Konstanze
Hiába esett fogságba, és adták el Szelim pasának, az erényes fiatal nőt nem szédítik meg a dúsgazdag keleti úr kincsei. Hű marad kedveséhez, Belmontéhoz, és ezt kérlelhetetlenül a pasa tudomására hozza. Áriájában felidézi az egykori boldog napokat, amelyekről úgy hiszi, mindörökké véget értek.
Blonde
A komorna sokkal derűsebb karakter, mint úrnője. Erre persze oka is van, hiszen ő nem veszítette el a párját, Pedrillo, a szolga is velük raboskodik. Mikor a cserfes leány megtudja, hogy Belmonte azon igyekszik, hogy kiszabadítsa őket, optimizmusának semmi sem szab határt –ahogyan ebben az áriában is hallhatjuk.
Belmonte
Az ifjú szerelmesnek hosszú tengeri utat kellett megtennie, harcolva a reménytelenséggel, hogy viszontláthassa kedvesét. Partot érve találkozik szolgájával, Pedrillóval, és végre jó híreket hall: Konstanze sértetlen, és csak arra vár, hogy végre megszökhessen. A fiatalember lelki szemei előtt már szinte meg is jelenik az imádott nő.
Pedrillo
A leleményes szolga, Pedrillo egy percre sem áll meg, szüntelenül mesterkedik, és nem riad meg, ha a tettek mezejére kell lépnie. Áriájában igyekszik megacélozni magát, csak semmi félelem, megingás, akár az életét is feláldozza azért, hogy kiszabaduljanak!
Osmin
A pasa felügyelőjét nem annyira szeretjük: erőszakkal akarja megszerezni magának Blondét, és mindent megtesz, hogy akadályozza a szerelmeseket, egyenesen a halálukat kívánja. Mozart azonban megértőbb vele, igaz, hogy Osmin gonosz, de vajon nem a boldogtalansága és a magánya okolható érte? Hallgassuk csak meg, milyen szomorú a dal, amelyet első színre lépésekor énekel!
hírlevél
