Zenés színház

Nyaktörő

2009.05.18. 22:56
Ajánlom
163 évvel a párizsi premier után hazai (opera)színpadon szokatlanul nagyszabású, lenyűgöző látványvilággal született meg Berlioz ’drámai legendájának’ magyarországi bemutatója Szegeden Juronics Tamás rendezésében. Érdemes volt várni.

Aligha valószínű, hogy a nem ismeretlen szerző nem ismeretlen művét még senki se akarta volna színre vinni itthon az utóbbi másfélszáz évben, de a szegedi premiert látva a miértre legalább egyértelmű választ kapok. Ugyanis Berlioz se nem operája, se nem oratóriuma, az önmaga által 'légende dramatique'-ként meghatározott Faust elkárhozása, mely a szerző vezényelte 1846-os előadáson kínosan megbukott, gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állítja színre vivőjét.

A mindössze négy szólista mellett a nagy létszámú, végig főszereplő kórust gyors színváltásokon keresztül kell hajszolni mennytől a pokolig és vissza, közben hol véreső hullik, hol csontvázseregek szegélyezik az utat. A Faust I. része lenyűgözte és megihlette Berliozt, ám a Goethének elküldött Opus I., azaz a Nyolc jelenet a Faustból nem nyerte el Weimar fura urának tetszését: egy Berlioznak címzett levelében maró gúnnyal beszél a zeneműről. A Faust elkárhozása a Nyolc jelenet... felhasználásával született: a mozaikos, egymástól majdhogynem független képekből építkező szerkezet elmesélhető története vékonyka, miközben sok a színházi szempontból üresjáratként észlelhető zenekari rész - mindez tovább nehezíti az énekesek és a rendező dolgát.

Ez indokolja egyfelől, hogy többnyire koncertként hallható a franciául, latinul és egy kitalált (pokolbéli) nyelven szóló Faust elkárhozása, másfelől azt, hogy a számon tartott színpadi megvalósítások nem egyszer elképesztő szcenikával dolgoznak. Elég gondolni a Metropolitanből a MűPában is közvetített, tavaly téli Robert LePage-féle verzió multimediális látványorgiájára, vagy a katalán művészcsoport, a La Fura Dels Baus által tíz éve Salzburgban készített előadásra. Az utóbbi kapcsán muszáj Fodor Géza lelkes szavait idéznem, aki három éve így írt a produkció DVD-felvételéről: „Azt hittem, a színpadi ábrázolásnak van egy áttörhetetlen korlátja: fizikuma, amitől nem képes a tiszta transzcendencia megjelenítésére. Ez az előadás rám cáfol."

A folytatás elé ugyane cikk végéről idekívánkozik még egy mondat: „A Faust elkárhozása mint színpadi mű... bemutatása olyan anyagi és energiaráfordítást igényel, s ehhez képest olyan szűk közönségrétegre számíthat, hogy csak a legelőkelőbb operaházak vállalhatják, illetve fesztiválprodukcióként élnek meg; egy olyan repertoáropera, mint a budapesti, aligha kockáztathatja meg előadásukat." A Verdi-Puccini-rabigából bátran kitörő szegedi operatagozatnak tehát eleve volna mire büszkének lennie, de az előadás önjogán, bármiféle hasonlítgatás nélkül is megállja a helyét.

Nem is akárhogyan, s ez legelsősorban Kentaur lüktető, folyton meglepetést okozni képes terének köszönhető, ami jóval komplexebb konstrukció holmi színházi díszletnél. A színpadon lévő többtonnás fémmonstrumok, falak és állványok játszi könnyedséggel perdülnek és fordulnak, emelkednek és süllyednek, dőlnek vagy pörögnek aszerint, mikor mire van szükség. Pillanatról pillanatra változik a tér: hálószoba meg hegymagas fal, virágos rét meg kocsmabelső alakul gyors egymásutánban. A tapsrendhez felsorakozó műszak valóban emberfeletti munkát végez: a legkisebb tévesztés végzetes következményekkel járhat.

