Az utóbbi hónapok üzengetései és elsősorban a művészek kikérője miatt kialakult feszült helyzet után nyílt levélben fordultak az operát is játszó vidéki színházak igazgatói és zenei vezetői Ókovács Szilveszterhez, a Magyar Állami Operaház főigazgatójához. Az Origo oldalán megjelent írás a főigazgató novemberi cikkére reagált.

Ókovács Szilveszter rendszeresen publikál az Origón az operajátszás kérdéseiről és a Magyar Állami Operaház helyzetéről. November 18-i írásában vidék és Budapest szembenállásával foglalkozott. Ebben visszautasította a vádakat, amelyek szerint az általa vezetett intézmény ellehetetlenítené a vidéki operajátszást, azzal, hogy ütköző próbaidőszakok esetén nem engedi énekes szólistáit máshol is dolgozni. A cikkben leszögezte, hogy

A főigazgató problémának tartja, hogy van olyan szólista, aki azonos időszakban két helyre szerződik. Azt is kiemelte, hogy a világjáró, nagy művészeket az Opera se tudja tetszőleges időpontban lekötni, tehát vidéken is kompromisszumokat kellene kötni, „hisz vidéki színházainkban se árok, se technika, de méretes zenekar, színpad, végképp méretes énekkar sem áll rendelkezésre ahhoz, hogy kompromisszummentesen (erről még később!) legyen megszólaltatható a mindenkor érthetően ambiciózus vezetők által oly szívesen álmodott operai törzsanyag –

Ezután a főigazgató felsorolta mindazt, amit nézete szerint a Magyar Állami Operaház a vidéki színházakért, illetve a Kolozsvári Magyar Operáért, az egyetlen határon túli magyar operajátszó helyért tesz. Felújítják a Primavera Fesztivált, amelyen minden vidéki színház Budapesten is bemutathatja egy opera-előadását, a nem játszott produkcióik díszleteit, jelmezeit pedig díjmentesen más operajátszó helyek rendelkezésére bocsátják. Emellett jó előre meghatározzák az énekesek beosztását, hogy könnyebb legyen ehhez igazodni. A főigazgató célzott egy még tárgyalás alatt álló támogatásra, mely a vidéki operajátszásnak öt éven át biztosítana jobb anyagi lehetőségeket, és amely tervezetének kidolgozásában a Magyar Állami Operaház is részt vett.

Kerekasztal

A levelet követően a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatot szervezett a vidéki zeneigazgatókkal, amelynek utolsó alkalmára Ókovács Szilvesztert is meghívták, ám ő végül elfoglaltságaira hivatkozva lemondta a részvételt. Így az igazgatók nélküle számoltak be arról, mi is az intézményeik és az Opera közti feszültség forrása (a beszélgetésről egy összefoglaló is megjelent a Kultúra.hu oldalon). Ismertették a problémát:

Dinyés Dániel, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője elmondta, az őszi Bohémélet-bemutatójuk próbaidőszakában szembesültek először azzal, hogy egy énekesüket nem engedte el a Magyar Állami Operaház. Bár akkor sikerült az intézmény művészeti titkárságával együttműködve megoldani a problémát, és ígéretet kaptak, hogy a jövőben is így lesz, Ókovács Szilveszter Origo-beli cikke, illetve egy énekesekhez eljuttatott levél sem ezt mutatja.

Vadász Dániel, a Coopera alapítója szerint ha az Opera ilyen mértékben leköti az énekeseket, akkor vidéken nem lehet operát játszani. „Magyarországon mintegy 160 aktív énekes van, akik közül több mint 140-en szerződéses viszonyban állnak az Operával. Ez olyasmi, mintha egy fővárosi kórház leszerződtetné az ország összes aneszteziológusát, és azt mondaná, hogy itt remekül végezzük a munkánkat. Csakhogy ágazatban kell gondolkodni.

Silló István, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója szerint jogos érv lehetne, hogy az énekesek ne vállalják túl magukat, mert az a teljesítményük rovására megy, ám erre az Operában sem mindig figyelnek, a Hoffmann meséi egyik főszereplője a premier napján délelőtt egy másik előadásban énekelt. Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója hangsúlyozta, hogy az anyagi nehézségek vidéken valóban nagyon jelentős problémákat okoztak, ugyanakkor nem érzi kielégítő megoldásnak, hogy átvegyék az Opera éppen nem futó produkcióit, hiszen így épp a művészi alkotófolyamat marad ki a vidéki színházak életéből.

Közös levél

December végén, szintén az Origo oldalán az igazgatók levélben reagáltak Ókovács Szilveszter korábbi írására. Ebben felvázolták a problémákat, a hazai énekesek nagy arányú lekötését, a kikérő megszüntetését, illetve leszögezték, hogy nem tudják az évadterveiket teljes egészében az Opera próbabeosztásához igazítani. Ezekre a problémákra a beígért plusz támogatás sem jelent egyértelmű megoldást, ráadásul a vidéki operajátszás fejlesztése nem is történhet meg az érintettek bevonása, tapasztalataik figyelembe vétele nélkül. Így az igazgatók azt kérték, kezdődjön párbeszéd, egyeztetés.

A levelet aláírta Bakos-Kiss Gábor és Silló István, a Győri Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója, Barnák László és Dinyés Dániel, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója, Béres Attila és Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója, valamint Gemza Péter és Somogyi-Tóth Dániel, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója és zeneigazgatója.

Barnák László, a szegedi teátrum főigazgatója korábban úgy fogalmazott lapunknak, „a vidéki operajátszás terén most a Szegedi Nemzeti Színház vállalása a legnagyobb."

Fejléckép: Dinyés Dániel, Silló István, Somogyi-Tóth Dániel, Cser Ádám (fotó/forrás: Szegedi Nemzeti Színház, Győri Nemzeti Színház, Debreceni Csokonai Nemzeti Színház, Gálos Mihály / Magyar Állami Operaház)