Zenés színház

Őszinte showman

2016.04.06. 09:46
Ajánlom
Ufónak éreztem magam Dmitrij Hvorosztovszkij április 2-i estjén. Alighanem én voltam az egyetlen, aki nem tudta, mekkora sztárt hall – legalábbis a koncert előtt.

Általában nem szeretem a sztárokat, ezen belül különösen nem rajongok az énekes sztárokért. Vannak persze kedvenceim, akiket szívesen hallgatok, mert egy szép Varázsfuvola- vagy Máté-passió-előadással, egy remek dalesttel (még inkább felvétellel) emlékezetessé tették magukat, de ahogy nem szeretem a hegedű ráadás-albumokat, úgy nem lelkesítenek az áriaestek. A hiba alighanem bennem van.

Dmitrij Hvorosztovszkij

Dmitrij Hvorosztovszkij (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

Ezt bizonyítja, hogy a harmadik sor, ahová a helyem szólt, valójában a hatodik volt, mert be kellett rakni az A-B-C sorokat, és így is telt ház volt a Müpában. És ezt bizonyítja, hogy hiába kezdett bele vehemensen a közönséglekenyerezésre igencsak alkalmas Csajkovszkij-polonézzel az Uráli Filharmonikus Zenekar: az igazi, sztároknak kijáró tapsot a Harry Potter Malfoyára erősen hajazó (a hajazót kéretik betű szerint érteni) énekművész aratta le – anélkül, hogy megszólalt volna.

Persze ennek megfelelően is viselkedett: kicsit mórikált, illetlenül kikacsintott a közönségre, konkrétan valakire az első sorból, szia, mama, itt vagyok, de elég nyilvánvaló volt, hogy ez nem viselkedészavar, hanem a show része. Annak a shownak, amivel engem nem lehet megvenni. Ami miatt nem szeretem a sztárokat.

Hvorosztovszkij engem az éneklésével vett meg. Holott ha belegondolunk, nagyon furcsa műsort választott. Egyrészt a könnyedség- és mosolyözön között amikor énekelt, csupa önmarcangolós, borongós vagy tragikus témát hallhattunk tőle. Másrészt ezek a témák (a nagy orosz tábor, a hősiesség, az elhagyott katona stb.) nem azok, amelyekkel közönséget lehet édesgetni, és talán nem is annyira aktuális (remélem).

Eközben a zenekar a saját műsorszámaiban egy másik koncertet adott. A zenekar, amelyet szintén nem ismertem, ahogy a karmesterét sem. És el is határoztam, hogy a két út közül a könnyebbiket választom, maradok ufó, derüljön ki a helyszínen, mit és kit is hallok. Vagyis nem olvastam utána, mit kell tudni az uráliakról, Dmitrij Lissz melyik versenyt nyerte meg mikor, és még az élet is úgy hozta, hogy a kedves hostesslányok is csak mosollyal szolgálhattak, műsorfüzettel már nem (s habár dicséretes módon a neten fellapozható a műsorfüzet utólag is, utólag sem szeretnék bennfentesnek tűnni).

Tehát először azt kellett megállapítanom, hogy a földrajzi Európa keleti peremén is erősen kezd a szakma elnőiesedni. Másrészt mintha nem lenne olyan nagyon erős az utánpótlás az Uráli Filharmonikusoknál, legalábbis erre következtettem a zenekar átlagéletkorából.

Dmitrij Hvorosztovszkij

Dmitrij Hvorosztovszkij (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)

Ezek után üdítő, pozitív csalódásban volt részem. A zenekar virtuózan muzsikált, a karmesterrel nagy egyetértésben: láthatólag jól összeszoktak, „fél szavakból” értik egymást. Szép egyéni teljesítményeket is hallhattunk – kiemelném a csellószólókat. Nem minden szólam szólt egyformán szépen, de hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ennek oka a hangszerekben keresendő. Vagyis nem a jó oboista/angolkürtös – gyengébb klarinétos a valóság, hanem hogy valamiért a minőségi oboa/angolkürt mellett nem futotta hasonló minőségű klarinétra. Ami az összzenekari hangzást illeti: a plusz három nézőtéri sor mínusz ugyanennyi helyet jelent a színpadon, ráadásul a Bartók-terem nem szereti a prím-szekund-brácsa-cselló legyezőszerű felállását (ez immár évtizedes tapasztalatom), sokkal jobban szól egy „kevert” ülésrend (mint amilyen pl. a Fesztiválzenekaré). Így nem csoda, ha az „összorosz” részeknél (amelyekben Csajkovszkij show-darabjai bővelkednek) kissé masszássá vált a hangzás.

