- Pályafutásának kezdetén a legendás impresszárió, Sol Hurok irodájában dolgozott, aki a kor olyan világhírű művészeit menedzselte, mint Vladimir Ashkenazy, David Ojsztrah, Anna Pavlova, Rudolf Nurejev vagy Szvjatoszlav Richter. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról?

- Hát ez már elég régen történt! 1970-ben tizenhét éves voltam, akkor fejeztem be a középiskolát, és úgy döntöttem, nem megyek azonnal egyetemre, inkább dolgozni szeretnék. Művészcsaládból származom, édesapám a New York Times drámakritikusa, később szerkesztője volt, édesanyám író, egyik nagybácsim a híres hegedűművész, Jascha Heifetz volt. Mindez azt jelentette, hogy nagyon érdekelt az előadóművészetek világa. Első munkahelyemnek a Metropolitan Operaházat nevezhetem: itt tizenöt éves koromtól félállásban dolgoztam jegyszedőként, első igazi főállásomat azonban Hurok cégénél töltöttem be. A legalacsonyabb pozíciót kaptam meg, afféle kifutófiúként alkalmaztak, mégis nagyon izgalmasnak éreztem a munkámat, mert találkozhattam a Hurok által képviselt világhírű művészekkel, például Arthur Rubinsteinnel vagy Maria Callasszal. Yo-Yo Ma, a híres csellóművész akkoriban tizenöt éves csodagyerek volt, vele barátságot kötöttünk, és ma, ennyi év után is barátok vagyunk.

A világ legnagyobb operaháza

A Metropolitan Opera eredeti épülete a Broadway-n állt, a manhattani 39. és 40. utca között. Itt zajlott le az intézmény történetének legelső bemutatója: 1883. október 22-én Gounod Faustját adták. A Lincoln Center-beli új épület 1966 óta fogadja a vendégeket, a hivatalos megnyitót Samuel Barber operája, az Antonius és Kleopátra világpremierjével ünnepelték. A legtöbbet játszott művek listáját Puccini Bohémélete vezeti, ezt követi Verdi műve, az Aida, míg Bizet-től a Carment éppen a közelmúltban adták elő ezredik alkalommal; ezen az előadáson a torreádor, Escamillo szerepét Bretz Gábor énekelte. Majd négyezer személyes nézőterével (hat szinten 3 794 ülő- és 245 állóhely) ez a legnagyobb, eleve erre a célra épült operaház a világon. Az előadásokon kívül fő attrakcióját a boltíves üvegablakokon át kívülről is látható, két hatalmas Chagall-freskó jelenti: A zene győzelme, és A zene forrásai. További látványossága a nézőtér huszonegy, Swarovski-kristályból készült csillárja, amelyeket az osztrák kormány adományozott az operának, hálából azért a segítségért, amelyet az amerikaiak nyújtottak a 2. világháború után Ausztriának.

- Miért vonzotta ennyire a Metropolitan?

- New York-i vagyok, itt születtem Manhattanben, itt nőttem fel, gyerekkoromban két metrómegállónyira laktunk a Metropolitan Operaháztól. Mindig nagyon izgalmasnak találtam a színházat, a zenét, és New Yorkot mint kulturális központot. Számomra a Met mindennek a legfontosabb megtestesítője volt, Amerika legnagyobb operaháza, ahol bámulatos módon találkozik a színház, a zene, a tánc és az ének. Az előadóművészeteknek ez az összekapcsolódása már gyerekként is lenyűgözött, és lenyűgöz a mai napig.

- A világ operaházai között vajon miért foglal el különleges helyet a Metropolitan? Miért akarnak a legnevesebb énekesek mind itt fellépni, itt sikert aratni?

- A Metropolitant különlegessé teszi történelme és hírneve, hiszen olyan karmesterek vezényeltek itt, mint Arturo Toscanini vagy Gustav Mahler, olyan énekesek léptek fel, mint Caruso. A 20. század első felében a legnagyobb művészek még hajóval érkeztek New Yorkba, és itt maradtak az egész szezonra. Emellett a Met mindig élen járt a legújabb technológia alkalmazásában is, ami szintén vonzotta ide a művészeket. A nyolcvan évvel ezelőtt indult rádióközvetítések a korábbinál jóval szélesebb közönséget értek el. A nyolcvanas években, amikor a Met médiaosztályán foglalkoztam különböző televíziós programok gyártásával, a rádióközvetítéseket kiterjesztettük Európára is, később ez lett a mintája annak a HD (nagy felbontású) közvetítési modellnek, amellyel újabban olyan nagy sikereket aratunk. Ez megint csak vonzó célponttá teszi a Metropolitant a művészek szemében, hiszen tisztában vannak vele, hogy ha olyankor énekelnek a Met színpadán, amikor az előadást széles körben közvetítik, akkor globális közönséghez juthatnak el. Lehet, hogy nem a Met a legfontosabb operaház a világon, de az biztos, hogy mi érjük el a legszélesebb közönséget.

