Peller Károly: „Az operett mindig kikacsint a néző felé”

(x)

2025.12.18. 14:50

Az alábbi cikket nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.

Elsősorban a legnagyobb és legszebb magyar operettslágerek közül válogattunk a gálakoncertre – kezdi a január elsejei esemény ismertetését Peller Károly. – Csak magyar operettekből olyan sok van, hogy egy hónapon keresztül énekelhetnénk őket, nem volt könnyű eldönteni, melyik kerüljön be a műsorba. Az egyik legfontosabb téma, ami köré az est rendeződik, Budapest. A főváros egyik legszebb helyszíne a Várkert Bazár, nagyon ideillő a koncert címe is: Budapest, te csodás!

Milyen dalok lesznek?

Kálmán Imre Csárdáskirálynője megkerülhetetlen egy operett műsorban, mindig nagyon várja a közönség. Ráadásul idén volt az eredeti bemutató 110 éves, 2026-ban pedig a budapesti premier lesz 110 éves. Minden fellépésen eléneklem a „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…” kezdetű slágert.

Mi a Csárdáskirálynő népszerűségének a titka?

A legtöbb operettben van egy-egy sláger, de a Csárdáskirálynőben minden dal az. A sztorija zseniális, a társadalmi különbségek és a szerelem konfliktusára épül.

Ahogy egy jó receptnél, pont jól eltalálták, hogy az összetevőkből mennyi kerüljön bele, hogyan lesz különlegesen finom és szerethető ez a kedves történet.

A másik nagy kedvencem a Mágnás Miska című operett. Több mint két évtizeden keresztül játszottam benne. Voltam Miska Oszvald Marika aztán Peller Anna oldalán is. Szegeden megrendeztem ezt az operettet, ott már Oszvald Marika volt a kleptomániás nagymama.

Jól tudom, hogy szoros barátság fűz Oszvald Marikához?

Abszolút baráti a kapcsolatunk, nagyon régóta dolgozunk együtt, rendezhettem is. Közel lakunk egymáshoz, sokat járunk át a másikhoz. Ha rendetlenkedik a számítógépe, vagy szerelni kell, engem hív, amire büszke vagyok. A segítségnyújtás kölcsönös. Egyszer panaszkodtam, hogy nincs időm összeszedni a diófa alól a lehullott termést, reggel arra ébredtem, hogy Marika a kertben szedegeti a diókat. Meghatódtam. Alig várom, hogy a Várkert Bazárban is egy színpadon állhassunk.

Oszvald Marika és Peller Károly (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Kik szerepelnek még a koncerten?

Simon Kata egy nagyszerű színésznő, vidéken játszik, örülök, hogy a fővárosban is megismerik a tehetségét. Kocsis Dénes sokféle operett táncoskomikus szerepben látható, a fiatal musical generációnak talán az egyik legismertebb arca az Operettszínházban. Természetesen zenekarral érkezünk, a Dunakeszi Szimfonikusokat Farkas Pál vezényli majd. Elhangzik sok szóló, de lesz duett és természetesen olyan is, amikor mindannyian a színpadon állunk majd.

Ki konferál?

Jómagam szoktam, a szakmában sokan hívnak „Operett Tudornak”. Volt egy videós sorozatom, amiben az operettekről, a keletkezésükről, izgalmas érdekességekről meséltem. Például olyanokat, hogy a

statisztikusok szerint nem telik el úgy egy perc a világon, hogy valahol – színházban, tévében, rádióban vagy filmen – ne hangozzon el egy részlet a Csárdáskirálynőből.

Mi még tovább javítunk az átlagon január elsején! (nevet)

Mennyire kedvelt manapság az operett?

Szerintem az egészen kicsiktől 100 éves korig minden korosztály szereti. Sok szülő írt már rám, hogy a gyermeke egymás után százszor is meghallgatott egy operettslágert. Azokat is biztosan elvarázsolja, akik szeretnek moziba, színházba járni, szeretik a zenét és a romantikus történeteket. Ebben a műfajban a sztorik csak addig tartanak, amíg a szerelmesek egymásra találnak, a marakodás és a válóper már nincs bennük. Tehát, aki pozitív vibe-ra vágyik annak az operett a legjobb választás, és nagyon sokan választják szerencsére.

