Zenés színház

Pályázat: Húnyt szemmel nézd, ki únod a valót

2015.01.09. 11:00
Ajánlom
Ahogy Wagner tartozik a világnak egy Tannhäuserrel, úgy tartozik az Operaház is közönségének: Szinetár Miklós huszonöt éves rendezését púpként cipeli hátán a produkció, melyet egyébként egyedül az énekesek menthettek meg a kudarctól. KRITIKAPÁLYÁZAT

Az operával kapcsolatban rendre felmerülnek Wagner a halála előtt három héttel mondott szavai, mely szerint tartozik a világnak egy Tannhäuserrel. A zeneszerző, aki egész életművében a szerelem természetét kutatta, most explicit módon fogalmazza meg a kérdést: mi a szerelem lényege? S habár az opera nem legsikerültebb alkotása - az égi és a földi szerelem között ingadozó dalnok ugyanis inkább elveszik a két világ között, mintsem találna akármire -, kétségtelen, hogy Wagner valami rendkívülit akart mondani a Tannhäuserrel: igazi kihívás, ha egy jó rendezés pótolja azt, ami talán hiányzik a puzzle-ből.

Szinetár Miklós értelmezése azonban inkább vázlatos és következetlen: Vénusz barlangjának vörös fénye, mely inkább emlékeztet egy átlagos kuplerájra, illetve kedvezőtlen színpadi elrendezése semmit nem mutatott be a gyötrődésből, a szexuális túladagoltságból, az őrület és a gyönyör pengeélén táncoló világából, mely a címszereplő csömörét okozza. A társadalmi normáktól való függetlenség és az érzéki örömökhöz kötődő függőség kettősségét sem a háttérbe szoruló főszereplők, sem a balett nem tudta kifejezni. Hasonlót mondhatok a csarnoktermi jelenetről, melynek merevségét egyedül a rekordidő alatt elrendezett ülőpárnák oldották fel. Az ódon és nyomasztó színpadképet Boross Csilla és Robert Dean Smith drámai alakítása sem tudta elfelejtetni, a légiónyi katonakórus és a festményszerűen historikus elrendezés is minduntalan arra emlékeztetett, hogy igen, ez a 13. század és milyen máshogy van most minden. Enyhülést egyedül a harmadik felvonás hozott, ahol a technikailag döcögős animáción túl az előadás végre hiteles intimitást sugárzott és a nézőkben a távolságtartást felválthatta a belefeledkezés.

Hiába tűnik úgy, hogy a mű kérdésköre távoli: a 60-as évek szexuális forradalma, a 80-90-es években kialakult konzumerista szexfelfogás, a jelen testközpontúsága mind arra mutat: a mai kor emberének százszor inkább döntenie kell testiség és eszményiség között. És ahogy minden menthetetlenül példázattá válik, ami történelem, a Tannhäuserből is válhatna aktualitásokat hordozó történet, melynek polarizáltságát - ég és föld között mozgó szélsőségeit - a történet árnyalatainak felgöngyölítése tudná enyhíteni.

De hiába fojtogatja az elavult rendezés és a régimódi színpadkép az egész produkciót, az előadás zeneiségét és énekesi teljesítményeit nézve egy szavunk sem lehet. Robert Dean Smith kitűnő Tannhäuser. Az első felvonás Vénusz-himnuszát ('Dir töne Lob') megkapó lírai egyszerűséggel tolmácsolja, a dalnokversenyen naiv és lelkes szerelmes, a Római elbeszélésben pedig megtört és tétova kisember, a drámaiság mindennemű fogyatkozása nélkül. Boross Csilla kettős szerepben lépett színpadra: mint Vénusz és mint Erzsébet is kitűnő. Noha a szerelemistennő mezzo hangfekvést követel, az énekesnő hangja a mélyebb tartományokban is meggyőző, a szereplők közül pedig talán az ő Erzsébetje rendelkezik a legrétegzettebb karakterrel, alakításában szerencsés módon ötvözi a drámaiságot a szilárdsággal, az emberiességet az eszményiséggel. Wolfram szerepében Kálmándi Mihály az előadás biztos pontja, azon énekesek közé tartozik, akinek lírai hangszíne elvégzi a színészi munkák felét. Fried Péter basszusa pedig tekintélyt parancsol mint Hermann, még ha egyesek méltatlankodnak is ingadozó intonálása miatt. Az Operaház kórusa telten és tisztán szólt, a zarándokok visszaérkezésekor különösen erős zenei és színpadi jelenléttel rendelkeztek. Kevésebb dicséretet érdemel a sztárkarmesterként kezelt Pinchas Steinberg, akinek dirigálása korántsem volt zavaroktól mentes, noha az előadás végén megjelent a függöny előtt és nagy tapsot kapott.