- Amikor 2006 augusztusában átvette a főigazgató pozícióját, mi volt a legfontosabb cél, amit maga elé tűzött?

- Legfontosabb célom az volt, hogy a Met megmaradjon a zenei élet élvonalában. Biztosítani akartam, hogy megőrizzük az operajátszás magas színvonalát, és meghívjuk ide a nagy énekesek és színházi rendezők új generációjának tagjait, megtartva ezzel a versenyképességünket. Arra is törekedtem, hogy az operaház ne tűnjön el a mainstream kultúrából, mert úgy éreztem, sokan kezdik túl régimódinak és elitistának tartani. Szószólójává váltam annak a törekvésnek, hogy az idősebb nézők elidegenítése nélkül új közönséget is megnyerjünk - ami egyébként nélkülözhetetlen a műfaj túlélése szempontjából, nemcsak a Met, hanem világszerte minden operaház számára. A szélesebb közönség elérését szolgálja az is, hogy használjuk az új digitális műsorszórás biztosította lehetőségeket. Olyan korban élünk, amikor az amerikai és az európai iskolákban is mind kevesebb hangsúly esik a művészetek, és mind több a technológia és az üzleti tudnivalók oktatására. A technológia természetesen nagyon fontos, de a művészetre is szükségünk van! A művészeti nevelés hiánya az Egyesült Államokban az egész társadalmat érintő, komoly probléma, és meglátásom szerint a Metropolitannek ki kell vennie a részét a helyzet megoldásából, és oktatási célzattal is használni a pozíciójából adódó, illetve az új digitális módszerek kínálta lehetőségeket. Kezdettől fogva törekszem új nézők megnyerésére, ami nem könnyű feladat, mert az opera jóval nagyobb intellektuális erőfeszítést igényel a közönség részéről, mint egy rövidebb zenedarab, mondjuk egy popszám meghallgatása. Az operához intellektus kell, hajlandóság arra, hogy rászánjuk az időt, hiszen egy darab jóval hosszabb az átlagos mai show-műsoroknál. A mi felelősségünk ösztönzővé és izgalmassá tenni ezt a műfajt mindazzal, amit a színpadon és azon kívül csinálunk.

- Ezért hozták létre az olyan oktatóprogramjaikat, mint az iskolai élő HD közvetítések?

- Többféle iskolai programunk van. Elhozunk New York-i gyerekeket az operaházba, illetve a HD közvetítések révén elvisszük az operát az iskolákba. Ezen kívül az Egyesült Államok számos iskolájába juttatunk el a tanárok számára oktatóanyagokat, amelyekkel a tanterv részeként dolgozhatnak, később pedig a gyerekekkel együtt eljöhetnek a Metbe, és itt a diákok meghallgathatják azt, amiről az órákon tanultak.

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában

A The Metropolitan Opera: Live in HD program jóvoltából ma már világszerte több mint kétezer moziban és hetven országban, így nálunk is eredeti minőségben élvezhetik a nézők a Met előadásait. Az élő, digitális operaközvetítések sugárzására Magyarországon először a Művészetek Palotája állapodott meg a Metropolitan Operával, még 2008-ban. Az évről évre több látogatót vonzó közvetítéssorozat a 2015/2016-os évadban tíz Metropolitan-előadás élményével ajándékozza meg az operarajongókat. A következő szezon 2015. októberében A trubadúrral indul, ezt követi egy másik Verdi-mű, az Otello, majd Wagner Tannhäusere következik James Levine vezényletével. A program Alban Berg operájával, a Luluval folytatódik, utána Bizet Gyöngyhalászok, Puccini Turandot, Manon Lescaut, illetve Pillangókisasszony című műve kerül műsorra, végül a szezont jövő áprilisban Donizetti ritkán játszott operája, a Roberto Devereux, és Richard Strauss Elektrája zárja. A vetítések helyszíne a Fesztivál Színház és az Előadóterem, a legnépszerűbb előadásokból ismétlések is láthatók.

- Az élő HD-közvetítések jól illeszkednek abba a programba, hogy szeretnének minél szélesebb közönséget elérni. Honnan jött az ötlet, hogy az opera hagyományait érdemes lenne kombinálni a legújabb technológiával?

- Csak meg kellett nézni a Met történetét. A ház mindig is élen járt a technológiai újítások alkalmazásában, ahogyan ezt már a rádió és a tévé esetében említettem, így a mai új lehetőségek kiaknázása is logikus lépés volt. Valahányszor megszületik egy új technológia, a művész feladata kitalálni, hogyan lehet azt a művészet szolgálatába állítani. A Met képes volt erre, és a digitális technológia, a műholdas közvetítés felhasználásával ezt a tradíciót továbbvitte a jövőbe.

- Mennyiben változtatták meg a nagy felbontású kamerák az operajátszást?

