Kétszeres Erkel- és Kossuth díjas, Érdemes- és Kiváló Művész, ugyancsak kétszer nyerte el a Bartók – Pásztory-díjat, valamint a Hazám díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje.
Hamar Zsolt diákként így emlékezik:
„Én szerencsésnek mondhatom magam: Petrovics tanár úr mind a mai napig felbecsülhetetlen értékű tudással, tapasztalattal, bölcsességgel lát el. Kevés embertől tanultam többet például a színházról, működéséről, tradícióiról, misztikumáról."
„Én szerencsésnek mondhatom magam: Petrovics tanár úr mind a mai napig felbecsülhetetlen értékű tudással, tapasztalattal, bölcsességgel lát el. Kevés embertől tanultam többet például a színházról, működéséről, tradícióiról, misztikumáról."
Életútjának összegzése az Önarckép álarc nélkül című kétkötetes visszaemlékezés, mely 2007-ben jelent meg, s ahol ezt írja:
„Büszke vagyok magyar hazámra és arra, hogy Európa e csodálatos és tarka, fájdalmakkal és vidámsággal, elpusztíthatatlan erőkkel megáldott vidéke a szülőföldem."