Az egyik leginkább figyelemre méltó show a színházi musicalek történetében!
- írta róla a Washington Post. A Dear Evan Hansen a tavalyi Broadway-évad egyik legsikeresebb darabja volt, a három éve berobbanó Hamiltonnal, vagy az idén, hatalmas hírverés közepette debütáló Harry Potter and the Cursed Childdal ellentétben viszont, ha borsos áron is, de be lehet jutni rá. Sőt, még egy-két üres szék is akadt az augusztus végi, esti előadáson. A darabot 2017-ben 9 Tony-díjra jelölték, ebből hatot meg is nyert, közte a Legjobb musical díját, idén pedig a Grammy-n is díjazták. Nemsokára megjelenik young adult könyvadaptációja, és megkezdi szereplését Kanadában is. Nem szokásos zenés darabról van szó – a műfajtól szokatlanul nehezen emészthető, sőt, néhol kifejezetten sötét előadás –, de olyan komplex élményt nyújt, amiből tényleg nem sok akad a színházakban.
Főhőse, Evan Hansen gátlásos, zárkózott gimnazista, aki még akkor is szorong, ha a pizzafutárral kell pár szót váltania. Persze ő is arra vágyik, mint minden tinédzser, hogy legcsinosabb osztálytársa, Zoe Murphy végre észrevegye, hogy befogadják az iskolában, hogy az őt egyedül nevelő édesanyja megértse őt. Pszichológusától egyszerű feladatot kap önbizalma növelésére: minden nap levelet kell írnia magának.
Kedves Evan Hansen, a mai egy jó nap lesz, mert...
A bonyodalom akkor kezdődik, mikor a vele vitát és verekedést provokáló osztálytársa, Connor Murphy (szerelmének bátyja) elveszi tőle egyik ilyen levelét – amelyben a tanáccsal ellentétben pont nem azt részletezte, minek kellene örülnie, hanem hogy mitől szenved. Connor öngyilkos lesz, zsebében pedig megtalálják az Evan Hansen-nek címzett levelet, Evan pedig hazugságok bonyolult hálójába keveredik. Megpróbál vigaszt nyújtani Connor szüleinek, akik a levél miatt azt hiszik, ő volt Connor legjobb barátja; közben pedig Zoe-hoz is közelebb kerül. Újabb leveleket ír egyik, hozzám hasonlóan magányos osztálytársa segítségével, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy ő és Connor barátok voltak. Mivel mindketten a többiektől elszigetelve éltek, Evan pontosan tudja, mit érezhetett Connor. Leveleiben egy olyan barátságot hazudik, amelyre mindig is vágyott, de soha nem adatott meg neki. Nemcsak Connor emlékét próbálja megmenteni, de saját magát is hazugságaival. A gondosan felépített hamis emlékekből viszont úgy néz ki, nemcsak Evan profitál, hanem mindenki a környezetében.
A darab tele van elveszett karakterekkel, amelyek mindegyike bonyolult és zaklatott sorsot rejt magában.
Az összetett sztori miatt egy-egy szereplőnek viszont sokszor csak egyetlen dal erejéig van lehetősége megmutatni a karakterének összetettségét – ez minden esetben sikerül is, hála a remek hangszerelésnek és a dalszövegeknek.
Az egész musicalt átlengi a legjobb dramedyk keserédessége: egyszerűen nem lehet eldönteni, mit is érezzen az ember. A dalokért és szövegért felelő Benj Pasek és Justin Paul a bemutató óta igazi sztár-szerzőkké váltak, a Tony-díjukkal egy évben Oscart is nyertek az utóbbi idők legjobb musicaléért, a Kalifornia álomért, idén pedig már A legnagyobb showmanért söprik be az elismeréseket. Az Evan Hansenhez írt dalaik egyszerre szívszorítóak, iróniával és életigenléssel teltek. Maga a sztorit egyébként Pasek középiskolai élményei ihlették. Egy magányos osztálytársa öngyilkos lett, a tragédia után pedig hirtelen mindenki úgy emlékezett vissza az áldozatra, mintha a legjobb barátok lettek volna – ez a téma a közösségi médiával megspékelve az Evan Hansenben is hangsúlyos szerepet kap.
A Dear Evan Hansen nemcsak élvezetes és összetett élmény, de fontos darab is: olyan forró témákkal foglalkozik nyíltan és összetetten, mint a közösségi média, a depresszió és az öngyilkosság. Mivel sem a sztori, sem karakterei nem fekete-fehérek, kiváló táptalajt nyújt az ezekkel kapcsolatos vitáknak. Evan Hansennel például képtelenség nem együtt érezni, de hazugságai miatt, ahogy a Slate esszéje is rámutat, közel sem egyértelműen pozitív hős. Az előadás talán legnagyobb gyengesége, hogy dramaturgiája kissé egyenetlen: az első felvonásban gondosan felépített karakterek és konfliktus váratlanul és hirtelen éri el a tetőpontot, majd szinte rögtön a finálé következik.
A darabot első ízben 2015-ben mutatták be Washingtonban, ezt követte 2016-ban az Off-Broadway bemutató, majd ugyanebben az évben a Broadway-debütálás a Music Box nevű színházban. A főszerepet alakító, tavaly ezért a Tony-t is elnyerő Ben Platt, ahogy az a Broadway-n lenni szokott, már nem játssza a darabot (egyedül a Connor anyját alakító Jennifer Laura Thompson maradt meg az eredeti cast-ból), de az őt helyettesítő Taylor Trensch is félelmetesen nagyot alakít. (Ezzel azok is egyetértenek, akik az eredeti felállásban is látták a musicalt.) A Dear Evan Hansen semmilyen értelemben nem a megszokott, tipikus zenés Broadway-siker – sokkal több annál.
Bárcsak az ilyenek is eljutnának hozzánk.