Mi ma az operett (dráma, szatíra, vígjáték, zenés játék), miként játsszák, mire "használják"? Ha az Operettszínházban a gyökerekhez való visszatérés a cél, akkor lehet egyáltalán mondanivalója a mai kor számára? Van létjogosultsága a műfajnak, vagy csak a kedvencek miatt nézik meg a fiatalok az operett-előadásokat? Mitől hungarikum, ha nem magyar eredetű? Ma (is) a tömegkultúra része? Alternatív darab/előadásmód elképzelhető lenne az Operettszínházban, vagy felesküdtek a hagyományosra? Az egyértelmű, hogy az eredeti Csárdáskirálynőt nem lehet ma színpadra állítani - tehát a tradíció útján nem élhet tovább az operett? Miért volt fontos a kaposváriaknak, hogy még hitelesebben mutassák meg a régi kort, amikor az operett amúgy is "kifigurázásra termett", vagy nem pont ezt az "élt" vesztette el a darab? Operettet csak operettszínészek tudnak játszani?

Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ az ELTE Bölcsész Napok keretében rendezendő kerekasztal-beszélgetésen, amelynek vendégei Bordás Barbara, Oszvald Marika, Sáfár Mónika, Peller Károly színművészek, Kerényi Miklós Gábor és Mohácsi János rendezők lesznek, a moderátori feladatokat Molnár Karesz látja el. A konferenciát, amelyet Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyit meg, a Zenei Tanszék hallgatóinak operettprodukciói színesítik.

2011. május 3. 10:00 - ELTE BTK "F" épület

Opikon - Operettkonferencia a Bölcsész Napokon