Zenés színház

Őszinte showman

2016.04.06. 09:46
Ajánlom
Ufónak éreztem magam Dmitrij Hvorosztovszkij április 2-i estjén. Alighanem én voltam az egyetlen, aki nem tudta, mekkora sztárt hall – legalábbis a koncert előtt.

Általában nem szeretem a sztárokat, ezen belül különösen nem rajongok az énekes sztárokért. Vannak persze kedvenceim, akiket szívesen hallgatok, mert egy szép Varázsfuvola- vagy Máté-passió-előadással, egy remek dalesttel (még inkább felvétellel) emlékezetessé tették magukat, de ahogy nem szeretem a hegedű ráadás-albumokat, úgy nem lelkesítenek az áriaestek. A hiba alighanem bennem van.

Dmitrij Hvorosztovszkij

Dmitrij Hvorosztovszkij (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

Ezt bizonyítja, hogy a harmadik sor, ahová a helyem szólt, valójában a hatodik volt, mert be kellett rakni az A-B-C sorokat, és így is telt ház volt a Müpában. És ezt bizonyítja, hogy hiába kezdett bele vehemensen a közönséglekenyerezésre igencsak alkalmas Csajkovszkij-polonézzel az Uráli Filharmonikus Zenekar: az igazi, sztároknak kijáró tapsot a Harry Potter Malfoyára erősen hajazó (a hajazót kéretik betű szerint érteni) énekművész aratta le – anélkül, hogy megszólalt volna.

Persze ennek megfelelően is viselkedett: kicsit mórikált, illetlenül kikacsintott a közönségre, konkrétan valakire az első sorból, szia, mama, itt vagyok, de elég nyilvánvaló volt, hogy ez nem viselkedészavar, hanem a show része. Annak a shownak, amivel engem nem lehet megvenni. Ami miatt nem szeretem a sztárokat.

Hvorosztovszkij engem az éneklésével vett meg. Holott ha belegondolunk, nagyon furcsa műsort választott. Egyrészt a könnyedség- és mosolyözön között amikor énekelt, csupa önmarcangolós, borongós vagy tragikus témát hallhattunk tőle. Másrészt ezek a témák (a nagy orosz tábor, a hősiesség, az elhagyott katona stb.) nem azok, amelyekkel közönséget lehet édesgetni, és talán nem is annyira aktuális (remélem).

Eközben a zenekar a saját műsorszámaiban egy másik koncertet adott. A zenekar, amelyet szintén nem ismertem, ahogy a karmesterét sem. És el is határoztam, hogy a két út közül a könnyebbiket választom, maradok ufó, derüljön ki a helyszínen, mit és kit is hallok. Vagyis nem olvastam utána, mit kell tudni az uráliakról, Dmitrij Lissz melyik versenyt nyerte meg mikor, és még az élet is úgy hozta, hogy a kedves hostesslányok is csak mosollyal szolgálhattak, műsorfüzettel már nem (s habár dicséretes módon a neten fellapozható a műsorfüzet utólag is, utólag sem szeretnék bennfentesnek tűnni).

Tehát először azt kellett megállapítanom, hogy a földrajzi Európa keleti peremén is erősen kezd a szakma elnőiesedni. Másrészt mintha nem lenne olyan nagyon erős az utánpótlás az Uráli Filharmonikusoknál, legalábbis erre következtettem a zenekar átlagéletkorából.

Dmitrij Hvorosztovszkij

Dmitrij Hvorosztovszkij (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

Ezek után üdítő, pozitív csalódásban volt részem. A zenekar virtuózan muzsikált, a karmesterrel nagy egyetértésben: láthatólag jól összeszoktak, „fél szavakból” értik egymást. Szép egyéni teljesítményeket is hallhattunk – kiemelném a csellószólókat. Nem minden szólam szólt egyformán szépen, de hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ennek oka a hangszerekben keresendő. Vagyis nem a jó oboista/angolkürtös – gyengébb klarinétos a valóság, hanem hogy valamiért a minőségi oboa/angolkürt mellett nem futotta hasonló minőségű klarinétra. Ami az összzenekari hangzást illeti: a plusz három nézőtéri sor mínusz ugyanennyi helyet jelent a színpadon, ráadásul a Bartók-terem nem szereti a prím-szekund-brácsa-cselló legyezőszerű felállását (ez immár évtizedes tapasztalatom), sokkal jobban szól egy „kevert” ülésrend (mint amilyen pl. a Fesztiválzenekaré). Így nem csoda, ha az „összorosz” részeknél (amelyekben Csajkovszkij show-darabjai bővelkednek) kissé masszássá vált a hangzás.

