Zenés színház

Operahősök a nappaliban – Kérdések és válaszok az operáról

2021.04.22. 17:00
Ajánlom
Folytatódik az Opera Magazin sorozata, amelyben zenei szakembereket faggatunk az aktuális operajátszási trendekről és a közönség megszólításának lehetséges módjairól. Ezúttal Csák Balázs kritikust, az Operaportál főszerkesztőjét és Farkas Zoltán zenetörténészt, a Bartók Béla Emlékház igazgatóját kérdeztük, akik az online közvetítések pozitívumairól és buktatóiról is beszéltek.

Az interjú az Opera Magazin 2021-es tavaszi számában jelent meg.

Az előadások rögzítése nem újkeletű jelenség, ám a pandémia idején megszaporodtak az ilyen jellegű online tartalmak, sőt kifejezetten „kamerára gyártott” színházi előadásokkal is találkozhatunk, amelyeket közönség nélkül rögzítenek. Önök követnek ilyen közvetítéseket?

Csák Balázs: Ritkán követem őket. Indokolt persze, hogy legyenek ilyenek, de egy online előadás aligha pótolhatja az élő produkció élményét.

Farkas Zoltán: Muszáj volt ezzel a formával közelebbről is megismerkednem, hiszen mi is alkalmazzuk a Bartók Béla Emlékházban koncertek közvetítésénél. Az ottani kamaraterem nagyjából százhúsz fő befogadására alkalmas, a streamelés segítségével azonban sokkal szélesebb közönséghez juthat el egy-egy produkció, ráadásul utólag is elérhetőek a felvételek.

Milyen szempontból lehet érvényes alternatívája a valós színházélménynek a streamelés? Kritikusként hagyatkoznának rá?

FZ: Úgy vélem, lehet rá hagyatkozni, hiszen ma már a hangtechnikai eszközök révén nagyon jó minőségben szólalnak meg a közvetítések. Persze vannak olyan járulékos elemek, mint a hangulat vagy a közönségre gyakorolt hatás, amit nem tudnak érinteni az online előadásokra épülő recenziók, ám

az előadói és a zenei teljesítményt, a rendezés találékonyságát pontosan meg lehet ítélni ezek alapján is.

CsB: Egy-két esetet leszámítva mindig elkerültem, hogy online előadásról írjak. Elsősorban az énekhangok minősége, ezen belül is főleg a volumene az, amiről a képernyőn keresztül nem kapok pontos képet, hiszen ilyenkor már „mikrofonhangokat” hallunk. És persze ott van az a nehezen definiálható fogalom is, amit az előadások légkörének nevezünk, és ami csak élőben érzékelhető igazán. Más kérdés, hogy az említettektől függetlenül a legtöbb ember számára a streamelés minden külföldi produkció esetében alternatívát jelent. Merthogy igen kevesen tehetik meg, hogy a Metropolitan vagy a Scala előadásait élőben tekintsék meg.

167174243_10158220536203181_4474740273156706110_n-165023.jpg

Az aranyműves boltja – videótanulmány egy készülő előadáshoz (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

Pandémia idején azonban beszűkülnek a lehetőségek. Ha nem csak régi felvételeket és lemezeket szeretnénk látni-hallani, a streamelés jó (ha nem az egyedüli) opció a műfajjal való találkozásra. Hogyan látják ezt?

CsB: A élő előadás jobb, mint a streamelés. Utóbbi viszont sokkal jobb, mint az, ha egyáltalán nem lenne előadás. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokat jelent a fellépési lehetőség az előadók számára, még akkor is, ha nincs közönség.

FZ: Ha nem lehet közönség előtti előadásokat tartani, akkor egyértelműen folytatni kell a streamelést. Ezt vallom koncertrendezőként is a Bartók Béla Emlékházban. Az előadók iránt is felelősséget érzünk, hogy a – gyakran a mi sajátos igényeinknek összeállított – műsorukat előadhassák. A zenei élet nem állhat le, így tudjuk biztosítani a túlélést. Ezt egy ideig akkor is vállalni kell, ha egyébként a rendező intézmények számára jelentős bevételkieséssel jár.

Megfigyelhetők a közvetítésekre jellemző sajátságos jegyek, eszközbeli megoldások, amelyek a hagyományos nézői élményen túl is képesek nyújtani valami pluszt?

