A világ legnézettebb tehetségkutatóiban minden évben megtörténik, hogy valaki elénekli a Nessun dormát, és a közönség részéről már az első hangokat tapsvihar kíséri. Ezt az áriát énekelték a karantén alatt olasz erkélyekről, ezt énekelte – igaz, „Vírusirtás” szöveggel – László Boldizsár is. Erre éltették és erre temették Pavarottit, ez inspirálta Andrea Bocellit, hogy pályára lépjen, és ez inspirál ma is számos tehetséges és tehetségtelen énekest, hogy bemutatkozzon operaénekesként.
Vajon mi az oka, hogy egy operaária ilyen népszerű majd’ száz évvel a keletkezése után?
1989 egyik hétvégéjén a BBC fiatal sportproducere, Philip Bernie rádiót hallgatott. Luciano Pavarotti hangja szólt, a Nessun dorma Giacomo Puccini Turandot című operájából.
A győzedelmes hangú ária, a végén a magas H-val – „Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – magával ragadta. „Azt gondoltam, úristen, ez fantasztikus” – emlékezett vissza. Néhány héttel később egy, az olasz fociról szóló tévészpoton dolgozott, amelynek zárórészében Marco Tardelli híres gólörömének képsorait szerette volna felidézni. Rögtön eszébe jutott a Nessun dorma, és sikerült elintéznie, hogy az ária szóljon a film alatt.
A film egy nap kétszer lement a BBC-n, és a visszajelzések alapján „jó gombot nyomogatott” a futballszurkolóknál.
A csatornánál úgy döntöttek, Pavarotti 1972-es felvétele fog szerepelni az 1990 júniusában Milánóban megkezdődő labdarúgó világbajnokság közvetítésének főcímében is. A nyolcvan másodperces főcím, amelyben egyaránt szerepelnek reneszánsz festmények és múlt századbeli futballisták, mai szemmel már szörnyen lassú, de a lassabb televíziózáshoz szokott közönség fejében annál jobban megragadt.
Luciano Pavarotti, Jose Carreras és Placido Domingo a római Caracalla fürdőjében rendezett koncertre próbál 1990 júniusában (Fotó/Forrás: Franco Origlia/Getty Images)
Ami ezután következett, az egyszerre sport- és operatörténelem. A Nessun dorma a slágerlisták élére repült (az Egyesült Királyságban a UK Singles Chart második helyét szerezte meg), és senki nem törődött vele, ha a puristák az operarészlet ilyen célú felhasználását kárhoztatták. A vébédöntő előtti napon a Három Tenor Rómában adott koncertet, az ebből készült lemez minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albuma lett. A következő nyáron már 125 ezren mentek ki, hogy meghallgassák Pavarottit a Hyde Parkban, a Decca hanglemezkiadó döntéshozói pedig áldották a jó szerencséjüket, hogy mégis engedélyezték a BBC-nek a felvételt felhasználását (nehezen álltak ugyanis kötélnek). Még akkor is, ha a vaskalapos operarajongók ehhez hasonló olvasói levelekkel árasztották el a szakmai magazinok szerkesztőségeit: „A feltételezés, miszerint Pavarotti a nép embere lenne, aki tömegekhez viszi el az operát, nem több mint maszlag” – panaszkodott valaki az Opera magazin 1991-es számában – „a tömegek ugyanis a Hyde Parkban nem figyeltek eléggé.”
Ha megkérdeznénk az utca emberét, melyik Pavarotti legismertebb áriája, jó eséllyel a Nessun dormát nevezné meg, és igaza lenne. Akkor is, ha Pavarotti viszonylag kevésszer bújt Kalaf bőrébe operaszínpadon.
Pavarotti ezt énekelte volna a Grammy-díjak átadóján 1998-ban is, de betegség miatt az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani a szereplést. Aretha Franklin ugrott be helyette, aki saját stílusának megfelelően tolmácsolta a Puccini-áriát. (A felvételt itt lehet megnézni.) Ez az ária szólt Pavarotti utolsó fellépésén, a 2006-os torinói téli olimpia megnyitóján (később kiderült, a már gyengélkedő énekes előre rögzített felvételre tátogott), és a tenor temetésén is.
Kapcsolódó
Emlékeznek arra, amikor Aretha Franklin ugrott be Pavarotti helyett?
Pavarotti pótolhatatlan, de helyettesíthető. Erről tanúskodik az az 1998-as felvétel, melyen a soul királynője énekli a Nessun dorma kezdetű áriát a betegeskedő tenor helyett.
A Nessun dorma népszerű maradt a tévéképernyőkön is.
Ezt az áriát énekelte Paul Potts, amikor 2007-ben megnyerte Britain's Got Talent brit tehetségkutatót. A felvételt azóta több száz millióan látták. A Nessun dormával aratott sikert Emanne Beasha is, és a közönséget egyáltalán nem zavarta, hogy Turandot kegyeiért ezúttal nem egy drabális tenor küzd, hanem egy tízéves kislány, mikroporttal. Használták néhány éve a stockholmi Folkoperan kreatívosai, amikor orgazmushangokkal reklámozták a Turandotot. „Mindkettő [az éneklés és a szeretkezés] nagy fizikai élmény, amelyek endorfin és oxitocin termelődésével járnak” – kommentálta a nem mindennapi hirdetést az egyik PR-os.
Kapcsolódó
Orgazmushangokkal reklámozzák Puccinit a svédek
Az egyperces videó végén a sok szeretkező ember hangja a Nessun dorma kezdetű áriává alakul.
Kapudrog lett a műfajhoz.
Éppen azért, mert ebben a három-négy percben minden benne van, amiért az operát szeretjük: szerelem furcsa hatalmi viszonyok közepette, magas, gyönyörűen kitartott H hang színes és romantikus szimfonikus zenekarral megtámogatva és persze a katartikus pillanat – „ò-ò-ò” –, amely annak a bizonyos sportproducernek is annyira tetszett. (Azt talán a legtöbben nem is tudják, hogy a H hangot Puccini nem írta elő tartott hangként, az eredeti kotta szerint a tenor épp csak egy tizenhatod kottafejnyi időre mászik fel odáig, aztán vissza is ugrik a kétvonalas A-ra. Így énekelte az ária záróhangjait Francesco Merli is 1927-ben.)
Puccini utolsó művében az ismeretlen herceg, Kalaf kihívás elé állítja Turandotot, hogy fejtse meg a nevét. Ha sikerül neki, kivégeztetheti a következő nap. Ha nem, egybe kell kelniük. A hercegnő nem akar feleségül menni a büszke ifjúhoz, ezért heroldokkal hirdetteti egész Peking-szerte, hogy a nép járjon utána az ismeretlen nevének, különben halállal sújtja alattvalóit. Éjjel a herceg büszkén és elszántan énekel – szerelemről és a titkáról, amelyet nem árul el addig, míg csókban nem forrnak össze a hideg Turandottal. A női kar egyetlen sort szúr közbe: „Senki sem tudja a nevét, így hát meg kell halnunk.”
Kalaf viszont elkötelezett, hogy győzni fog: „Vincerò-ò-ò!”
Ez az az ária, amelyet más füllel hallgatna a nagyközönség, ha tudnák miről szól pontosan, és milyen dalműben hangzik el. A zárszó – Győzni fogok! – azonban elhomályosít mindent. A Nessun dorma furcsa módon olyan dalokkal került egy polcra, mint a We Are The Champions vagy a Seven Nation Army.
Ez az az ária, amely sokaknak egyszerűen a győzelemről szól. És ez az az ária, aminek akkor is el lehet felejteni a szövegét, ha közben ennyire nagyon népszerű.
Kapcsolódó
Amikor Jonas Kaufmann elfelejti a szöveget...
Azzal, hogy a legismertebb és legelismertebb tenor vagy a földkerekségen, még nem kerül a fejedbe az operairodalom összes librettója varázsütésre. Jonas Kaufmann például a Nessun dorma szövegét felejtette el egy milánói előadás kellős közepén. A közönség egy cseppet sem bánta, sőt.
Fejléckép: Luciano Pavarotti (Fotó/Forrás: Brian Rasic/Getty Images Hungary)
hírlevél