Operettben és musicalben is láthatott már a közönség. Mi a különbség a két műfaj között?

Ma már nem nagyon születnek operettek, ma musicaleké a világ. Ahogy Szinetár Miklós tanár úr fogalmazott, a musical az önmegvalósításról szól, tehát az én-t helyezi előtérbe, míg az operett a szerelemről szól. Az operett különlegessége, hogy mindig kikacsint a néző felé, jelzi, hogy mi ezt most csak játsszuk, most csak viccelünk, tehát ott a huncutság. A musical komolyan veszi magát.

Oszvald Marika, Peller Károly, Simon Kata, Kocsis Dénes (Fotó/Forrás: Várkert Bazár)

A családodban voltak színészek?

Egy sváb hentescsaládban születtem, másnak nem volt művészi hajlama. Az iskolával jártam először színházba. Az egyik osztálytársam hívott el a Harlekin színjátszóba, a nagymamám pedig unszolt, hogy menjek, nem is tudom, miért hitte, hogy jó, ha járok.

Az élet őt igazolta…

Ez így igaz. A nagy áttörést az hozta meg, amikor a nagymamám meglátta a televízióban a Ferencvárosi Musical Stúdió hirdetését. Akkoriban az összes musicalt megnéztem, nagyon tetszettek. Aztán az egyik énektanár mutatott nekünk operetteket, és akkor jöttem rá, hogy úristen, ez még jobb, mint a musical, ebben tényleg megvan a magyar temperamentum, a paprika a vérben, amitől szétrobbanunk. Az operettel vagyok önazonos.

Nem könnyű kenyér a színészet, mi tart a pályán?

Imádom a változatosságot, hogy mindig más bőrébe bújhatok, de valahol mégis minden szerep én vagyok.

Játszottam már grófot, kereskedőt, szakácsot, de Shreket, a nagy, zöld ogrét is, ő például nagyon hasonlít rám lelkiekben. Nagy ajándék a közönség szeretete, a taps, a nevetés is, amikor az embert előadás után megvárják a művészbejárónál, de egy rajongói komment, levél is. És az is jólesik, ha szakmai körökből kapok pozitív kritikát.

Mindig van erőd előadás után aláírást adni?

Tartalékolok. Nyilván, ha az ember egész nap próbál, aztán este játszik, nem mindig van a topon. De mindig törekedtem arra, hogy beszélgessek pár szót azokkal, akik megtisztelnek azzal, hogy megvárnak. Egy vidéki fellépés alkalmával levelet írt egy anyuka, hogy a fiával jönnek majd az eladásunkra, és megvárhatnak-e a végén. Visszaírtam, hogy természetesen. Leírta, hogy a fia mindig az én dalaimat szokta hallgatni, és attól mindig jókedve lesz. Ott is voltak, a kisfiú egy kicsit halkszavú, nagyon aranyos srác volt, beszélgettünk. Amikor hazaértem, láttam, hogy az anyuka írt, megköszönte a találkozót, és elmondta, hogy a kisfiú súlyos betegségen van túl, és több hónapja nem beszélt senkivel. Elkezdtek potyogni a könnyeim. Ha mélypontra kerülök, reménytelennek érzem a helyzetem, ez az emlék is erőt ad.

Advent a Várkert Bazárban (Fotó/Forrás: Várkert Bazár)

Mi az, ami elkeserít?

Azt szokták mondani, egy színésznek két baja van, ha nincs dolga, meg ha nagyon sok dolga van. Mind a kettőt elviselem, de általában túl szoktam tervezni magam, és ezer dolgot csinálok egyszerre.

Hogy tudsz kikapcsolni?

Színházba járok. Legutoljára Debrecenben láttam egy nagyon jó darabot, de ha tehetem, elrepülök Londonig is musicaleket nézni.

A Várkert Bazárban indítod 2026-ot. Milyen terveid vannak az új évre?

Rég volt, hogy Budapesten kezdtem az új évet, általában külföldön vagy vidéken turnéztam, nagyon örültem, amikor kiderült, hogy idén a Várkertben ünnepelhetek. Izgalmas rendezésekkel és szerepekkel kerestek meg, részleteket még nem árulhatok el, de a fő terveim hozzájuk kapcsolódnak. Ha 2026 is legalább olyan lesz, mint az idei év, akkor én nagyon boldog leszek!