Augusztus 3-án és 4-én a Budapesti Operettszínház Bor, dal, asszony című estje lesz látható, Lőcsei Jenő rendezésében, míg augusztus 5-én a Csárdás! – A kelet tangója címmel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes lép fel Zsuráfszky Zoltán rendezésében.
Az esemény szerdai sajtótájékoztatóján Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára az operett műfaját hungarikumnak nevezte, amelyet külföldön is egyre többen értékelnek. Véleménye szerint büszkék lehetünk rá, hogy a magyarok ilyen szerzőket és műveket adtak a világnak, mondta Lehár Ferencre, Kálmán Imrére célozva.
Budavári Palotakoncertek (Fotó/Forrás: palotakoncert.hu)
A Budavári Palotakoncertek operettgálája augusztus 20-án Duna Televízióban is látható majd. Nacsa Olivér, aki Vadász Dániellel 2013-ban hozta létre a látványos, szabadtéri produkciót, a sajtótájékoztatón elmondta, a Palotakoncertek évről évre fejlődik, „és oda fejlődik, ahova megálmodjuk”.
A Bor, dal, asszony című gálaműsor rövid dialógusokkal és látványos, sokszor fanyar humorú koreográfiával tematikusan mutatja be az operett nagy témáit. A Budapesti Operettszínház szólistáit a színház 50 fős szimfonikus zenekara kíséri, Makláry László, illetve Szabó Mónika vezényletével és a 20 fős balettkar is közreműködik a produkcióban.
Lőcsei Jenő koreográfus, rendező kiemelte: a számok túlnyomó részét új koreográfiával, illetve új rendezésben állítják színpadra. Az elmúlt évekhez képest újdonság lesz, hogy a gálakoncert számai szervesen kapcsolódnak majd egymáshoz. (Lőcseivel készült interjúnkhoz görgessen lejjebb.)
A Palotakoncertek fellépői és szervezői az esemény sajtótájékoztatóján június 13-án a budai Várban. (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója elmondta, hogy idén nemcsak a teljes társulat mutatkozik be a programban, hanem vendégművészeket is hívtak. Az esten fellép: Boncsér Gergely, Bordás Barbara, Cseh Antal, Csuha Lajos, Dancs Annamari, Felföldi Anikó, Fischl Mónika, Dolhai Attila, Frankó Tünde, Kalocsai Zsuzsa, Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Laki Péter, Lévai Enikő, Lukács Anita, Oszvald Marika, Peller Károly, Rab Gyula, Szendy Szilvi és Vadász Zsolt.
A Nemzeti Táncegyüttes ízelítője az augusztusi műsorból. (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
A tavalyi siker után az idén már második alkalommal a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncszínházi előadása is helyet kapott a programban. Tánckaruk Magyarország legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, produkcióik jellemzője a rendkívüli dinamika és a színpadképek látványossága.
A Csárdás! - A Kelet Tangója című program egy szerelmi háromszög történetét dolgozza fel a néptánc és a népzene nyelvén. Az előadáson a nézők gyönyörködhetnek a Kárpát-medence táncainak szépségében, virtuozitásában, zenei világának sokszínűségében és gazdagságában.
Bővebb információk és jegyek a rendezvény oldalán.
Két primadonna találkozik, és énekelnek valamit egy harmadik operettből
Interjú Lőcsei Jenő rendező-koreográfussal
Lőcsei Jenő
Egy gálaműsor általában blokkokra oszlik, mi pedig eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha létrehoznánk képzelt helyszíneket, szituációkat a műsorszámokhoz, és megnéznénk, milyen hatással van ez a zenére és a művészekre. Mondok egy példát! A nagy áriák, duettek az operettben általában báltermekben, kastélyokban, estélyeken játszódnak, itt történnek meg a nagy összetűzések és a nagy összeborulások is. Az egyik ötletünk az, hogy a műsor egyik blokkja egy strandon játszódik, ahol két, napozószékekben sütkérező primadonna beszélgetni kezd. Hamarosan kiderül, hogy az egyikük nem más, mint Marica grófnő, a másik Vereczky Szilvia [a Csárdáskirálynőből]. A két nő megbeszéli a férfiakkal kapcsolatos tapasztalataikat, és eléneklik Dubarry belépőjét egy harmadik operettből. Rájöttünk, hogy ez a szám tökéletesen elmeséli Marica grófnő előtörténetét, de tökéletesen illik Vereczky Szilvia szájába is.
Másik példa: Brahms VII. magyar táncára egy huszárcsapat érkezik ugyanerre a strandra, megkapják az utasítást: Pihenj! Leveszik a csákót, a szíjat, leülnek a lépcsőn, elkezdenek sörözni, de kiadják a vezényszót, hogy riadó van, mert elő kell adni a Toborzót a Háry Jánosból.
Ezek ügyes belső poénok az operettrajongók számára is.
Ha más egy dal alaphelyzete, rögtön pikáns felhangot kapnak a történetek. Lesznek másféle áthallások is. A My Golden Baby című Ábrahám Pál-dal esetében [a Bál a Savoyban c. operettből] megszokhattuk, hogy arany színű jelmezbe öltözött táncosok és két szólista adja elő. Adta magát az ötlet, hogy ha van Golden Globe, van Arany Pálma, akkor ezen a gálán legyen egy Golden Baby-díjunk, és a számot alakítsuk egy kis díjátadóvá.
Vagy – ha már így beszélgetünk, elárulok még egy-két dolgot – a Gyerünk, tubicám, se kocsink se lovunk a Luxemburg grófjából egy nyugdíjas házaspártól hangzik majd el.
Az öregúr bottal a kezében jön a színre, és hirtelen abszolút hitelessé válik, amit énekel, hogy „vacsorázni mit szabad? csak ami délről megmaradt...”
A Budavári Palotakoncertek augusztus 3-5. között várja vendégeit (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
Egy ilyen koncepcióval át lehet értelmezni azt a felfokozott, de mai szemmel kissé idegen hangvételt, ami ezekre a művekre jellemző.
Angéle dala a Luxemberg grófjából arról szól, hogy egy magányos nő érdekházasságot készül kötni egy gazdag úriemberrel, de rózsaszálakat kapott a szerelmétől. Nem tudja, mi a jó megoldás ebben az élethelyzetben: oldja meg az életét egy gazdag úriemberrel, vagy válassza a szerelmet. Két primadonna fogja előadni a számot, és érdekes lesz, hogy miközben az egyik hölgy – úgy érezve, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon – magányosan rágódik a színpad egyik oldalán, a másik oldalon belép egy sorstársa.
A sajtótájékoztatón említette, hogy nagyon kedveli az operett francia vonalát, például Offenbachot, aki szatirikus hangot képvisel a műfajban. Ez a vonal hogy illik majd a műsorba?
Az operett műfaja a nemzeti romantika ellenében jött létre Offenbachhal, akinek célja volt szakítani a pátosszal, és görbe tükröt tartani egy társadalom elé.
Ezzel a hanggal közel lehet kerülni az emberekhez a mai világban, magam is meglepődtem, ezek a számok mennyire aktuálisak. Kiderül belőlük, hogy ezek a 19. század végi poénok ma, a 21. században is kiválóan működnek. Franz von Suppé Fatinitza című operettjében például egy riporter, aki haditudósító a Krím-félszigeten, énekel egy dalt, ami egészen ráillik a mai bulvárújságírás mikéntjére. Szűkös az operettirodalom, mert nem születnek új művek, de ha utánajár az ember, kincsekre bukkanhat. És sokszor ezek a darabok ma is oda ütnek, ahova kell.
Borítókép: Csabai Máté
hírlevél