CsB: A kamera olyan dolgokat is lát és láttat, amit mi a nézőtéren nem biztos, hogy érzékelünk. Ez egyszerre lehet előny és hátrány, hiszen a közeli képek révén többet láthatunk, viszont közben lemaradunk az egyéb színpadi történések, illetve a teljes színpadkép látványáról. Az online közvetítés során a rendező és az operatőr irányít, és dönti el, hogy mit kell éppen látnom, a nézőtéren ülve viszont én magam. Nem mindegy persze az sem, hogy a nézőtér melyik részén ülünk.

A kakasülőről látottakhoz sokat hozzátehet a kamera, ami az énekes vagy a karmester arckifejezését is képes közelről megmutatni.

159922378_10158181308673181_5594957621512278037_n-165125.jpg

MaszkaBál – Kleopátra áriája Megyesi Schwartz Lúcia előadásában (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

FZ: A némafilmek idején az arcjáték sokkal fontosabb volt, hiszen mindent azzal tudtak csak kifejezni. Most ismét felértékelődik ez a minőség, hiszen a néző sokkal közelebbről láthatja az előadókat, a lelki rezdüléseikkel együtt. Azáltal, hogy mindenki számára elérhetőek és bármikor visszanézhetőek ezek a felvételek, tulajdonképpen a műfaj demokratizálódása is megvalósul, azt viszont nem gondolom, hogy ez olyan közönséget is képes bevonzani, amely eddig nem volt érdeklődő.

Egy huszonéves fiatal például csak azért nem fog megnézni egy operaelőadást, mert elég rákattintania egy videóra, ennél azért többre van szükség.

Hogyan változhat a játszási hagyomány az opera esetében? Rugalmas műfajról beszélünk vagy erősebb a tradíció tisztelete, mint más műfajok esetében?

CsB: A tradíció tisztelete és a rugalmasság nem zárják ki egymást. A múlt század avantgárd irányzatait követően a zeneszerzők ismét elkezdtek dallamosabb, könnyebben befogadható műveket írni, teret nyert a rendezői színház, fejlődik a színpadi technika, elterjedtek az online közvetítések, a rendhagyó helyszíneken rendezett előadások, „újra felfedeztük” a barokk operát. Vagyis nagyon sok minden változott, az opera nem halt meg, ugyanakkor Verdi, Puccini, Mozart és Wagner nélkül továbbra sem képzelhető el az operarepertoár. És ez jól is van így, mert többféle nézői igényt kell kielégíteni: az új művek, irányzatok és kezdeményezések mellett műsoron tartani a klasszikus darabokat és a hagyományos rendezéseket is.

FZ: Az igazi operarendezés és -játszás sosem megfelelni akar a nézői igényeknek, hanem valami érdekes alternatívát kell, hogy kínáljon. Az online közvetítések esetében például most az a lehetőség adódik az operaprodukciók számára, hogy megszabadulhatnak azoktól a sallangoktól, amelyek elvonják a figyelmet magáról az előadásról.

Csak a lényeg marad meg: a zenei kifejezés és a színpadi játék. Ebben nagyon sok lehetőség rejlik!

161514475_10158190517498181_1460180142394238031_n-165110.jpg

MaszkaBál – Szerekován János (Fotó/Forrás: Ligeti Edina / Magyar Állami Operaház)

Milyen új perspektívák nyílhatnak a budapesti és a hazai operajátszás számára a jövőben a streamelés segítségével és elterjedésével?

FZ: Talán előtérbe kerülhet egy sajátos repertoár (kamaraoperák, kortárs operák), amelyek különösen alkalmasak streamelésre. Annak idején egy rádiós hangjátékot másképp kellett létrehozni, mint egy élő színházi előadást. Ehhez hasonlítható a mostani helyzet.

CsB: Biztos, hogy sokan kedvet kaptak az online előadásokhoz, és a streamelés elterjedtebb lesz. Nem mindenki tud személyesen ott lenni minden előadáson, ahol szeretne. De azért ne szokjunk le a színházba járásról… 

Gyakran visszatérő kérdés, hogyan lehetne új nézőket, főként a fiatalabb generációt megnyerni az opera műfajának. Önök szerint milyen megoldások segíthetnék ezt a folyamatot, mennyit és mit tehet ezért ténylegesen az Operaház vezetése?

