Zenés színház

Oh mio terror...!

2011.03.26. 18:37
Ajánlom
Verdit kedvelni vagy nem kedvelni gusztus kérdése, az étlapról szabadon elvehető, de ott is hagyható, sértődés nem lesz belőle. Mindemellett, muszáj őt komolyan venni, máskülönben egész életművét, gondolkodásmódját, művészi hitvallását heréljük ki. Az Andrássy úti Operaház legújabb Macbeth-bemutatóját látva csak egy kérdés tolult fel bennem: ez vajon mi?

A szerző a Macbeth kapcsán megjegyezte: „Ez a tragédia az emberi szellem egyik legnagyobb alkotása. Ha nem tudunk ebből valami nagyot csinálni, legalább csináljunk valami szokatlant." Szinetár Miklós mindkét téren kudarcot vallott, talán azért, mert a „lusta asszony rétesé"-nek készítési módja lebegett a szeme előtt. Az interneten kis keresgélést követően fellelhető recept lényege, hogy a hozzávalókat, melyek részletezésétől érdektelenség okán ezúttal eltekintenék, némi elegyítést követően egy kivajazott tepsibe hányjuk, s a többit a tűzhelyre, valamint a világegyetem mindent elrendező bölcsességére bízzuk. Így eshetett meg, hogy 2011-ben, egy újonnan kinevezett vezetés, mintegy bemutatkozásként, képes volt valakit odaengedni a közönség elé szabad, széttartó és avítt ötleteinek jegyzékével, s eladhatónak véltek egy 1960-as éveket idéző, muzeális értékű gesztusokkal és színpadi jelenléttel díszített, színészi játékban Gloria Swansont és Lugosi Bélát idéző, ugyanakkor Kovalikkal kicsit meglocsolt, Vidnyánszkyval picit felgőzölt, vállalhatatlanul megvalósított koncepciót.

Azzal a szerzővel művelték ezt, aki oly nagy hangsúlyt helyezett a drámaiságra, aki a maga számára megteremtette a „színpadi hatású szó" fogalmát, s emiatt képes volt halálba szekírozni librettistáit, aki színházak számára tiltotta meg darabjainak előadását, ha nem volt abban bizonyos, hogy kellő hozzáértéssel és igényességgel kezelik darabjait. Számomra mindig nagy rejtély marad, szereplői gyakorta miért nem arról énekelnek, amiről a szöveg szól, miért szépíti a fájdalmat, miért tompítja a negatív érzelmeket, pláne, ha ezekből neki is bőven kijutott - családja elvesztése fényében az egyik legfurcsább áriája az éppen ezt megéneklő, szívnek, fülnek mégis kedves „A la paterna mano...". Talán Guisti megjegyzésében kell a kulcsot keresnünk, aki épp az opera kapcsán írta a komponistának: „Kísérd nemes harmóniáddal ezt a magasrendű, ünnepélyes fájdalmat, amely az olasz nép szívét betölti.".  Akárhogyan is van, elfogadható-e, hogy az egyik főszereplő száján az áriák roppant tömegű darabokban hulljanak ki, maguk alá temetve zenét, drámát, lírát, intimitást, egyszóval mindent, amiért az ember Operába jár, miközben valódi énekteljesítményre a negyedik felvonásig kell várnunk?

Fáklyák, jelmezes felvonulások, teátrális ölelkezések és kézfogások, művér, egymásra stócolt halottak, csattogó fogak, kigúvadó, rémülettől forgó szemek, habzó szájak. A dolog roppant látványos, de az igazi dráma és feszültség, amit a zene talán egyedül a címszereplő és felesége közötti viszonylatban támaszt alá folyamatosan, elvész, elenyészik, sőt, komolytalanná válik. A „szerelem nélküli operának" nevezett darabban a két főszereplő közötti viszony roppant bonyolult. A Szinetár-féle változatban az ágyán olvadozó, nemiségével és hatalmával ismerkedő bakfisnak, majd utóbb túlpörgött választási aktivistának fazonírozott Lady és az előbb bárgyún tébláboló, majd kemény szívvel mindenkin átgázoló Macbeth kapcsolata, személyiségfejlődése és története érthetetlen, s inkább szánalmas, semmint tragikus. Utóbbi lehetőséget még az sem zárná ki, hogy a rendező az események menetét a felsőbb hatalmak beavatkozásának tulajdonítja, sőt, attól lehetne csak igazán az. Az egész inkább sajnos nevetséges, s emiatt a monumentális, zikkuratut idéző díszletek, az egészen a nyitány végéig helyenként szellemi izgalmat ígérő jelmezek, valamint Cakó Ferenc homokanimációi legfeljebb vásári látványosságként hatnak.