- Jó operaelőadást alkotni embert próbáló feladat, ezért soha nem kérem arra a rendezőket, a díszlettervezőket vagy az énekeseket, hogy még a HD-közvetítésre is legyenek tekintettel. Csak arra kérem őket, hozzanak létre minél jobb előadást a nézőtéren ülők számára. A HD kamerák jelenléte másodlagos. Ám manapság az opera csak akkor képes új nézőket megnyerni, ha a színészi teljesítményben ugyanolyan drámai, valódi hatást kelt, mint egy modern színházi előadás a Broadwayn vagy egy mozifilm. A mai énekeseknek tehát tökéletes előadóművészeknek kell lenniük, nem tehetik meg, hogy csak úgy álldogálnak a színpadon és énekelnek. Át kell élniük a szerepüket az első pillanattól az utolsóig, akár énekelnek, akár csak épp a színpadon vannak. Ilyen szempontból a HD-közvetítés még nagyobb nyomást helyez rájuk, hiszen tudják, hogy a kamerák minden reakciójukat mutatják, ezért színészileg végig azonosulniuk kell a karakterükkel. De végül is az operát eleve így találták ki, és ma újra ez a feladat.

- És az énekesek örülnek ennek?

- Az igazi művészek mindig örömmel fogadják a kihívásokat. Az énekesek számára egyfajta kitüntetés, ha részesei lehetnek ezeknek a közvetítéseknek, mert tudják, hogy több százezer nézőhöz jutnak el. És a legizgalmasabb előadások általában a HD-közvetítések idején születnek. Operasztárnak lenni az énekes műfajokon belül a fizikailag legmegterhelőbb feladat. Nincs hangosítás, nincs mikrofon, csak az énekes, a teste, a hangja. A nagy művészek pedig akkor a legjobbak, amikor a legmagasabb a tét, mikor az egész világ őket figyeli. A kiváló atléták is a legstresszesebb körülmények között nyújtják a legjobb teljesítményt: a rekordok általában az olimpiákon dőlnek meg. Akadnak olyan vélemények, amelyek szerint az élő HD-közvetítések ugyan valóban rengeteg emberhez juttatják el ezeket a kiváló előadásokat, ám közben nem ösztönzik arra a nézőket, hogy gyakrabban menjenek el a helyi operaházba, hiszen ott nem kapják meg ugyanazt a művészi minőséget, mint a Metben. Szerintem ez attól függ, mit kínál a helyi operaház. Ahol nem elég vonzó a program, ott talán igaz ez az állítás. Ahol viszont kreatív és érdekes munka folyik, ott a HD program nem csökkenti, inkább fokozza a közönség érdeklődését.

- Mit szól ahhoz, hogy újabban más intézmények, például a londoni Royal Opera House is elindították a saját élő HD-közvetítéseiket?

- Ők minket követnek, mert rájöttek, hogy ez jó ötlet. Ez csak azt mutatja, hogy a Met vezető szerepet játszik ezen a területen. Ha az embert utánozzák, az mindig bók, annak a jele, hogy valamit jól csinált.

- Említene néhány előadást a következő szezonból, amelyeket már nagyon vár?

- A Met mindig büszke volt arra, hogy művek széles választékát tartja műsoron, és ez a mai, nagyon eklektikus kínálatra is igaz. Nehezen tudnék egyetlen előadást kiemelni; számomra mindig az új produkciók a legérdekesebbek, mert azok igénylik a legnagyobb erőfeszítést ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

- A Met mindig rendel új operákat is.  Ezt miért tartja fontosnak?

- Ha meg akarjuk mutatni, hogy az opera élő, eleven műfaj, ahhoz nemcsak új produkciókat kell színpadra állítanunk, hanem a repertoárt új operák megrendelésével is bővítenünk kell, és ezen a területen a Met nagyon aktív munkát folytat. Emellett azonban az is fontos, hogy bemutassunk olyan műveket, amelyek korábban még nem szerepeltek a műsorunkban, legyen szó klasszikus vagy modern darabokról. A mostani szezonban bemutattuk például Csajkovszkij Jolantáját, amit még sosem játszott a Met, a következőben pedig Donizetti Tudor-operái közül a Roberto Devereux-t vesszük elő: ez egy nagy, drámai mű, melyet még nem lát-hatott az itteni közönség. Ha egy darab elő-ször szerepel a Met műsorán, az új közönséget vonz, ez pedig a kulcsa annak, hogy az opera a jövőben is virágzó műfaj maradhasson. Emellett továbbra is élen akarunk járni az új technológiák alkalmazásában, új alkalmazásokat fejlesztettünk okostelefonokra, okostévékre, a Google-ra. Legfontosabb célom, hogy a Met folyamatosan előre haladjon zeneileg, művészileg.

- Egész nap muzsikusokkal és zenével dolgozik. Vajon milyen zenét hallgat a szabadidejében?

- A helyzet az, hogy nekem nincs szabadidőm. Ha mégis, akkor a karmester feleségem (Keri-Lynn Wilson - a szerk.) zenéjét hallgatom. Egyébként a zene minden formáját szeretem, a régi és az új jazzt, a rockot, a popzenét, csak sajnos nincs rá időm.