CsB: Nem könnyű általánosítva A Fiatalokról beszélni, ahogy Az Idősebbekről sem lenne az. De persze értem a kérdést. A személyes tapasztalatom az, hogy leginkább a színházat már amúgy is kedvelő fiatalokkal lehet az operát megszerettetni. Velük is elsősorban olyan kortárs vagy 20. századi műveken keresztül, amik nem csak témájukat, de előadásmódjukat tekintve is könnyebben hozzáférhetőek számukra, és leginkább cáfolják az operákkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Egy kisebb színpadon, kevesebb néző előtt, mai környezetben játszódó kamaraopera – amelyben legalább olyan fontos szerepe van a színészi teljesítménynek, mint az énekhangoknak – nívós rendezésben és jó előadói gárdával sokkal közvetlenebb, erősebb színházi élményt tud nekik nyújtani, mint egy háromórás Don Carlos a nézőtér hátsó sorából. Sokan vannak persze ma is, akik a Rigolettóval vagy a Bohémélettel való első találkozás után kezdenek el operába járni. És

olyan huszonéves ismerősöm is van, aki kizárólag barokk operákat hajlandó hallgatni.

Én egyébként nem értek egyet azzal a gyakran hallható véleménnyel, miszerint a musical a felelős azért, hogy a fiatalok nem járnak operába. Aki fogékony a klasszikus zene iránt, nem fog helyette musicaleket nézni, ahogy az opera és az operett közönsége is más, persze mindkét esetben lehetnek átfedések.

158701165_10158173951093181_7679642203270692495_n-165139.jpg

Tercett-Trió – operatőrperspektíva és kompozíció (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

FZ: Ez több fronton dől el. Egy intézménynek lehetnek jó ötletei, de magára hagyott bizonyos értelemben. A zenei oktatás meggyengülését vagy a korszellem változását nehezen tudja felülírni.

Mit gondolnak, milyen hatással lesz a mostani időszak a színházcsinálásra és a színházba járási szokásokra? Visszatérhet minden a régi kerékvágásba?

FZ: Borzasztó nagy igény van az emberekben a személyes kontaktusokra és jelenlétre. Én úgy vélem, hogy mihelyt elmúlik az egészségügyi szempontok miatti rettegés és kinyitnak a kulturális intézmények, újra megjelennek majd a régi koncert- és színházlátogatók. Párhuzamosan megmaradhat az online közvetítések létjogosultsága is, de nem hiszem, hogy ettől félteni kellene az élő előadásokat.

CsB: Azt gondolom, hogy ha nem is azonnal, de minden visszatér majd a régi kerékvágásba. Az emberek ismét utazni fognak, fesztiválokra, moziba és színházba járnak. Merthogy ez a természetes.

A cikk teljes terjedelmében a Mimi.blog.hu oldalon olvasható.

Fejléckép: Tercett-Trió – Dunai Éva és Magassy Júlia (fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

Operajátszás, rendkívüli időkben

Kapcsolódó

Operajátszás, rendkívüli időkben

Folytatódik az Opera Magazin sorozata, amelyben zenei szakembereket faggatunk arról, hogyan változnak az operajátszási szokások, és mivel lehet hatékonyan megszólítani a közönséget. Ezúttal két zenetörténész-kritikussal, Mácsai Jánossal és Mesterházi Mátéval ültek le beszélgetni.

Egyenes az út a Gyűrűk urától az operáig?

Egyenes az út a Gyűrűk urától az operáig?

Folytatódik az Opera Magazin új sorozata, amelyben zenei szakembereket faggatnak arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, és mivel lehet hatékonyan megszólítani a közönséget. Ezúttal László Ferenc szerkesztővel, kritikussal és Magyar Kornél szerkesztővel, zenei szakújságíróval ültek le beszélgetni.

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Tánc

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Zenés színház interjú

Megtalálni az emberit – három fiatal karmester a Magyar Állami Operaházban

Három olyan fiatal karmestert szólítunk meg, akikben egy dolog biztosan közös, az OPERA művészeti vezetése látja bennük a tehetséget, a lehetőséget, ezért kellően komoly feladatokat is rájuk bíz.
Zenés színház ajánló

Egy disztópikus Skóciába utazhatunk Verdi Macbethjének operaházi előadásán

A New York-i Metropolitan sztárja, George Gagnidze és Kálmándy Mihály címszereplésével, Boross Csilla és Rálik Szilvia női főszereplésével mutatja be Verdi Macbethjét február 22-én a Magyar Állami Operaház.
Zenés színház ajánló

Újra az Operaházban látható Anna Netrebko és Yusif Eyvazov

A Bohémélet, a Manon Lescaut, a Pillangókisasszony, a Tosca és a Turandot közkedvelt részletei is elhangoznak Anna Netrebko és Yusif Eyvazov áriaestjén március 23-án az Operaházban.