Más kérdés, hogy a karmester időnként talán túltagolta a zenét (különösen a Rossini-nyitány elején éreztem úgy, hogy mennyivel könnyedebb lenne az egész, ha nem akadályozná őket). És megint más kérdés, hogy bár nagyon szeretem Ravel La Valse-át, és hálás vagyok, ha színpadon hallhatom, máig sem értem, mit keresett ebben a műsorban – túl azon, hogy számomra ez volt az est fénypontja. Vagyis nem baj, hogy előadták, csak ezzel az erővel akár A csodálatos mandarin-szvit vagy mondjuk a Till Eulenspiegel is szerepelhetett volna az (amúgy) orosz-olasz operaműsorban.

Ha már Európát emlegettük: valahogy úgy él a tudatunkban, hogy volt az európai zene, aztán ez hatott az Európát majmoló 19. századi Oroszországra. Igen ám, csakhogy ha megnézzük mondjuk az Olasz capriccio fergetegét, akkor azt is tegyük hozzá, hogy azt el is kellett játszani, 1880-ban is. Vagyis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy volt egy olyan zenei (hangszeres és zenekari) kultúra, amelyre ráépülhetett mindez, s aligha csak a főváros(ok)ban. Az meg a következő század szovjet-orosz történelme, hogy a legkiválóbbak is könnyen találhatták magukat akár az Urálon túl, hirtelen. Így alakulhattak ki és maradhattak fenn „ismeretlen” helyeken nagy zenei iskolák, s egy ilyennek a gyermeke az est zenekara – és szólistája.

Nyikita Korityin

Nyikita Korityin (Fotó/Forrás: Mester Tibor)

Egyedülállóan teljes, az uráli Jekatyerinburgból származó kiállítással várja a közönséget a Magyar Nemzeti Galéria.

"Moszkva és Szentpétervár mellett számos regionális nagyváros múzeumai bírnak avantgárd gyűjteménnyel. Ez a korai szovjet korszaknak köszönhető, hiszen a művészetekben rejlő újító szándék egy ideig még egybeesett az új hatalom forradalom erejébe vetett hitével. Jekatyerinburgba az alkotók saját maguk hozták el műveiket egy kiállításra, később pedig ezek az alkotások egytől egyig a városban maradtak. Az tehát, hogy egy tematikus, állandó anyag jöhetett létre, a történelemnek köszönhető."  - meséli Nyikita Korityin múzeumigazgató

Aki nem akárki. Igaz, az orosz repertoárban úgy tűnt, nem a hangterjedelmével vonja magára a figyelmet. Különösen a mélyebb lágékban lehetett érezni, hogy nem basszbaritont hallunk. Sokkal inkább a hang – és a zenei átélés – drámaisága miatt éreztünk minden ária után katarzist – amit Hvorosztovszkij minduntalan jól el is rontott, a másodperc töredéke alatt kilépve a drámai szerepből – és visszalépve a sztáréba. Mintha azt sugallná: nem nagy ügy ez az egész.

De bizony nagy ügy. Az olasz repertoárban – ahol alighanem mindnyájunknak sokkal mélyebb összehasonlítási alapjai vannak – már a hangterjedelme is megjött, a hang színe pedig úgy tudott erőteljes lenni, hogy nem vált erőszakossá. A színészi és zenei teljesítmény talán az utolsó műsorszámban, a Rigoletto-részletben érte el a csúcspontot (ami után bizony megint elég könnyű feloldás volt az első ráadás popularitása). Hvorosztovszkij végül egy kíséret nélküli, furcsa népdallal köszönte meg a szűnni nem akaró tapsot, s addigra már én is elfogadtam, hogy mindez nem megjátszás, hanem ez ő, a fehérről a szünetben feketére cserélt ingével, a délutáni televíziós vetélkedőműsorok vezetőihez illő ruha- hajválasztással és színpadi viselkedéssel – és a lenyűgöző, magával ragadó, alighanem ösztönös muzikalitással. Most már szívesen meghallgatnám egy teljes operában is. Ott magam is kevésbé lennék ufó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Színház

Trokán Péter Székesfehérvárra szerződött - Évadnyitót tartott a Vörösmarty Színház

Az Ember tragédiája 2-vel kezdődik az új évad a Vörösmarty Színházban, ezt követően azonban bőven lesz alkalma az önfeledt szórakozásra a nézőknek a Boeing, Boeing, leszállás Párizsban című bohózat, a Mágnás Miska, vagy a Koccanás megtekintésével.
Jazz/World

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.
Jazz/World

Barabás Lőrinc: Úgy énekelsz, amilyen ember vagy

Hajlamos egyedül maradni a színpadon, a zenéjét is belső utazásnak tartja. Barabás Lőrinc trombitáján úgy szól a jazz, hogy arra a popra éhes fülek is megnyílnak. Augusztus 13-án a Kultkikötő badacsonyi színpadán lép fel a Random Szerda. Csütörtökön.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.
Zenés színház magazin

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája.