Zenés színház

Patricia Petibon: „Játékosság nélkül a művészet elviselhetetlen”

2021.07.06. 10:05
Ajánlom
Az Opera nagyszabású, augusztusi szabadtéri koncertjén a világhírű szoprán, Patricia Petibon zárja a Francia Múzsa Szezonját az Eiffel Műhelyház parkjában. Pikáns külső, légiesen könnyed vokális adottságok jellemzik a dívát, aki sajátos stílusban, sóhajok, sikolyok, mozgáshatások kíséretében szólaltat meg elfeledett partitúrákat, bravúráriákat. A Hoffmann meséi Olympiájától Lulun át Saloméig, a vígoperáktól a 20. századi operairodalom legnehezebb női szerepeiig változatos a repertoárja.

Az alábbi cikk az Opera Magazin 2021-es nyári számában jelent meg.

Fellépések hiányában hogyan élte meg a pandémiát?

A művészektől, az énekesektől, a táncosoktól, a színészektől egyaránt komoly munkát, erőfeszítést igényel, hogy fizikailag és lelkileg is visszataláljanak önmagukhoz. Nem tett jót az izmainknak, a légzésünknek a maszkviselés. Pontosan még nem tudjuk, milyen távlati változásokat hoz a Covid-19-járvány, de minden nyomorával, veszteségével együtt szembesít minket azzal, hogy a fogyasztói társadalom habzsolása után új értelmet találjunk az életünknek.

A jelenben kell élni, pozitívnak maradni, megélni a próbát, amit a világ számára ez a vírus jelent.

Tavaly sokévi szünet után jelentkezett új albummal Szerelem, halál, tenger címmel (L' amour, la Mort, la Mer), amelyen John Lennontól Erik Satie-ig eklektikusan kalandozik szerzők és művek között.

Érdekes egybeesésnek tartom, hogy két héttel a járvány kirobbanása előtt jelent meg a lemez, amely metaforikus kérdéseket fogalmaz meg nagy átkelésekről, az ismeretlen átöleléséről. A szerelem, a halál, a tenger egy utazás állomásai, amelyek átszövik mindannyiunk földi kalandozásait. A szólókoncertjeimen is hasonló szellemiségben „utazom” a kreativitás, a szabadság jegyében. Adózni szerettem volna az albummal Susan Manoffal való együttműködésemnek, aki immár huszonöt éve az állandó zongorakísérőm.

PatriciaPetibon_Foto_BernardMartinez_-100309.jpg

Patricia Petibon (Fotó/Forrás: Bernard Martinez / Magyar Állami Operaház)

Alban Berg Luluja után legutóbb a Salome címszerepe találta meg Párizsban. A szélsőséges, erotikus, tomboló szenvedélyű nőalakok útjára lépett?

Köszönöm az égnek, és nem utolsó sorban Michel Francknak, a Théâtre des Champs-Elysées művészeti igazgatójának, hogy felkért Salome szerepére. Kilenc hónap rendkívül intenzív próbafolyamat volt mögöttünk, amikor tavaly ősszel a lezárások miatt kénytelenek voltunk leállni. Már csak az utolsó jelenet volt hátra, remélem, hogy a következő évadban meglesz a párizsi bemutató. Fantasztikus alkotói csapat jött össze, Krzysztof Warlikowski rendezővel, Nánási Henrik karmesterrel, akik Münchenben már zajos sikerre vitték Richard Strauss archaikus művét.

Intellektuálisan, a hangom és a testem karbantartása szempontjából is óriási kihívás Salome.

Luluhoz hasonlóan nagyon komplex, fizikai szerep, kész maratonfutás. Salome annak az útnak az egyenes folytatása, amit a Luluval elkezdtem tíz éve Barcelonában, Genfben, Salzburgban. Az utóbbi időben több kortárs operán is dolgoztam, Poulenc Az emberi hang című egy felvonásos drámáján és A kármeliták párbeszédein. Kissé úgy érzem most magam, mint egy autó a parkolóban, amelyik arra vár, hogy beizzítsák végre a motorját.

Gyakran írták önről, hogy „rizsportalanította” az opera műfaját, és rendre rácáfol az operadívákról alkotott képre frivol, extrém színpadi megnyilvánulásaival. A játékosság a kulcsa a személyiségének?

Kiskorom óta zenében és játékban élek. Alapvetően előadóművésznek vallom magam, akit az érzelmi, gondolati, fantáziabeli variációk izgatnak. Játékosság nélkül a művészet, az élet is elviselhetetlen, unalmas. Szeretem megélni a szélsőségeket, átszűrni magamon azokat a hatásokat, amelyek a világból, a környezetemből vagy a társművészetekből érnek.

A színpad, a koncertpódium a hódítás felségterülete, minden egyes alkalom, amikor nézők elé lépek, kihívás, újjászületés, ami nem működik sem játékosság, sem alázat nélkül.

A kényelmes megoldásoktól tartózkodom. Mint a sportolóknak, egy énekesnek is a folyamatos fejlődés a célja, hogy egyre nagyobb távokat legyen képes megugrani fejben és lélekben. Szeretem azt az állapotot, amikor annyira belegabalyodom egy szerepbe, hogy már magam sem tudom, hol vannak a határok köztem és a karakter között, akit életre hívok. A Luluval szerencsém volt megismerni egyfajta transzállapotot is.

PatriciaPetibon_Foto_BernardMartinez-100309.jpg

Patricia Petibon (Fotó/Forrás: Bernard Martinez / Magyar Állami Operaház)

A régizene és a barokk specialistájaként jutott el Mozarton, Donizettin, Richard Strausson át a kortárs operákig. Tudatos időzítés kérdése, hogy éppen milyen szerepeket vesz fel, illetve ad le a repertoárjából?

