Elárulta, hogy leírhatatlan nagy boldogság volt számára megkapni a Kossuth-díjat, mert visszajelzést jelent, hogy nem volt haszontalan eddigi munkája. "Hidegrázósan, libabőrösen csodálatos volt, amikor megtudtam" - jegyezte meg.

Oszvald Marika színész-énekes családból származik: édesanyja, Halasi Marika elismert szubrett, édesapja, Oszvald Gyula az Operettszínház népszerű bonvivánja volt. Már gyermekkorától a színház és azon belül is az operett világában élt.

"Már fiatal koromban megtanultam azt, hogy ez a pálya nem fenékig tejfel" - fogalmazott. Szülei figyelmeztették, nem biztos, hogy olyan karriert tud befutni, amilyet szeretne, mert az sok mindenen múlik: a hozzáálláson, a kitartáson, az empatikus készségen, a kritika elviselésén, a szorgalmon - sorolta. "Én éreztem magamban ezt az erőt és nem adtam föl" - mondta, hangsúlyozva: nem arra törekedett, hogy sztár legyen, kifejezetten szereti ezt a munkát.

Pályája kezdetét felidézve kiemelte: csodálatos volt, amikor első szerepét eljátszotta és jó kritikát kapott. Azt írták róla: nagyon szép karriert futhat be, ha a színház jól gazdálkodik a tehetségével. "Meg kell hogy mondjam, hogy nagyon jól gazdálkodott a színház a tehetségemmel" - jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy nagyon sok igazgatója, rendezője volt, sok koreográfussal dolgozott és mindtől nagy támogatást kapott. Pályáján végigkísérte a szerencse és meg tudta ragadni a lehetőségeket.

Oszvald Marika a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végzett, majd az Operettszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja.

Mint fogalmazott, pályája egyenletesen, lépésről lépésre haladt előre, nagy kiugrások, bukások nélkül, töretlen volt a karrierje. Bejárta az egész világot az Egyesült Államoktól Japánig. "Megmérettetést jelentett, hogy ott, ahol nem ismerik az embert, hogyan fogadják" - mondta, kiemelve, hogy a világon mindenütt nagyon szeretik az operettet, és lelkesedéssel fogadták a társulatot. A cirkuszhercegnő franciaországi vendégjátéka után megjelent kritikában például azt írták róla: lángba borította az egész színpadot.

Szívesen emlékezik vissza a János vitézre, amelyben első főszerepét játszotta. Mint mondta, Vámos László tanára volt a főiskolán, a rendező remek színész-pedagógus volt és a főiskola után, a színházban is tovább tanította őket. Különleges öröm volt számára, hogy rá osztotta Iluska szerepét a szegedi szabadtéri színpadon, hiszen pár évvel azelőtt édesapja játszotta ugyanott a János vitézt, ami nagy élményként élt benne.

Édesapjával még együtt is játszhatott A mosoly országában. "Ő volt Szu-Csong és én voltam Mi, a húga. Katartikus élmény volt vele együtt játszani, csodálatos tenor volt" - mondta Oszvald Marika, aki édesanyjával is lehetett még egy színpadon.
Jelenlegi munkáiról a színésznő elmondta, hogy a Csínom Palkó című operettet próbálja, amelynek április 24-én lesz a bemutatója. Ezzel párhuzamosan egy prózai darabon is dolgozik egy fiatal társulattal: az Átrium Film-Színházban mutatják be májusban Csehov Sirály című drámáját, Arkagyina szerepére kérte fel a rendező, Fehér Balázs Benő. "Ilyet még nem csináltam, nem is tudom mi lesz. Meg kell harcolnom ezért a dologért, hiszen ez teljesen más műfaj, prózai szerepet korábban nem nagyon játszottam" - jegyezte meg a Oszvald Marika, aki pályája során leginkább szubrettként lépett színpadra.