Más kérdés, hogy a karmester időnként talán túltagolta a zenét (különösen a Rossini-nyitány elején éreztem úgy, hogy mennyivel könnyedebb lenne az egész, ha nem akadályozná őket). És megint más kérdés, hogy bár nagyon szeretem Ravel La Valse-át, és hálás vagyok, ha színpadon hallhatom, máig sem értem, mit keresett ebben a műsorban – túl azon, hogy számomra ez volt az est fénypontja. Vagyis nem baj, hogy előadták, csak ezzel az erővel akár A csodálatos mandarin-szvit vagy mondjuk a Till Eulenspiegel is szerepelhetett volna az (amúgy) orosz-olasz operaműsorban.

Ha már Európát emlegettük: valahogy úgy él a tudatunkban, hogy volt az európai zene, aztán ez hatott az Európát majmoló 19. századi Oroszországra. Igen ám, csakhogy ha megnézzük mondjuk az Olasz capriccio fergetegét, akkor azt is tegyük hozzá, hogy azt el is kellett játszani, 1880-ban is. Vagyis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy volt egy olyan zenei (hangszeres és zenekari) kultúra, amelyre ráépülhetett mindez, s aligha csak a főváros(ok)ban. Az meg a következő század szovjet-orosz történelme, hogy a legkiválóbbak is könnyen találhatták magukat akár az Urálon túl, hirtelen. Így alakulhattak ki és maradhattak fenn „ismeretlen” helyeken nagy zenei iskolák, s egy ilyennek a gyermeke az est zenekara – és szólistája.

Nyikita Korityin

Nyikita Korityin (Fotó/Forrás: Mester Tibor)

Egyedülállóan teljes, az uráli Jekatyerinburgból származó kiállítással várja a közönséget a Magyar Nemzeti Galéria.

"Moszkva és Szentpétervár mellett számos regionális nagyváros múzeumai bírnak avantgárd gyűjteménnyel. Ez a korai szovjet korszaknak köszönhető, hiszen a művészetekben rejlő újító szándék egy ideig még egybeesett az új hatalom forradalom erejébe vetett hitével. Jekatyerinburgba az alkotók saját maguk hozták el műveiket egy kiállításra, később pedig ezek az alkotások egytől egyig a városban maradtak. Az tehát, hogy egy tematikus, állandó anyag jöhetett létre, a történelemnek köszönhető."  - meséli Nyikita Korityin múzeumigazgató

Aki nem akárki. Igaz, az orosz repertoárban úgy tűnt, nem a hangterjedelmével vonja magára a figyelmet. Különösen a mélyebb lágékban lehetett érezni, hogy nem basszbaritont hallunk. Sokkal inkább a hang – és a zenei átélés – drámaisága miatt éreztünk minden ária után katarzist – amit Hvorosztovszkij minduntalan jól el is rontott, a másodperc töredéke alatt kilépve a drámai szerepből – és visszalépve a sztáréba. Mintha azt sugallná: nem nagy ügy ez az egész.

De bizony nagy ügy. Az olasz repertoárban – ahol alighanem mindnyájunknak sokkal mélyebb összehasonlítási alapjai vannak – már a hangterjedelme is megjött, a hang színe pedig úgy tudott erőteljes lenni, hogy nem vált erőszakossá. A színészi és zenei teljesítmény talán az utolsó műsorszámban, a Rigoletto-részletben érte el a csúcspontot (ami után bizony megint elég könnyű feloldás volt az első ráadás popularitása). Hvorosztovszkij végül egy kíséret nélküli, furcsa népdallal köszönte meg a szűnni nem akaró tapsot, s addigra már én is elfogadtam, hogy mindez nem megjátszás, hanem ez ő, a fehérről a szünetben feketére cserélt ingével, a délutáni televíziós vetélkedőműsorok vezetőihez illő ruha- hajválasztással és színpadi viselkedéssel – és a lenyűgöző, magával ragadó, alighanem ösztönös muzikalitással. Most már szívesen meghallgatnám egy teljes operában is. Ott magam is kevésbé lennék ufó.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.