Az egész este legnagyobb csalódását azonban nem is a fentiek, hanem a Lady Macbethet alakító, rajongói által internetes fórumokon már jó előre agyonsztárolt Lukács Gyöngyi szereplése okozta. Ha igaz, amit a főpróbát követően híreszteltek, s a művésznő akkor szépen halt meg a szerepben, úgy erre az alkalomra már bőven a túlvilágról cibálták vissza. Kétségtelen, hogy Verdi eredeti elképzelése szerint a karaktert durva, tompa és fojtott hangon kellett volna eljátszani, sőt, az alvajáró jelenetre és a kettősre kifejezetten üres hangú szavalást, fátyolos, tompán kongó hangot rendelt. De csak addig, amíg egy horkantásokkal és halálhörgésekkel kísért prózai Macbeth-előadástól megrettenve a visszafogottság mellett nem tette le a garast. Az énekesnő forszírozott mellhangjai, kecskevibratói, erőszakos, a bárdolatlanságig nyers, máskor erőltetetten drámai, s javarészt élvezhetetlen énekstílusa minden - a karakterben amúgy benne lévő, a történések középpontjára ható - nőiséget kiölt a szerepből, ezzel meghazudtolva a saját szerepe kapcsán adott interjújában foglaltakat, s élvezhetetlenné téve megmutatkozásait. A „Si colmi il calice" kezdetű áriát hallva ép ésszel felfoghatatlan, hogyan kaphatott Callas ugyanebben a szerepben, ugyanezért a brindisiért 15 perces tapsot! A komponista De Sanctis Cesaréhoz írott levelében úgy vélekedik:"Vagy az operát alkalmazzák az énekesekhez, vagy az énekeseket választják az operához". Ez utóbbi tanács itt talán megszívlelendőnek tűnhet.

A címszerepet alakító Alexandru Agache tudásának valódi megmutatkozására is szinte a darab végéig kellett várnunk, s egyedül a „Pietá, rispetto, amore"-ária tartogatott rendkívüli élményeket. Hiába tették vissza Macbeth, az átdolgozott előadásokból rendre kihagyott utolsó megszólalását, a végső érdemjegyen ez már nem javított. Akit azonban mindenképpen ki kell emelnünk, az a Macduff-ot megformáló Rame Lahaj: fényes, csodásan meleg színekben pompázó hangja sok mindenért kárpótolta a hallgatóságot. Fried Péter „Come dal ciel precipitá..."-ja megnyerő volt, míg a mellékszereplőből dramaturgiai főszereplővé előléptetett Udvarhölgyet színre vivő Magyari Eszter hangja sokszor izgalmasabbnak tűnt, mint a fősodoré. A Győriványi Ráth György dirigálta zenekar kifejezetten élvezetesen játszott, s ritkán hallható mennyiségben varázsolt a dalszínházba intenzív és változatos tónusokat. Az erőteljes kórusjelenlét is a pozitív oldal felé billentette a premier mérlegét, a nagy tablók, mint a „Patria oppressa!" előadása mellett az apróbb megmutatkozások is gyakran kifejezetten élményszámba mentek.

Van, aki a Macbethet „ritka érdekes kudarc"-ként értékeli. A mostani rendezés a romlott, lejárt szavatosságú hozzávalókból készített ritka érdektelen változat. A továbblépés érdekében talán megint a legautentikusabbhoz, magához a szerzőhöz lenne érdemes fordulni. Ahogy mondta: „Lépjünk egyet hátra - azzal kettőt lépünk előre."

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Átadták az idei Golden Globe-díjakat

Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Arany Glóbuszokat. A virtuális gálán magyar filmért is izgulhattunk, hiszen Vanessa Kirbyt jelölték a legjobb színésznő díjára a Mundruczó Kornél filmjében nyújtott alakításáért.
Klasszikus

A Concerto Budapest idén online rendezi meg nagyszabású Mozart-napját

Idén sem maradunk igazi Mozart ünnep nélkül, hiszen március 7-én a Concerto Budapest Keller András művészeti vezetésével, világhírű magyar és külföldi szólistákkal ismét megrendezi, immáron negyedik alkalommal az egyedülálló Mozart-napot.
Vizuál

Meryl Streep nyáron visszatér a Broadwayre

A kulisszák mögé enged betekintést legújabb filmjében Meryl Streep, aki Places, please-el a Broadway előtt is tiszteleg – írja a Deadline.
Színház

Schiller klasszikusával érkezik a Radnóti Színház új stream-előadása

Új online bemutatóra készül a Radnóti Színház, Friedrich Schiller örök érvényű Don Carlosát Sándor Júlia és Nagy Péter István átiratában ismerheti meg a közönség.
Jazz/World

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Az autósmozik mintájára autósszínházat terveznek Manchesterben

Musical koncertekkel indulna a nyári színházi szezon Manchesterben, ahol mindenki élőben, de biztonságban, a saját autójában ülve élvezhetné az előadásokat.
Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.