Zenés színház

Pályázat: Húnyt szemmel nézd, ki únod a valót

2015.01.09. 11:00
Ajánlom
Ahogy Wagner tartozik a világnak egy Tannhäuserrel, úgy tartozik az Operaház is közönségének: Szinetár Miklós huszonöt éves rendezését púpként cipeli hátán a produkció, melyet egyébként egyedül az énekesek menthettek meg a kudarctól. KRITIKAPÁLYÁZAT

Az operával kapcsolatban rendre felmerülnek Wagner a halála előtt három héttel mondott szavai, mely szerint tartozik a világnak egy Tannhäuserrel. A zeneszerző, aki egész életművében a szerelem természetét kutatta, most explicit módon fogalmazza meg a kérdést: mi a szerelem lényege? S habár az opera nem legsikerültebb alkotása - az égi és a földi szerelem között ingadozó dalnok ugyanis inkább elveszik a két világ között, mintsem találna akármire -, kétségtelen, hogy Wagner valami rendkívülit akart mondani a Tannhäuserrel: igazi kihívás, ha egy jó rendezés pótolja azt, ami talán hiányzik a puzzle-ből.

Szinetár Miklós értelmezése azonban inkább vázlatos és következetlen: Vénusz barlangjának vörös fénye, mely inkább emlékeztet egy átlagos kuplerájra, illetve kedvezőtlen színpadi elrendezése semmit nem mutatott be a gyötrődésből, a szexuális túladagoltságból, az őrület és a gyönyör pengeélén táncoló világából, mely a címszereplő csömörét okozza. A társadalmi normáktól való függetlenség és az érzéki örömökhöz kötődő függőség kettősségét sem a háttérbe szoruló főszereplők, sem a balett nem tudta kifejezni. Hasonlót mondhatok a csarnoktermi jelenetről, melynek merevségét egyedül a rekordidő alatt elrendezett ülőpárnák oldották fel. Az ódon és nyomasztó színpadképet Boross Csilla és Robert Dean Smith drámai alakítása sem tudta elfelejtetni, a légiónyi katonakórus és a festményszerűen historikus elrendezés is minduntalan arra emlékeztetett, hogy igen, ez a 13. század és milyen máshogy van most minden. Enyhülést egyedül a harmadik felvonás hozott, ahol a technikailag döcögős animáción túl az előadás végre hiteles intimitást sugárzott és a nézőkben a távolságtartást felválthatta a belefeledkezés.

Hiába tűnik úgy, hogy a mű kérdésköre távoli: a 60-as évek szexuális forradalma, a 80-90-es években kialakult konzumerista szexfelfogás, a jelen testközpontúsága mind arra mutat: a mai kor emberének százszor inkább döntenie kell testiség és eszményiség között. És ahogy minden menthetetlenül példázattá válik, ami történelem, a Tannhäuserből is válhatna aktualitásokat hordozó történet, melynek polarizáltságát - ég és föld között mozgó szélsőségeit - a történet árnyalatainak felgöngyölítése tudná enyhíteni.

De hiába fojtogatja az elavult rendezés és a régimódi színpadkép az egész produkciót, az előadás zeneiségét és énekesi teljesítményeit nézve egy szavunk sem lehet. Robert Dean Smith kitűnő Tannhäuser. Az első felvonás Vénusz-himnuszát ('Dir töne Lob') megkapó lírai egyszerűséggel tolmácsolja, a dalnokversenyen naiv és lelkes szerelmes, a Római elbeszélésben pedig megtört és tétova kisember, a drámaiság mindennemű fogyatkozása nélkül. Boross Csilla kettős szerepben lépett színpadra: mint Vénusz és mint Erzsébet is kitűnő. Noha a szerelemistennő mezzo hangfekvést követel, az énekesnő hangja a mélyebb tartományokban is meggyőző, a szereplők közül pedig talán az ő Erzsébetje rendelkezik a legrétegzettebb karakterrel, alakításában szerencsés módon ötvözi a drámaiságot a szilárdsággal, az emberiességet az eszményiséggel. Wolfram szerepében Kálmándi Mihály az előadás biztos pontja, azon énekesek közé tartozik, akinek lírai hangszíne elvégzi a színészi munkák felét. Fried Péter basszusa pedig tekintélyt parancsol mint Hermann, még ha egyesek méltatlankodnak is ingadozó intonálása miatt. Az Operaház kórusa telten és tisztán szólt, a zarándokok visszaérkezésekor különösen erős zenei és színpadi jelenléttel rendelkeztek. Kevésebb dicséretet érdemel a sztárkarmesterként kezelt Pinchas Steinberg, akinek dirigálása korántsem volt zavaroktól mentes, noha az előadás végén megjelent a függöny előtt és nagy tapsot kapott.

