Zenés színház

Párizsban huncut a kém

2014.04.04. 07:32
Ajánlom
Egyenruhás férfiak, szerelem, misztifikáció – Mata Hari szó szerint élt-halt ezekért. Legendáját immár egy új magyar musical is ápolja. KRITIKA

Margaretha Geertruida Zelle igazán nem volt a múlt századelő nagy táncművésze, s persze kémnő is akadt nála jelentősebb az I. világháború történetében (pl. Elsbeth Schragmüller, a „Doktor Kisasszony"), ám a hírneve mégis kikezdhetetlen. Egy egzotikus művésznév, az erotikus és mondén párizsi fél- és nagyvilág tablója, a kémkedés izgalmas misztikuma, s végül a tragikus halál a kivégzőosztag előtt - Mata Harit mintha az isten is egy musical hősnőjének teremtette volna! Ehhez képest egy közepesen sikertelen londoni próbálkozást leszámítva, Várkonyi Mátyás és Béres Attila valósággal az élen járt a hálás téma felismerésében, s ami fontosabb ennél: alkotópárosuk fogyasztható musicalt kerekített Mata Hari alakja köré. Mindvégig fogyasztható musicalt - és az első harmadában még ennél is ígéretesebbet. Mert amikor Mata Hari bemutatkozó számát-táncát a jávai gamelán zene hangzásvilága kíséri (a Talamba Ütőegyüttes remek játékával), az jóval több mint a musical műfaj szokott zsánerezési gyakorlata - az telitalálat. S ha megannyi ponton körvonalazódnak is az ezerszer kipróbált zenei és dramaturgiai előképek, azért működnek az egyszeri előadásra ügyesen jelenetezett számok, legyen szó akár a francia főváros izgalmas romlottságát exponáló nagy együttesről, akár a zavaros státusú orosz forradalmár-cári gárdatiszt-pilóta bemutatkozásáról.

Azt azonban már kezdettől értetlenül szemlélhetjük, hogy vajha miért is Ernest Hemingway a történet mesélője, ha a narrátori szerepnek amúgy egyetlen ponton sincs érvényes találkozása a fiesták szerelmesének alakjával? S ha menet közben el is hessegetjük magunktól a történelmi bakik lajstromozásának csábító lehetőségét (bakafántoskodhatnánk például, hogy ugyan hogyan is lehetne egy francia tábornok az Aranygyapjas rend tagja...), azért az idővel zavarónak bizonyul, hogy Béresék számára a Nagy Háború a jelek szerint szimpla kanavász, amelyhez nekik és így nekünk sincs érdemi közünk. Pedig alighanem éppen ez a motiválatlanság teszi, hogy a musical az első rész fináléjától kezdve szinte belevész a közhelyes zsánerezésbe és a fokozódó hangerőbe, ami így zenés színpadon is igazolja számunkra a prózaian hétköznapi igazságot: aki kiabál, annak nincs igaza.

Hogy a Várkonyi Mátyás rendezésében megtartott ősbemutató mégis egyértelmű közönségsikert aratott, abban néhány színészi alakításé, valamint a Bíró Péter által vezényelt zenekar lendületes teljesítményéé a főérdem. Így például Szemenyei Jánosé, aki kuszán kanyargó szerepében (az anarchista, gárdakapitány és szerető Vadim Masloff) újra színpadi energiabombának mutatkozott: mindig felfokozott jelenléte és a sérülékenységről mit sem tudó vokális produkciója ezúttal is mintaszerű és erősen személyes hitelű musicalalakítást eredményezett. Kétes szerepében hasonlóan erőteljesnek bizonyult a kémnő Kováts Kriszta, az elemi erejű hangját kedvvel kieresztő Egyházi Géza, meg az ágyban csupán egyetlen kurta percre hitelesített francia generális, azaz Miller Zoltán is. Kecskés Tímea a címszerepben igen lelkiismeretesen fáradozott, s talán nem is rajta múlt, hogy ez a Mata Hari - kísérte bár lépteit a Trimúrti istenhármasa - nem tűnt a végzet asszonyának. A Hemingway figuráját leginkább a zakóra kihajtott ingével megközelítő Klem Viktor színészi kiszolgáltatottsága együttérzést ébresztett, míg a nagy múltú zenés színházi művészek (Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor, Csuha Lajos) közreműködése a műfaj szép folytonosságát tette érzékletessé. Egy rossz színész az sok mindenre jó - valahogy így hangzott a kémek dalának egyik sora. Hát még mi mindenre jók a jó színészek! - derült ki újra ezen az ősbemutatón.   

S végezetül egy nyilvánvalóan kicsinyes, ámde legalább praktikus megjegyzés. Ha a díszlet javarészt vetített és egy számítógépről kerül át a játszó személyek köré-fölé, úgy indokolt különös elővigyázattal láthatatlanná tenni az amúgy oly hasznos kurzor nyilacskát.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Bordás Barbara: A nők ma bármire képesek!

Mozart-operával folytatódik a Figaro-történet Szentendrén. Susanne szerepében Bordás Barbara lép színpadra, aki beszélgetésünk során elmondta, hogy sosem gondolta volna, hogy ilyen fontos és hosszú szerepben debütálhat operaszínpadon.
Zenés színház interjú

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.