Azt hiszem, a hangom követeli meg az utazásokat egyik zenei világból a másikba. Nem szeretném beskatulyázni magam, kizárólag olyan felkéréseket vállalok el, amelyek a fejlődésemet szolgálják. Ösztönösen tudtam, hogy rosszat tett volna a hangom flexibilitásának, és énektechnikai szempontból is, ha leragadok a lírai koloratúrszoprán szerepeknél. A hangom idővel igényelte a drámaibb, mélyebb szólamokat. Rengetegszer énekeltem a Hoffmann meséi Olympia babáját, végigkísér a pályámon Mélisande, A kármeliták Constance nővére, Manon Lescaut, a Figaro házasságának Susannája. Nem várom meg, amíg egy szerep krokodilként behálóz, mint Lulu. Azért is hagytam fel vele, mert túl veszélyes.

A testem és az életkorom fizikai, pszichés változásaihoz alkalmazkodva alakítom a repertoáromat.

A legnagyobb újító rendezőkkel és karmesterekkel dolgozik együtt. Nikolaus Harnoncourthoz és Olivier Pyhez hosszú munkakapcsolat fűzi. Énekesi szemmel mik egy jó rendező és egy jó karmester ismérvei?

Ideális esetben minden alkotói kapcsolat a bizalomról szól, arról, hogy egy közös ügy érdekében mindegyik fél háttérbe szorítja az egóját. És ebben a művészi-emberi kalandban mindenkit az a vágy kell, hogy hajtson, hogy együtt hozzunk létre valami érvényeset, izgalmasat. A csapatmunkában hiszek, amit a partnerekkel, a műszakkal, a tervezőkkel, a zenekarral együtt végzünk. Amikor termékeny dialógus alakul ki a rendezővel, a karmesterrel, és a tisztelet is kölcsönös, szárnyalok, teljes valómmal az ő elképzeléseinek a szolgálatába állítom magam.

Egy énekes nem létezhet nagy rendező nélkül.

A színpadi mágusok sorában említhetem Michael Hanekét, akinél a Don Giovanni Donna Annáját énekeltem a Bastille Operában, Olivier Pyt, Krzysztof Warlikowskit. Mivel egy énekesnek nem hagyományos a „hangszere”, szüksége van irányítóra a karmester személyében, aki minden erényét és gyengeségét helyes irányba tereli. Harnoncourt mindig azt mondta nekem: „Képzeld el, hogy Frank Sinatra vagy!” Úgy bánt az énekesekkel, mint a jazzistákkal, hangszobrászként ritmusba hozott minket. A jósorsom szinte kivétel nélkül hihetetlen kreativitású alkotókkal hozott össze.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én. 
Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

Bereményi Géza belemegy a játékba

Élvezetes, szerethető és szívet melengető portréfilm lett a Bereményi kalapja, amelyet elsősorban az irónia hat át, mintsem a túlzott komolyság és drámaiság. Mindazonáltal szép, őszinte pillanatoknak is szemtanúi lehetünk a napjaink egyik legnagyobb alkotójáról szóló filmben.
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Klasszikus

Schiff András kapta az idei Bach-medált

A Lipcse városa által 2003-ban alapított díjat Johann Sebastian Bach műveinek kimagasló interpretációjáért ítélték oda Schiff Andrásnak. Korábban többek között Gustav Leonhardt, Sir John Eliot Gardiner, Ton Koopman, Nikolaus Harnoncourt vagy Robert Levin munkásságát ismerték el a díjjal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Julien király színpadra lép a Pesti Magyar Színházban

A Pesti Magyar Színház új évadának első premierjét, a Madagaszkárt Gémes Antos rendezi, zenei vezetője pedig Szemenyei János.
Zenés színház interjú

„Ez lesz a mi Képzelt riportunk” – Csorba Lóránt, a 80 nap alatt a Föld körül zenei munkálatairól

Verne Gyula klasszikusából, a 80 nap alatt a Föld körül című regényből készül a TRIP legújabb koncertszínházi előadása, melynek premierjét a Városmajori Szabadtéri Színpadon augusztus 18-án tartják. Csorba Lóránttal a színházi zeneszerzés kihívásairól és a „Make Love, Not War” eszményéről is beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Mozart, a zseni élete musicalben elmesélve

Mozart, a meg nem értett zseni zeneszerző élete musicalben kel életre a Margitszigeti Színházban. Michael Kunze és Sylvester Levay művében a zeneszerző fenegyerek története pazar dallamokkal és látvánnyal kerül színre június 24-én és 25-én. A produkció két különböző szereposztásban látható a Margitszigeten.
Zenés színház interjú

Fehér köpeny, kék szakáll – Beszélgetés Kovács Istvánnal

Akár Don Giovanni, Golaud vagy Kékszakállú szerepét, esetleg a június 24-ig látható A kairói lúd, avagy a rászedett vőlegény Don Pippóját énekli Kovács István az OPERA színpadán, karakterformálásában mindig érződik egy olyan analitikus elmélyültség, amely operaénekesi jártasságán túl eredeti, orvosi hivatásának látásmódjából is fakad. De mi módon valósul meg a gyógyítás a színpadon?
Zenés színház hír

Idén is élőben közvetíti a Wagner-napokat a Bartók Rádió

Élőben, egyenesen a Müpából követhetjük az egyik legjelentősebb komolyzenei rendezvény, a Budapesti Wagner-napok programját a Bartók Rádióban. Június 16. és 19. között A Nibelung gyűrűje, 22-én pedig a záró előadás, a Rienzi is hallható lesz.