Ilyen a Tannhäuser az Operaházban. És mielőtt még bárki úgy gondolná, nem Wagner felett járt el az idő, hanem a Szinetár-féle rendezés huszonöt éve sok. Ad hoc, ha még egyszer nézném, húnyt szemmel tenném.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Ők az idei Junior Prima Díjasok színház- és filmművészet kategóriában

„Senki sem születik egyedülálló művésznek, hanem a családjának, környezetének és nem utolsósorban persze önmaga kitartó, kemény munkájának köszönhetően válhat azzá” – vallja Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, aki a szeptember 14-i díjátadó ünnepségen hat fiatal művésznek adta át a színház- és filmművészet kategória pénzjutalommal is járó Junior Prima Díját.
Színház

A sudár mosonmagyaróvári naiva – Rujder Vivien portréja

A budapesti Katona József Színház fiatal művésze Junior Prima Díjat vehetett át szeptember 14-én. A Takarékbank Zrt. támogatásával megvalósuló díjátadón Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója méltatta Rujder Vivien tehetségét.
Színház

Ragyogó és huncut angyal – Mentes Júlia Virginia portréja

Zenésszínész-osztályában végzett, de nem zenés színészként gondol magára. Alakításai a szakma nagyjait is meggyőzik, tehetségét szeptember 14-én a Takarékbank Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház

Szívesen látják el szerepekkel – Gyöngyösi Zoltán portréja

A Vígszínház művészének szakmai szempontból igazán jól indult az évad: másfél hete komoly színészi helyzetben bizonyíthatott, amikor a Szerelmek városa főszerepében lépett színpadra, kiváló teljesítménnyel, szeptember 14-én pedig Junior Prima Díjat vehetett át a Takarékbank Zrt. jóvoltából. Az elismerést Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója adta át.
Színház

Kíváncsian villanó, világos szempár – Rózsa Krisztián portréja

Mohácsi János nem visz színre olyan darabot a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyben Rózsa Krisztián ne kapna szerepet – nem véletlenül. A fiatal színművész tehetségét a Takarékbank Zrt. támogatásával Junior Prima Díjjal ismerték el szeptember 14-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Ki lesz a vadak ura? – Új családi musical a láthatáron!

A TBG Production és a Soproni Petőfi Színház a Tesla musical alkotóinak közreműködésével bemutatja: a Vadak Ura – The Covenant musical show-t.
Zenés színház hír

Musical az ártatlanság koráról – a Nine premierjével indul az Operettszínház új évada

Közönségtalálkozóval egybekötött sajtótájékoztatón mutatkoztak be a Budapesti Operettszínház új bemutatójának szereplői. A Nine-Kilenc Federico Fellini Oscar-díjas 8 és ½ című filmje alapján készül Balázs Zoltán rendezésében.
Zenés színház kritika

Sanzon-szerelmek Pokorny Liával

Hányféle szerelem létezik? És melyik az igazi? Ismerős helyzetek, valódi drámák és félve elsuttogott vallomások váltják egymást a Centrál Színházban, Pokorny Lia zenés estjén, amely több, mint sanzonokká formált érzelmek kavalkádja: önmagunkkal való szembenézés.
Zenés színház ajánló

Mitől működik egy házasság? – II. János Pál pápa darabja az Opera Eiffel Műhelyházában sejteti a választ

Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa Az aranyműves boltja című darabját Krzysztof Penderecki zenéjével és székesfehérvári Vörösmarty Színházzal együttműködésben mutatja be 2021. szeptember 8-án a Magyar Állami Operaház.
Zenés színház hír

Sonja Šarić szerb szoprán nyerte a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt

A pandémia miatt tavalyról 2021-re halasztott énekverseny minden korábbinál több, 66 versenyző részvételével zajlott. A Fidelio különdíját az egyetlen magyar döntős, Fürjes Anna Csenge nyerte el.