Az 1930-as évek óta nem volt repertoáron a német származású zeneszerző műve, ami egy francia grand opéra, és egy szerelmi történeten keresztül beszéli el a protestánsok 1572-es Szent Bertalan-éji lemészárlását. Szikora János rendező kérdésünkre elmondta: örül annak, hogy az utóbbi években csupa olyan opera színpadra állítására kapott felkérést, amelyeket egyáltalán nem, vagy nagyon régen láthatott a hazai közönség.
Azért szeretem az ilyen feladatokat, mert nem kell megküzdenem az előadások konvencióival, hiszen az ismert, gyakran játszott darabok múltjához hozzátartozik az egykori sikeres produkciók, előadók emléke. Ebben az esetben viszont a mű önmagában, a maga monumentalitásában áll
– mutatott rá.
Szikora János (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)
Az eredetileg meglehetősen hosszú és öt felvonásra osztott Meyerbeer-mű valóban hatalmas zenedráma. Szikora János hangsúlyozta, hogy talán világviszonylatban sem volt még rá példa, hogy az elejétől a végéig eljátszották volna: mindig húzásokkal adták elő. Felmerül tehát az alkotói kérdés: mely változatot játsszuk? „A kritikai kiadás számos opciót tartalmaz a komponista tollából, választható elemként. Tehát amikor a budapesti előadás partitúrájának végleges kialakításán dolgoztunk Kocsár Balázs főzeneigazgatóval, zenepszichológiai munkát is kellett végeznünk” – tette hozzá. Mint elárulta, háromfelvonásos verzióban hangzik el a mű, de minden zenei szépséget és drámai tartalmat meghagynak, továbbá szakítanak néhány ismétléssel és olyan motívummal, ami nem tesz hozzá a mondanivalóhoz.
Örök dilemma, hogy a színrevitelnél modernizálják-e az adott opera kereteit, tehát más korba helyezzék-e, vagy meghagyják azt a szerző szándéka szerintiben. Szikora János azt vallja:
A hugenották című operánál azonban két csapda is van: „Adva van egy realista, történelmi keretben elhelyezett történet, és nem is kell az egyháztörténetben túl járatosnak lenni ahhoz, hogy felismerjük benne a katolikus–református ellentétet. Másfelől pedig ott van ennek a jelentése: ha a Szent Bertalan-éji mészárlást metaforaként kezeljük, akkor ez az esemény csírájában előrevetítette a holokausztot és más borzalmakat, amelyek ideológiai harcok során történtek” – mondta. Szavai szerint a legcsábítóbb párhuzam a 20. századi volt, és hosszan vívódott, hogy melyik utat kövesse. Mint rendező – fűzte hozzá –, hatással akar lenni a befogadókra, és minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a legmarkánsabb élmény jöjjön létre. Ezért úgy döntött alkotótársaival, Horesnyi Balázs díszlettervezővel és Kovács Yvette Alida jelmeztervezővel, hogy stiláris utalásokkal, de meghagyják a történeti realitást, a 16. századi környezetet, egyúttal a nézőkre bízzák, ki milyen, a mának szóló üzenetet von le ebből.
A hugenották (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)
Horesnyi Balázs elárulta, hogy Szikora Jánossal általában intenzív közös munkát végeznek a díszlettervezésnél, hiszen a rendezőnek jó képzőművészeti érzéke van.
A díszletkép dús festészetű, reneszánsz elemekből kiinduló, monumentális alkotás lesz, időnként apokaliptikus hátteret hozva létre. A protestantizmusnak a Szentírás minden emberi tényezőtől független magyarázatához való visszatérését pedig nagy betűkből összeálló szavak jelképezik. A szoborszerű elemek például a remény, az irgalom fogalmakat alkotják, de ezek a történet előrehaladtával összekuszálódnak, időnként eltűnnek, aztán visszatérnek, és a végére eltörnek – magyarázza a szimbolikát a díszlettervező. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel nem Franciaországban állítják színpadra a művet, ahol szinte mindenki ismeri a máig létező helyszíneket, többrétegű, az Erkel Színház technikai adottságait is figyelembe vevő, független világot hoznak létre.
A cikk eredetileg az Opera Magazin 2017. szptember-októberi számában jelent meg.
hírlevél