Ilyen a Tannhäuser az Operaházban. És mielőtt még bárki úgy gondolná, nem Wagner felett járt el az idő, hanem a Szinetár-féle rendezés huszonöt éve sok. Ad hoc, ha még egyszer nézném, húnyt szemmel tenném.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Klasszikus

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Klasszikus

Bogányi Tibor karmesteri pálca helyett csellót ragad A magyar kultúra napján

Magyar zeneszerzők művei csendülnek fel 2021. január 22-én, pénteken, a magyar kultúra napján 19.30 órakor a Müpában. A pécsi zenekar ünnepi koncertjét a Müpa Home ingyenes közvetítéssorozat keretében élőben követheti majd a közönség az intézmény online platformjain.
Klasszikus

Valós időben, koncert közben is nézői kérdésekre válaszol Hámori Máté és az ÓDZ

No, persze biztosított a zavartalan zeneélvezet is. Az Óbudai Danubia Zenekar új sorozatában a kulisszák mögé vezet, hogy belülről nézzük meg, hogyan folyik egy zenekari próba, mit csinál egy karmester és hogyan születik meg a koncert.
Jazz/World

„Réteken és mezőkön improvizáltam hosszasan”

Nyolcadik szerzői lemezét készítette el Tóth Viktor, a hazai jazz-színtér különleges alakja. A szaxofonos, zeneszerző Have No Fear című albumát a Tóth Viktor Arura Trió rögzítette, az élő anyag ihletője a természet volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

„Mindannyian vágyunk erre az idilli szerelemre” – János vitéz az Operett Online-on

Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátékával folytatódik a Budapesti Operettszínház közvetítés-sorozata január 22-én. A Petőfi Sándor elbeszéléséből írt János vitéz Bozsik Yvette rendezésében újfajta értelmezést kap, eggyé olvad benne a túlvilági és a földi lét.
Zenés színház hír

Cseh Tamásra emlékezik a Vígszínház a Magyar Kultúra Napján

Koncertszínházi előadással idézi meg Cseh Tamás alakját január 22-én a Vígszínház. A zeneszerző, énekes éppen a Magyar Kultúra Napján lenne 78 éves, a Kelet-nyugati pályaudvar című est két nagy sikerű lemezének – a Fontátvonulás és a Nyugati pályaudvar – dalait dolgozza fel.
Zenés színház hír

„Húsz évem már a múlt” – 20 éves a Rómeó és Júlia musical

2001. január 19-én mutatták be a párizsi Palais des Congrès-ben Gérard Presgurvic musicaljét, a Shakespeare drámája nyomán írt Rómeó és Júliát.
Zenés színház hír

A nyári szezonra készül a Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Idén a vártnál jóval korábban, már január 18-án kihirdette nyári előadásait a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. A minden eddiginél gazdagabb műsorkínálatban az operák, musicalek, balett-, valamint táncelőadások mellett rendhagyó koncerteket is láthatnak az érdeklődők, ahol az ünnepelt popsztárokon túl a klasszikus zene mesterei is képviseltetik magukat.
Zenés színház koktélparti

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.