Zenés színház

Papagáj a verebek közt

2008.03.28. 00:00
Ajánlom
Értelmetlen olyanokat kérdezni, hogy "érdemes-e egy tízes években írott, ismeretlen operát elővenni". A (félig-meddig) elfelejtett műveket már csak azért is megéri olykor leporolni, hogy lássuk: méltán felejtettük-e el őket. Pfitzner Palestrinája esetében a kérdés még bonyolultabb.

Pfitzner a német zene, a huszadik századi német kultúra megkerülhetetlen alakja. A Palestrinát (1915) Bruno Walter mutatta be, aki mindvégig barátjának tekintette Pfitznert. Szimfonikus műveit Wilhelm Furtwängler élete végéig rendszeresen játszotta. Thomas Mann többször foglalkozott a Pfitzner-jelenséggel. Nekünk tehát legalább a „zenetörténeti hely” miatt érdemes meghallgatnunk, ha egyszer módunk nyílik rá. Hogy legismertebb művéből, a Palestrinából is mindössze egy jelentős felvétel létezik (Kubeliké, amelyet most épp nem gyártják), annak persze lehetnek politikai okai. A Harmadik Birodalomért (eleinte) lelkesedő zeneszerző ugyan sikerrel átesett a nácitlanítási procedúrán, a köztudat mégsem bocsátott meg neki teljesen (szemben Karajannal, Schwarzkopffal, Richard Strauss-szal stb.). Másrészt ha akkora zeneszerző lenne, mint Richard Strauss, kit érdekelne, miért lelkesedett évtizedekkel fő műve megírása után. Vagyis valahogy az egész (nem-német) világ ambivalensen viszonyul Hans Pfitzner zenéjéhez.

A Palestrinát hallgatva ez nem tekinthető véletlennek. Igencsak nehéz ezt a zenét elhelyezni. Persze posztromantikus, persze német, persze helyenként lehetne Richard Strauss is a szerző – de valahogy az egész nehezen megfogható. Helyenként ultramodern: ahogy a harangozás őrületbe csap, ahogy a zenei humor aláfesti a második felvonás – amúgy tökéletesen antizenei, antidrámai – szituációjának komikumát (a „parlamenti vita” nem a legtipikusabb operatéma, ugye): az akár Sosztakovicsot, Prokofjevet is eszünkbe juttathatja. Másutt viszont banális megoldásokat hallhatunk, a harmadik felvonás egésze kissé ötlettelen, és még az előző kettőnél is kevésbé drámai.

Noha igen nehéz drámát találni az opera egészében. Az öreg, kiábrándult Palestrina ugyan megmenti a zenét a tűzhaláltól azáltal, hogy megír egy misét, de a második felvonásban kiderül: a zsinat voltaképp már megegyezetett a zene megmentéséről, a harmadikból pedig az, hogy a misét Palestrina fia, Ighino lopta el – az öreg szerző tehát csak médium, akinek nincsenek szándékai, nincs már hite sem: múltja van és tehetsége van. Természetesen tovább lehet gondolni a drámát, elmélkedve a zene, egyáltalán a művészet (ezen belül a művész) szerepén – de egy opera igazán mégiscsak akkor sikeres, ha érthető, ha a meghallgatáskor át tudjuk élni – ha a katarzist nem másnap éljük át.

Ebben segíthet egy jó rendezés. Kovalik Balázs – úgy érzem – kihagyta a lehetőséget, hogy visszahozza a köztudatba a Palestrinát. Maga a félig szcenírozott műfaj ugyanis épp arra jó, hogy a zenének engedje át a főszerepet. A Palestrinának – a zenének, a drámának és az ismeretlenségnek – viszont épp nem erre lett volna szüksége. Ami ötletet Kovalik rendezése felvonultatott (géppuska, töredékes mozaik-vetítés, néhány epizódszereplő térbeli elhelyezése, élő kamerás közvetítés), azt igen nagy munkával szintén el lehet magyarázni, de arról messze nincs szó, hogy megkönnyítette volna a mű befogadását. (Talán csak e sorok írójának a mániája, hogy általában nem szereti, ha a háta mögött két sorral – hamisan – énekelnek, vagy ha ki kell tekernie a nyakát, hogy lássa a középerkélyeken fénykeresztre feszülő három nőalakot, akik közül az egyiket nem találta telibe a reflektor.) Valószínű, hogy ha úgy ismernénk a Palestrinát, mint mondjuk a Don Giovannit, e fél-szcenírban is üstöllést felfedeznénk a rendezői leleményt, a vetített mozaikot legott összeraknánk, például mert nem kellene ugyanazzal a szemünkkel a szövegkiírót bámulnunk. Belátom tehát, bennünk is lehet a hiba, node egy magyarországi bemutatónál ez várható, hacsak nem kötik röpdolgozathoz a belépést.

A rendezés szempontjából is a második felvonás tűnt a legegységesebbnek, a szereplők jeles színészi alakításának is köszönhetően. Az énekesek amúgy relatíve jól teljesítettek: a Karajan-féle Varázsfuvola hallgathatatlanságában jeleskedő Francisco Araiza ezúttal kulturáltan, noha nem túl nagy (és egyre fogyó) hangon énekelt, hasonlóan a másik külföldi sztárhoz, Peter Weberhez, akinek legalább a szövegmondással nem akadt gondja. Nehéz lenne a rengeteg férfi közül bárkit kiemelni, noha elmarasztalni is, tehát sikerült egységes gárdát összeválogatni. Igazán emlékezetes alakítást három női énekes nyújtott: Kovács Annamáriának volt egyetlen jelenete, ahol megmutatta, mit tud (kár, hogy az előtte lépkedő operatőr és világosító kissé elterelte róla a figyelmet), de igazán Hajnóczy Júlia és – különösen – Mester Viktória éneklése és színpadi jelensége emelkedett ki magasan a produkcióból.