Az ehhez hasonló, grandiózus spektákulumok magukban rejtik a veszélyt, hogy az előadás nem lesz több puszta technikai (erő)demonstrációnál, Szegeden azonban nincs szó erről. Juronics Tamás rendezésének haloványabb és figyelemre méltó megoldásai egyaránt arra vezethetők vissza, hogy alapvetően koreográfus, és kevés gyakorlattal bíró operarendezői énje csak sokadik a sorban. A ragyogó formáját hozó kórust (karigazgató: Kovács Kornélia) például remekül irányítja Juronics: a kar geometrikus rend szerint mozgó tömböt alkot. Egyetérthetünk a rendező felismerésével: egyéniségekre nem, a Faust-Mephistopheles-Marguerite háromszög mögött és mellett pulzáló tömeg egységének megmutatására annál inkább szükség van. (Az Auerbach-pincében Altorjay Tamás komolyabb, Gábor Géza mókásabb hangvételű Brandere a szabályt erősítő kivétel.) A Kentaur által szürkés-ezüstös, finoman historizáló jelmezekbe bújtatott kóristák színpadi létezését egyszerű, mégis látványos megoldások segítik, ami elmondható a Mephistopheles szárnysegédeit alkotó borzas üstökű ördögfiak és -lányok táncos fellépéséről is.

A szólisták teljesítménye viszont olykor hagy maga után kívánnivalót. A 'nagy szabáshoz' tényleg passzol a kettőzés - amiből a második szereposztás Faustja, Wendler Attila a nyilvános főpróbán (a hivatalos indoklás szerint betegség miatt) kihullott -, ám félő, hogy a szegedi társulat jelenleg egyet is nehézségek árán tud kiállítani. László Boldizsár megbízható, de korántsem világrengető hang, akinek azonban ún. színészi megoldásai rémületes közhelyekre szorítkoznak. Faustja nem a tudást és a földi hívságokat megunt, kiábrándult férfiú, hanem egy magát mórikáló, ideggyenge balek, aki kizárólag több méter széles gesztusokkal tud kimutatni bármely érzelmet. Réti Attila Mephistophelesként ezúttal is inkább szuggesztív egyéniségével hat, mint hangjával. A szegedi színház vezetésének végre észre kellene vennie, hogy Kelemen Zoltánnak rég nem a második, hanem az első szereposztásban van a helye: hangban és karakterben egyaránt jól hozza a pokoli csábítót. Érsek Dóra Marguerite törékeny szépségét igen, az őt tépő fájdalmat és a belső küzdelmet már kevésbé képes megmutatni. Tóth Judit Marguerite-je viszont minden szempontból érettebb, rezignáltabb asszony, teljesítménye ettől is meggyőző. A szegedi szimfonikusok Gyüdi Sándor illetve Kardos Gábor irányítása alatt egyaránt a színpadi történések megbízható segítőinek mutatkoztak.

Az élmény tehát felemás: a nagyralátó színpadi kivitelezéshez hasonlóan izmos zenei teljesítmény szükségeltetne. A nyaktörő mutatvány bátor végrehajtói azonban mindezen hiányosságok ellenére elismerést érdemelnek.

Faust elkárhozása - Szegedi Nemzeti Színház

Írta: Hector Berlioz

Díszlet, jelmez: Kentaur

Világítás: Stadler Ferenc

Rendező: Juronics Tamás

Szereplők:

Faust: László Boldizsár/Wendler Attila

Marguerite: Érsek Dóra/Tóth Judit

Mephistopheles: Réti Attila/Kelemen Zoltán

Brander: Altorjay Tamás/Gábor Géza

Égi hang: Somogyvári Tímea Zita

Km: Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara és Tánckara (karig.: Kovács Kornélia)

Vez.: Gyüdi Sándor/Kardos Gábor

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Zenés színház hír

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Zenés színház kritika

Párkapcsolati dráma színes háttér előtt – A víg özvegy Zürichben

Az operettműfaj megújítójaként is emlegetett ausztrál rendező, Barrie Kosky ezúttal Lehár-műhöz nyúlt. Produkciójában ezúttal sem alkalmazott túl radikális eszközöket, már amennyiben nem tekintjük annak az emberi lélek mélységeit feltáró elemzést.
Zenés színház ajánló

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Zenés színház hír

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.