A Nine zenéje sok tekintetben a könnyűzene stílusjegyeit tükrözi, te pedig éppen ebből az irányból érkeztél a zenés színház világába.
A könnyűzene csak 1996-ban érkezett az életembe, addig népzenével foglalkoztam, ami gyerekkorom óta elkísér. 1990 és 1994 között a Székely Mikó Kollégium népi együttesével énekeltem, bejártuk szinte az egész Kárpát-medencét. Aztán jött a könnyűzene, ami most is vissza-visszaköszön, hiszen a fellépéseim alkalmával gyakran énekelek a régi dalaimból. De a Nine-ban is sokféle stílus ötvöződik, az egyházi zenétől kezdve a klasszikuson és a jazzen át a sanzonig minden megjelenik, ez zeneileg is izgalmassá teszi az előadást. Carla szólószámában például kifejezetten kreatívnak kellett lennünk, a swinges hangzás mellett bőven van mozgásfeladat is, amelyet maga Balázs Zoltán rendező koreografált meg.
Nagyobb hangsúlyt fektettetek az elemző munkára?
Zoli egy kemény, a megszokottól eltérő próbarendszert alakított ki, ami izgalmas és egyben nagyon tanulságos is volt, mert a próbák során újratanulhattuk azokat az apróságokat, amiket a rutin az évek során kikoptatott belőlünk. Sokszor vissza kellett nyúlnunk az alapokhoz, és elemenként összerakni a jeleneteket.
Ismét felfedeztük, hogy minden szótagnak, kimondott szónak megvan a maga jelentése, súlya, célja, és egy olyan összetett előadásban, mint a Nine, fontos a jó értelmezés, különben a néző elveszik ebben az eklektikus világban.
Te mennyire érzed magadénak ezt a világot?
Úgy, ahogy a néző– ha többször megnézi az előadást – minden alkalommal talál benne új dolgokat, mi is folyamatosan felfedezünk új színeket. Hiába játsszuk már több mint fél éve, mindig felbukkannak olyan finomságok, részletek, amik nekünk is újdonságként hatnak, és segítik a darab pörgését. Ez az előadás eltér azoktól, amikhez az Operettszínház közönsége az elmúlt években hozzászokott, ez egy más típusú, hangulatú és látványvilágú musical. Ugyanakkor a Nine tökéletes példája annak, hogy egy újfajta musicaljátszás is lehet működőképes, sőt korszakalkotó.
Balázs Zoltán rendezése irányt mutathat egy újfajta musicaljátszás felé?
Akár ez is lehet egy irány. Ahogy minden, úgy a színházi világ, a színjátszás is változik, és ezekre a változásokra reagálni kell, illetve megadni az esélyt önmagunknak és a nézőknek is, hogy egy másfajta „utazáson” vegyünk részt. Nyitottnak kell lennünk az újra, és meglátni, ha egy jó alapanyagból zseniális alkotás születik.
Említetted, hogy nemcsak az elkészült előadás különleges, hanem a próbák is rendhagyó módon zajlottak. A Nine-éhoz hasonló kötöttebb, elemzősebb alkotási folyamat áll hozzád közelebb, vagy a „szabadabb” munkák, ahol a te gondolataid is nagyobb teret kapnak?
A legideálisabb, ha megtaláljuk a középutat. Színészként az a dolgunk, hogy szolgáljuk a közönséget, ehhez egy kötöttebb próbarend nagy segítség. De szeretem, ha a saját gondolataimat is bele tudom vinni. Ugyanakkor az nem feltétlenül jó, ha a rendező mindent rábíz a színészre, és az utolsó pillanatban próbál korrigálni.
Számomra fontos a biztonság, az, ha van egy olyan rendezőm, aki kívülről látja a darabot, a karakteremet.
Zoli ilyen, még a főpróba előtt is átvette velem Carla összes stációját, azokat a fontos részleteket, a darab esszenciáját jelentik.
A Nine-ban Guido Contini szeretőjét, Carla Albanese-t alakítod, ami egyszerre hálás és hálátlan feladat.
Külső szemmel nyilván hálátlan szerep szeretőnek lenni, akár a valóságban történik, akár a színpadon. Elsőre a nézőben sem vált ki szimpátiát. Ráadásul Carla olyan céltudatossággal és vehemenciával létezik Guido világában, ami nem segíti a pozitív megítélését. Talán csak akkor változik a helyzet, amikor a lány rájön, hogy a férfinak ő csak egy újabb kaland, és nekik nincs közös jövőjük. Elhagyott nőként meg tudja érinteni a nézőt, és szerethetővé válik minden kedvességével, bájával és csáberejével együtt.
Carlának ráadásul csak felvillanásai vannak, hogy megmutassa, ki is ő.
A nehézséget inkább az jelenti, hogy Carla megjelenéseinek, mondatainak nagyon konkrétnak és pontosnak kell lenniük, mert tényleg csak pillanatok vannak felrajzolni a lány életét: férje van, Luigi, aki végre aláírta a válási papírokat – ezt egy felvonáson keresztül próbálja közölni szeretőjével –, közben kiderül, hogy roppant céltudatos, és minden vágya, hogy Signora Contini lehessen. Carla egy újabb eszköz a Guido kelléktárában, csupán szórakozást jelent a férfi számára, Nem véletlen, hogy a fináléban – amikor visszatérnek a férfi életének legfontosabb alakjai – csak a feleség és a gyerek Guido arcát nem fedi piros szemüveg, ami számomra a kisatírozást, az arcok, emberek törlését jelenti.