A Magyar Telekom Zenekar színvonalasan teljesített, különösen a rezek szóltak egységesen; a fafúvók ezúttal is a zenekar sebezhető pontjának tűntek, és a vonóskar egésze sem szólt túl egységesen – itt az első felvonás brácsaduóit érdemes kiemelni. Peskó Zoltán az értő mesterember vehemenciájával dirigált. Igaza volt: ehhez az operához (legalábbis ehhez az előadáshoz) nem illett volna nagyobb ugrabugra.

Összességében nem hiszem, hogy a jelenlévő háromnegyed ház egyszerre Pfitzner-rajongóvá vált volna. A magam ambivalenciája sem oszlott semmivé – mégis érdemes magunkkal vinni a Palestrinából néhány jelenetet: az első felvonás szellemidézését, a második gúnykórusát, a zenekari közjátékokat. Valamint azt a tanulságot, hogy a zeneirodalom nem csak remekművekből áll.

(2008. március 22. 19:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Pfitzner: Palestrina (magyarországi bemutató) - szcenírozott előadás; km.: Francisco Araiza, Peter Weber, Michael Kraus, Gulyás Dénes, Rácz István, Palerdi András, Szvétek László, Szegedi Csaba, Hormai József, Gerdesits Ferenc, Kálmán Péter, Hajnóczy Júlia, Mester Viktória, Perencz Béla, Asztalos Bence, Geiger Lajos, Boncsér Gergely, Kiss Tivadar, Cser Krisztián, Urbán-Nagy Róbert, Kovács Annamária, Szigetvári Dávid, Szegedi Csaba, Sebestyén Pál, Rácz Rita, Gál Gabi, Kolonits Klára (ének), Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; MR Gyermekkórus (karvez.: Thész Gabriella), Honvéd Férfikar (karvez.: Drucker Péter); színpadkép: ARTeVIArend.: Kovalik Balázs; vez.: Peskó Zoltán)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Az online térbe költözött a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria is

Tárlatvezetések, virtuális kiállítások, útvonaltippek, oktatási segédanyagok, valamint a Textúra színházi program előadásai is elérhetők a járványügyi korlátozások miatt bezárt Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria honlapjain.
Klasszikus

Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását

Több férfihoz is szerelem fűzte a nagy lengyel zeneszerzőt, Frédéric Chopint. Mindezt olyan levelek bizonyítják, amelyeket eddig szándékosan rejtettek el, fordítottak vagy magyaráztak félre.
Jazz/World

Elhunyt Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa

73 éves korában elhunyt Mihály Tamás, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, az Omega basszusgitárosa – tudatta Facebook oldalán a zenekar.
Színház

Aki eljátszott mindent, amit magyar színművész eljátszhat – 85 éves Törőcsik Mari

1935. november 23-án született Törőcsik Mari Kossuth-nagydíjas, kétszeres Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki egy Heves megyei községből, Pélyről indulva vált a hazai színjátszás egyik legnagyobb alakjává.
Színház

Mi jár a fejedben? – indul a Rózsavölgyi Szalon online műsora

Szombat esténként online beszélgetésekkel jelentkezik a Rózsavölgyi Szalon, Mi jár a fejedben? címmel. Csiby Gergely és Józan László a november 21-i adásban Zimányi Zsófiával, a Rózsavölgyi Szalon alapítójával, művészeti vezetőjével, a Pro Urbe Budapest kitüntetettjével, Pokorny Lia és Ágoston Péter színművésszel és Pájer Alma Virág bábszínésszel beszélgetnek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Lévay Szilveszter legendás musicalje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

2021 augusztusában ismét Budapestre érkezik Lévay Szilveszter és Michael Kunze darabja, a Mozart!. A Budapesti Operettszínházban évekig sikerrel futó musical ezúttal a Veszprémi Petőfi Színház vendégjátékaként tér vissza.
Zenés színház hír

Indul a SzínpadON – a Madách Színház újra online játszik

A nyári sikeres online bemutatóit követően újra jelentkezik a Madách Színház streaming szolgáltatása. A SzínpadON keretein belül ismét látható lesz az Örökké fogd a kezem és a Jövőre, veled, ugyanitt.
Zenés színház hír

Sikerrel mutatkozott be Londonban a k2 Színház

Meghívást kapott a Voila! Europe színházi fesztiválra a k2 Színház Búcsúkoncert című előadása. A sikeres bemutató után a Mozart Requimjére épülő, szöveg nélküli produkciót a független színházi előadásokat díjazó OffFest színházi díjra is jelölték.
Zenés színház hír

Pitti Katalin a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjai között

Átadták az idei év kitüntetéseit az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében Magyar Opera Napja alkalmából. A hagyományosan Erkel Ferenc születésnapján tartott ünnepségen köszöntötték az Operaház új Örökös Tagját, valamint díjazták a szakma legjelentősebb képviselőit.
Zenés színház hír

Elmarad a milánói Scala évadnyitó gálája

A milánói operaház hagyományos évadnyitó gálájára december 7-én került volna sor, azonban a járványhelyzetre való tekintettel a Scala vezetősége úgy döntött, hogy nem tartják meg az előadást.