Zenés színház

Párizsban huncut a kém

2014.04.04. 07:32
Ajánlom
Egyenruhás férfiak, szerelem, misztifikáció – Mata Hari szó szerint élt-halt ezekért. Legendáját immár egy új magyar musical is ápolja. KRITIKA

Margaretha Geertruida Zelle igazán nem volt a múlt századelő nagy táncművésze, s persze kémnő is akadt nála jelentősebb az I. világháború történetében (pl. Elsbeth Schragmüller, a „Doktor Kisasszony"), ám a hírneve mégis kikezdhetetlen. Egy egzotikus művésznév, az erotikus és mondén párizsi fél- és nagyvilág tablója, a kémkedés izgalmas misztikuma, s végül a tragikus halál a kivégzőosztag előtt - Mata Harit mintha az isten is egy musical hősnőjének teremtette volna! Ehhez képest egy közepesen sikertelen londoni próbálkozást leszámítva, Várkonyi Mátyás és Béres Attila valósággal az élen járt a hálás téma felismerésében, s ami fontosabb ennél: alkotópárosuk fogyasztható musicalt kerekített Mata Hari alakja köré. Mindvégig fogyasztható musicalt - és az első harmadában még ennél is ígéretesebbet. Mert amikor Mata Hari bemutatkozó számát-táncát a jávai gamelán zene hangzásvilága kíséri (a Talamba Ütőegyüttes remek játékával), az jóval több mint a musical műfaj szokott zsánerezési gyakorlata - az telitalálat. S ha megannyi ponton körvonalazódnak is az ezerszer kipróbált zenei és dramaturgiai előképek, azért működnek az egyszeri előadásra ügyesen jelenetezett számok, legyen szó akár a francia főváros izgalmas romlottságát exponáló nagy együttesről, akár a zavaros státusú orosz forradalmár-cári gárdatiszt-pilóta bemutatkozásáról.

Azt azonban már kezdettől értetlenül szemlélhetjük, hogy vajha miért is Ernest Hemingway a történet mesélője, ha a narrátori szerepnek amúgy egyetlen ponton sincs érvényes találkozása a fiesták szerelmesének alakjával? S ha menet közben el is hessegetjük magunktól a történelmi bakik lajstromozásának csábító lehetőségét (bakafántoskodhatnánk például, hogy ugyan hogyan is lehetne egy francia tábornok az Aranygyapjas rend tagja...), azért az idővel zavarónak bizonyul, hogy Béresék számára a Nagy Háború a jelek szerint szimpla kanavász, amelyhez nekik és így nekünk sincs érdemi közünk. Pedig alighanem éppen ez a motiválatlanság teszi, hogy a musical az első rész fináléjától kezdve szinte belevész a közhelyes zsánerezésbe és a fokozódó hangerőbe, ami így zenés színpadon is igazolja számunkra a prózaian hétköznapi igazságot: aki kiabál, annak nincs igaza.

Hogy a Várkonyi Mátyás rendezésében megtartott ősbemutató mégis egyértelmű közönségsikert aratott, abban néhány színészi alakításé, valamint a Bíró Péter által vezényelt zenekar lendületes teljesítményéé a főérdem. Így például Szemenyei Jánosé, aki kuszán kanyargó szerepében (az anarchista, gárdakapitány és szerető Vadim Masloff) újra színpadi energiabombának mutatkozott: mindig felfokozott jelenléte és a sérülékenységről mit sem tudó vokális produkciója ezúttal is mintaszerű és erősen személyes hitelű musicalalakítást eredményezett. Kétes szerepében hasonlóan erőteljesnek bizonyult a kémnő Kováts Kriszta, az elemi erejű hangját kedvvel kieresztő Egyházi Géza, meg az ágyban csupán egyetlen kurta percre hitelesített francia generális, azaz Miller Zoltán is. Kecskés Tímea a címszerepben igen lelkiismeretesen fáradozott, s talán nem is rajta múlt, hogy ez a Mata Hari - kísérte bár lépteit a Trimúrti istenhármasa - nem tűnt a végzet asszonyának. A Hemingway figuráját leginkább a zakóra kihajtott ingével megközelítő Klem Viktor színészi kiszolgáltatottsága együttérzést ébresztett, míg a nagy múltú zenés színházi művészek (Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor, Csuha Lajos) közreműködése a műfaj szép folytonosságát tette érzékletessé. Egy rossz színész az sok mindenre jó - valahogy így hangzott a kémek dalának egyik sora. Hát még mi mindenre jók a jó színészek! - derült ki újra ezen az ősbemutatón.   

S végezetül egy nyilvánvalóan kicsinyes, ámde legalább praktikus megjegyzés. Ha a díszlet javarészt vetített és egy számítógépről kerül át a játszó személyek köré-fölé, úgy indokolt különös elővigyázattal láthatatlanná tenni az amúgy oly hasznos kurzor nyilacskát.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Bretz Gábor kapta a Székely Mihály-emlékplakettet

Az Operaház egykori legendás énekesének emlékére létrehozott díjat egy arra érdemes énekesnek adják át, művészi és emberi magatartásának elismerésére. Idén a világszerte ismert basszbaritonra esett a választás.
Zenés színház interjú

„Az igazi nőnek mindig titka van” – interjú Fischl Mónikával

Fischl Mónika az operettirodalom csaknem minden jelentős primadonnaszerepét eljátszotta már, az évad végéhez közeledve pedig többek között a Csárdáskirálynőben és a Marica grófnőben lesz látható a Budapesti Operettszínházban. A színésznővel a nemrég átvett Liszt Ferenc-díjáról, tanításról, az operett és musical kapcsolatáról, valamint az előadások egyedi rendezői koncepciójáról beszélgettünk.
Zenés színház lapszemle

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Zenés színház kritika

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Több mint tíz éve, 2010 őszén mutatta be a Magyar Állami Operaház Boito Mefistofele című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A produkció a márciusi újranyitást követően, jelentősen megváltozott szereposztással újra műsorra került.
Zenés színház gyász

Elhunyt Teresa Berganza

A világhírű spanyol énekesnőt, számos mezzoszoprán szerep feledhetetlen alakítóját nyolcvankilenc éves korában érte a halál. A hírt a művész közösségi oldalán is közzétették.