A történet több síkon játszódik, néhol pedig a jelenetek teljesen elemelkednek a valóságtól. Carla alakja és a nőkkel – például Luisával való – találkozása mennyire valóságos?
A feleség és Carla nagyrészt csak Guido képzeletében találkoznak, az egyetlen valódi beszélgetésük akkor történik meg, amikor a szerető megérkezik a válási papírokkal. Luisa egy okos nő, aki tud a férje minden lépéséről, de elviseli a félrelépéseit.
Guido nagy szélhámos, és a környezetében lévő összes nőt felhasználja arra, hogy „túléljen”.
A nők pedig a férfit szolgálják, minden álmát, vágyát és akár buja kívánságát teljesítik – addig, amíg elegük nem lesz férfi a szélhámoskodásaiból.
Mennyire tudtad belevinni Carla karakterébe a saját személyiséged?
Zoli már az első megbeszélésre konkrét elképzeléssel érkezett, pontosan tudta, hogy mit szeretne látni a színpadon, az egyes karakterek hol és hogyan mozognak majd a térben. Természetesen meghallgatta az ötleteinket, és ahol lehetett, beépítettük őket, de szerencsére ő egy olyan rendező, akire rábízhattuk magunkat. A vehemenciám teljes mértékben benne van a Carlámban.
A következő bemutatód a Jekyll és Hyde lesz, ahol Emma figuráján keresztül egy egészen új oldaladat mutathatod meg.
Emma Carew teljesen más karakter, mint Carla, egy visszafogott angol úrihölgy, Dr. Jekyll menyasszonya. Ez a visszafogottság kihívást is jelent számomra, mert a személyiségemből adódó pörgést, lendületet és temperamentumot kicsit vissza kell fojtanom. Ugyanakkor nagyon kellemesen érzem magam a szerepben. Úgy kell megmutatnom őt a maga eleganciájával, hogy Emma meghatározó személy legyen a másik nő, Lucy mellett. Ebben nagyon sokat segítenek a partnerek is, valamint az előadás zenéje, ami, úgy gondolom, a musicalirodalom egyik legszebb gyöngyszeme. Utóbbi azért különösen fontos, mert
egy szerep megformálásánál engem mindig a zene visz előre, a zenére építkezem.
A Jekyll és Hyde-ban pedig a zenei motívumok tökéletesen alátámasztják a cselekményt, egyszerre érzelmes, de megvan benne az a folyamatos feszültség is, ami a történet izgalmát adja.
Emma szólóiban tükröződik a karaktert meghatározó lágyság?
Az egész darabot áthatják a túlfűtött romantikával fűszerezett melódiák, Emma dalai emellett kaptak egy popos, szerelmes beütést is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy figyeljek az arányokra, és úgy mutassam meg a lány szerelmes oldalát, hogy az ne legyen szirupos. Hiszen ő egy okos, felvilágosult nő, aki a darab végére érett felnőtté válik, ráadásul az ő megszólalásával zárul a darab.

Dancs Annamari a Jekyll és Hyde olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
A Jekyll és Hyde a 19. században játszódik. Vincze Balázs rendezése mennyire emeli át a történetet a mába?
Mind a látványvilág, mind a jelmezek a történet idejét idézik, tehát a viktoriánus korszak stílusa tükröződik benne.
Emma pedig egy modern nő, aki gondolkodásában meghaladja a saját korát, érdekli a tudomány, a világ dolgai. Így tud Jekyll támasza lenni a kutatásaiban, és társa a bajban is.
Mi vonzza Emmát Jekyllben?
Jekyll egy elismert, haladó szellemű tudós, aki, bár nézeteit tekintve szemben áll a konzervatív angol társadalommal, mégis jó partinak tűnik a lány számára, és a férfi be is avatja őt a kutatásokba. Emma persze tudja, hogy hol a helye a világban, és hogy elsődleges feladata támogatni a párját. Ezt meg is teszi, még akkor is, ha adott esetben az imádott édesapjával kell szembehelyezkednie.

Homonnay Zsolt és Dancs Annamari a Jekyll és Hyde-hoz készült videoklipben (Fotó/Forrás: Weidinger Amelie / Budapesti Operettszínház)
Az elismert tudós valóban jó partinak tűnik, de mi tartja a Jekyll mellett, amikor a férfi már nem tud uralkodni a gonosz énjén, Hyde-on?
A szerelem és a hite. Emma az utolsó pillanatig kitart szerelme mellett, még akkor is, amikor a férfi életük legszebb napját tönkreteszi. Az értelem és érzelem csodásan keveredik ebben a lányban, és ez adja a szerep igazi szépségét. Bízom benne, hogy minden Emmával kapcsolatos érzésem és gondolatom szerethető, maradandó karakterré fogja őt tenni.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Dancs Annamari a Nine-ban (forrás: Budapesti Operettszínház)