az együttest a négy felvonáson.

Hogy mégsem vagyunk maradéktalanul boldogok, az alighanem a színészi alakításokon és rendezésen múlott. Gál Erikának a hangján túl alig jutott szerep, karaktere kissé zárójelbe került a sokkal erőteljesebb jelenlétű Rálik Szilvia mellett. Ebben (is) társa volt Horváth István. Rálik Szilviának pedig a díszlet okozott nehézséget: a roppantul szimbolikus gömb - a ligetbeli időkerék közeli rokona -, amely trónként funkcionált, s amelyre láthatólag a páni félelmet nehezen legyőzve lehet csak felcsücsülni. És valahogy túl szeretnivaló volt Rálik Abigélje, ami egyúttal igaz volt az egész rendezésre is, különösen abban a jelenetben, ahol mindenki a vérzivatar és az erkölcstelenség közeledtéről énekel. A néző bárkivel azonosulhatott, s ez azért talán túlzottan megengedő rendezői felfogás. Igaz, a cselekmény néhány drámai vonása szinte zárójelben maradt - pl. Izmael létfenyegetettsége, Fenéna sorsa, de akár az a nem mellékes körülmény is, hogy Abigél a végén megmérgezi magát. Vagyis szépen történtek a dolgok, mintha mindent a Jóisten rendezett volna el, ez azonban a Nabucco esetében csak részben lehet igaz: vannak egyéni felelősségek, súlyos tettek, árulások, becsapások, köpönyegforgatás itt és ott - Kesselyák felfogásában mégis az egész művet átlengte valami olyan fokú tolerancia, hogy a néző azon gondolkodott, miképp fogjuk ekkora szeretetben, nagy konfliktusok és halottak nélkül megúszni a finálét.

És mégsem öli meg a darabot ez a rendezés. Ugyanis rendkívül szép részletek is vannak benne, különösen a tömegjelenetek ilyenek, legfőképp a Va pensiero, azaz a Mint a fecske. Én még nem láttam operában ráadást, hát most erre is sor került, ezt a slágert adta rá mindenki, beleértve a közönség bátrabbik felét (pl. e sorok íróját) is. Hogy ennek aztán milyen üzenete van, azt nem szeretném firtatni, én az operát - és az Operát - politikától függetlenül (és mentesen) szeretem, emiatt arra gondolok, hogy ez a közös éneklés sem szól másról, mint a Nabucco és az Erkel Színház: arról, hogy jó dolog akár avítt, de szívünkből és szívünkhöz szóló dallamokat hallgatni (és énekelni!)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.