Zenés színház

Nincs mese

2011.06.05. 09:28
Ajánlom
A Szegedi Nemzeti Színházban bemutatott, korszerűsített Háry János című előadás majdnem teljesen levetkőzte a népiességet, ami – a zenén kívül, csak – a fiatal Háry és Örzse öltözékében maradt meg a színpadon.

Juronics Tamás rendezte előadásban két Háry van, egy öreg és egy fiatal. Erre a direktori koncepció miatt lett szükség, nevezetesen azért, hogy a jól ismert kalandokat ne csak személyes visszatekintésben, de kollektív történelmi rálátásban követhessük végig. Az emlékek felidézéséhez idős vitézre van szükség, az események rekonstruálásához, no meg az énekléshez fiatal baritonra, így esett, hogy Ádám Tamás és Cseh Antal közösen osztoznak a szerepen.

Bár egy koros operalexikon szerint "ez az alkotás a magyar nép ízes humorát, édesen ömlő mesélőkedvét és heroizmusát idézi", Juronics rendezésében ennek alig akad nyoma. Az ő Háry-előadása szándékai szerint zsáner helyett leleplező korrajz, a jó császár bácsi és a gondtalan, monarchiabeli élet ideájának a cáfolata. Ez már az első pillanatokban evidens, miszerint a nagyabonyi kocsma kedélye helyett egy börtön falanszterébe csöppenünk. A megviselt, arcán és ruháján vérfoltokat viselő idős Háry antréja kísértetiesen hasonlít a La Mancha lovagja című musical csúszdás nyitójelenetéhez, midőn a főhős visszapottyan rabtársai közé, és mesélni kezd.

Ez a paralel már az első pillanatokban kirajzolja az előadás irányát, amit Juronics következetesen végig is visz. Csakhogy, itt nem a főhős bukik bele saját illúziókergetésébe, hanem a tömeg issza meg a levét a hatalmasok játszadozásainak, hiszen a "szegény, derék magyar nép" Juronics színpadán megfélemlített, könnyűszerrel börtönbe vethető massza. Ebben a felfogásban a főhős Háry sem gondtalan nagyotmondó, időskori kiadásban megkeseredett, enervált bölcselkedő, fiatal kalandorként pedig merev, zsinóron mozgatott bábúhoz hasonlatos. A környezet kifinomultnak tetsző, ám a mese csak látszólagos, mert mindeközben az erőszakszervezet finoman elfedve, ám nyilvánvaló kitartással biztosítja a boldog látszatot.

Székely László nagyszerű díszlete sokat segít az értelmezésben, a sötétbarna lécekkel bedeszkázott, önmagát átrendezés nélkül változtatni tudó, emeletessé is alakulni képes színpadi tér egyként idéz börtönt és a bécsi Burgot, faluszélét és határsávot, érzékelteti a hatalmasok "fent"-jét és az alantasok "lent"-jét, az itt-ott megnyíló résekkel pedig akár harcteret.

A darabból a dramaturg (Almási-Tóth András) és a rendező bizonyos szereplőket - például Meluzine grófnőt és Esztrella bárónőt - eltüntetett, másokat viszont - a falubelieket - újjáteremtett, illetve átlényegített a Szegedi Kortárs Balett társulata révén. Ők táncolják az előjátékot és a daljáték szvit tételeit, fehér ruhában és sápadtra festett, nem evilági arccal. Jellegzetes mozdulataik a kortárs balettes Juronics szótárából valók, s még véletlenül sem villan elő az együttes vezetőjének néptánc szakos múltja. Persze, ez a Háry nem az a Háry, ez a tömeg nem a kalandos mesékre vágyó falunépe, hanem a császári diktatúrát elszenvedők tömege. Az első felvonás végén a kar le is tépi az uralkodó család arcképcsarnokát, s helyette azt feliratozzák, hogy Szabadság.

