Kesselyák Gergely kezdeményezésére, öt éve jött létre az évente megrendezett „A jövő kulcsa” Operaíró Verseny, amelynek célja, hogy olyan új művek szülessenek meg és kerüljenek a figyelem középpontjába, amelyekkel a közönséget újra meg lehet nyerni az opera műfajának. A Bartók Plusz Operafesztivál célkitűzéséről a karmester, a fesztivál igazgatója így nyilatkozott:

Az első kiírás óta évről évre megrendezett versenyen először 2016-ban hirdettek győztest: Mátyássy Szabolcs Scævola című operáját, amelyről a Fidelio kritikát is közölt. A darab miskolci ősbemutatóján, 2017-ben osztatlan sikert aratott.

Az operaíró versenyre 2018-ban 19 pályaművet − 6440 partitúraoldalt és mintegy 30 órányi zenei anyagot – nyújtottak be kortárs szerzők a világ számos országából, adta hírül a fesztivál honlapja. A fődíjra és az ezzel együtt járó színpadi bemutatkozás lehetőségére a magyarok mellett osztrák, brit, spanyol, amerikai/francia, izraeli, cseh, guatemalai, brazil/portugál, lengyel, olasz és orosz zeneszerzők pályáztak.

A zsűri az eredményhirdetésen: Kesselyák Gergely, Eötvös Péter, Fekete Gyula, Vaszilij Barkhatov, a háttérben Marco Taralli (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A beérkezett művek közül az előzsűri négyet juttatott tovább a döntőbe, amit december 14-én tartottak a budapesti Zeneakadémia Solti termében. Az operák legjellemzőbb részleteit az est rendezője és karmestere, Cser Ádám jóvoltából félszcenírozott formában, zongorakísérettel ismerhette meg a hallgatóság.

A döntős művek elhangzásuk sorrendjében a következők voltak: Juraj Filas: Jane Eyre, Andorka Péter: Boszorkányvér, Valentin Dubovszkoj: Kőangyal és Albin Fries: Nora.

A zsűri elnöke Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző volt, tagjai Fekete Gyula zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese; Kesselyák Gergely, a Bartók Plusz Operafesztivál művészeti igazgatója, Liszt-díjas karmester, Érdemes Művész; Marco Taralli zeneszerző és Vaszilij Barkhatov rendező.

A szerző nyilatkozatából kiderül, hogy a későromantika zenéjéhez és témaköréhez nyúlt vissza az alkotásnál. Fries így beszélt a komponálásról:

„Az volt a tervem, hogy operámmal ellenpontozzam napjaink intellektuális zenedrámáit, és újra a szerelemről írjak egy operát. A szerelem, úgy tűnik, már nem mutatható be az atonális kortárs zenei eszközökkel. Korunk intellektuális, vagy más szóval apokaliptikus operái szintén kevés affinitást mutatnak az iránt a téma iránt, amely gyakorlatilag a múlt teljes operairodalmában domináns szerepet játszott. Szándékosan választottam érzelmes/szentimentális librettót. Tekintve, hogy az én zenei stílusom a tonális késői romantika, ez a történet is 1890 és 1910 között játszódik. Hogy mi az opera üzenete? Talán az, hogy Arthur, a főszereplő csak akkor értheti meg a szerelem tisztaságának fogalmát, amikor a saját gyermekét szereti.”

Névjegy

Albin Fries

Albin Fries Felső-Ausztriában, Stájerországban született. Zenei karrierjét koncertzongoristaként kezdte, de a zongoraművészi pálya mellett vonzotta a zeneszerzés is. Műveivel elismerést aratott: 1977-ben elnyerte az osztrák „Ifjú Zeneszerző Díjat” (Österreichischen Jugend-Kompositionswettbewerb), 1981-ben pedig a Felső-Ausztriai Tehetség-díjat (Talentförderungspreis des Landes Oberösterreich).

Fries zeneszerzői tanulmányait a világhírű karmester és zeneszerző, Leonard Bernstein támogatásával New Yorkban folytatta, majd Ausztriába visszatérve a Bécsi Állami Operaházban korrepetítor és tanulmányi vezető lett. Tanított emellett a Bécsi Zeneművészeti és Előadóművészeti Egyetemen.

A komponáláshoz 20 év kihagyással, 2005-ben tért vissza. Több dalciklust, kamara- és zongoradarabokat, valamint operákat is írt a hozzá közel álló későromantikus stílusban. Legutóbb a Bécsi Állami Operaház kérte fel a Persinette című romantikus meseopera megírására, aminek bemutatóját a 2019/20-as évadra tervezik.

(forrás: operafesztival.hu)

Hallgassa meg Fries Schneetreiben c. kompozícióját!