Juronics a mű valamennyi rétegét felfejtené, de emiatt olykor töményen kapjuk a képeket. Sokszor sokan vannak a színpadon, lent elöl a balettosok, hátul a kórus működik, miközben fent, az emeleti szinten jelenet játszódik. Így olykor nem győz megoszlani a figyelem, többek közt a császárné és Mária Lujza duettje idején, bár remélhetően, Vajda Júlia és Nánási Helga játéka-éneke mások figyelmét is magához vonzotta.

Amennyire sikerült térhasználatban, továbbá a szereplők mozgatásában és a balettkar koreográfiájában logikai következetességgel végigvinni a rendezői koncepciót, olyannyira heterogén lett a színészi játékstílusok skálája.  Az eredeti mű "ízes humorát" némely szereplő figurája és játéka volna hivatott képviselni, ám ezt, az előadás többi részéhez is odailleszthetően csak Vajda Júlia és Lőrincz Zoltán (Marci bácsi) hozta élvezhetően.  A császári slepphez tartozó, lüke figurákat alakító színészek - Jakab Tamás és Szívós László - meglehetős mellényúlással Mixi és Pixi grófokat imitálták a Mágnás Miskából, kétes sikerrel. S bár értjük az elhülyülés paraboláját, az eltúlzott bohózatiság kilóg a darab összhangzásából.

Az egyébként jó játékkultúrával rendelkező Cseh Antal most - a rendezői utasításnak megfelelően - többnyire panoptikumfiguraként volt jelen a színpadon, énekhangja szépen szól, bár olykor meglepő volt hallani kissé Sárdy Jánosra emlékeztető - népinek szánt? - intonációját. Szolnoki Apollónia emblémaszerű jelenléte és telt, drámai szopránja különös súlyt adott Örzse szerepének, s az énekesnő nem mellékesen, szemet is gyönyörködtető fókuszává vált - a jelmezekért felelős Földi Andrea, és a világítást tervező Stadler Ferenc közreműködésével - az előadásnak. S végül, amin állhat, vagy bukhat bármely daljáték végső sikere, a zenekar igen összefogottan és jó ritmusban teljesített Koczka Ferenc dinamikus vezényletének köszönhetően.

Kodály Zoltán: Háry János - Szegedi Nemzeti Színház

Díszlet: Székely László

Jelmez: Földi Andrea

Világítástervező: Stadler Ferenc

Dramaturg: Almási-Tóth András

Karigazgató: Kovács Kornélia

Zenei asszisztensek: Rákai András, Herczeg Ágnes

Rendezőasszisztens: Pópity Tímea Klára

Játékmester: Toronykőy Attila

Vezényel: Koczka Ferenc, Kardos Gábor

Rendező-koreográfus: Juronics Tamás

Öreg Háry: Ádám Tamás

Háry János: Cseh Antal

Örzse, a mátkája: Szolnoki Apollónia

Ferenc császár: Flórián Antal

A császárné: Vajda Júlia

Napóleon: Gömöri Krisztián

Mária Lujza, Napóleon felesége: Nánási Helga

Ebelasztin báró: Jakab Tamás

Öreg Marci, császári kocsis: Lőrincz Zoltán

Magyar silbak: Rédei Roland

Krucifix generális, Muszka silbak: Szívós László

Szegény, derék magyar nép: Szegedi Kortárs Balett

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Aretha Franklin a halálán van

Külföldi sajtóértesülések szerint a soul királynője nagyon beteg, családja detroiti otthonában az ágya köré gyűlve virraszt érte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.
Zenés színház interjú

„Nem viszem haza a szerepeimet”

Volt már Mozart, Bóni, Mágnás Miska, zongorakísérő a világ legrosszabb énekesnője mellett. Nem csak színész, zenét is szerez. Szemenyei János a hazai zenés színházi élet független személyisége. Nem képzelhetjük már el nélküle a műfajt, még szép, hogy az idei KULT50 kiadványunkban is szerepel.