Az est ötlete Bardóczy Attilától származik, akit két évvel ezelőtt egy Charles Aznavour-est létrehozására kértek fel. A művész azonban úgy érezte, hogy Aznavour története elválaszthatatlan Edith Piaftól, akinek pályája kezdetén nyolc éven át volt közvetlen munkatársa, sofőrje, titkára, zenésztársa és bizalmasa.
A két művész kapcsolatát számos történet és legenda övezi, amelyek méltán tarthatnak igényt a közönség figyelmére. Nem véletlenül kap tehát hangsúlyt az előadásban Aznavour és Piaf kapcsolatának emberi oldala. Jordán Adél szerint ritka és megható történet az övék: egy olyan mély kötődés, amelynek középpontjában nem a szerelem, hanem a kölcsönös bizalom és tisztelet, illetve a közös munka öröme állt. Piaf életében kevés ilyen tartós kapcsolat volt, ezért is olyan különleges az a szeretetteljes, olykor viharos, de rendkívül erős szövetség, amelyet Aznavourral kialakított – osztotta meg gondolatait a színésznő.
Az előadásban nemcsak a legismertebb dalok hangzanak el, de rövid jelenetek is felidézik a két művész közös történetének fontos pillanatait.
Bardóczy Attila elmondta: évek óta foglalkozik Piaf és Aznavour életművével. „Mindkét művészt jól ismerem. Gyerekkorom óta, anyanyelvi szinten beszélek franciául, így számos velük készült vagy róluk szóló riportot és interjút olvastam, láttam, hallottam. Fráter Zoltán dramaturgként segített az így szerzett ismereteket egy kicsit összerendezni. Neki köszönhető, hogy a dalok és a kis színházi foltokként felvillanó jelenetek nem pusztán egymás mellé kerültek, hanem egységet alkotva közelebb viszik a nézőt a két művész kapcsolatának megértéséhez” – magyarázta a színművész.
Jordán Adél és Bardóczy Attila (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
Jordán Adél korábban már dolgozott együtt Bardóczy Attilával egy sanzonest kapcsán. Elárulta, hogy a közös munka meghatározó élmény maradt számára, partnere ugyanis nemcsak a dalokat, hanem azok keletkezésének korát és kulturális közegét is kivételes alapossággal ismeri. Mindehhez a szenvedélyhez és elmélyültséghez társul a francia nyelv anyanyelvi szintű ismerete és az a természetesség, amellyel ezt a repertoárt előadja.
A színésznő bevallotta: kezdetben tartott attól, hogyan állja majd meg a helyét egy olyan műfajban, amelyhez partnere ennyire otthonosan viszonyul. Éppen ezért jelentett számára sokat, hogy Bardóczy Attila már az első pillanattól kezdve arra biztatta:
ne utánozni próbáljon, hanem a saját személyiségén keresztül közelítsen a dalokhoz.
Jordán Adél (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
Bardóczy Attila szerint Piaf megismételhetetlen művész volt, akinek hangja, személyisége és sorsa olyan egységet alkotott, amelyet lehetetlen reprodukálni. „Adél szerencsére egy percig sem akar Piaf lenni. Teljesen más a hangszíne, más az alkata, mégis: valami lényegit ragad meg Piafból, miközben mindvégig önazonos marad. Ettől válik igazán hitelessé” – magyarázta a színművész.
Jordán Adél ezt a gondolatot folytatva arról beszélt, hogy az ikonikus előadók dalai mindig komoly kihívás elé állítják az embert. Ha valaki pusztán másolni próbálja őket, az előadás könnyen üressé válhat. Ezeket a dalokat csak akkor lehet igazán megszólaltatni, ha az előadó saját élményeivel és érzéseivel tölti meg őket. A színésznő szerint Edith Piaf dalai különösen alkalmasak erre. Mind a szövegek, mind a dallamok rendkívüli érzelmi gazdagságot hordoznak, ezért az előadó számára szinte természetes módon kínálnak kapcsolódási pontokat. Úgy fogalmazott, hogy
az évek során megszerzett élettapasztalata is segítette abban, hogy ezeket a dalokat valódi tartalommal töltse meg.
Bardóczy Attila (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
Mindkét művész kiemelte az előadás harmadik szereplőjét, Wagner-Puskás Pétert, aki zongoristaként meghatározó része annak a zenei világnak, amely az est atmoszféráját megteremti. Mint mondták, a három alkotó között kialakult összhang igazi ünneppé teszi azokat az alkalmakat, amikor újra együtt játszhatják a műsort.
A két művész abban is egyetértett, hogy
a nagy sanzonok halhatatlansága, időtállósága éppen abból a különleges adottságból fakad, hogy mindig olyanná válnak, amilyen az előadójuk.
Ha az énekes hitelesen, önazonosan adja elő őket, akkor működnek. Jordán Adél szerint az igazán nagy dalok minden korban képesek megszólítani az embereket, mert alapvető emberi érzésekről beszélnek. „Ezek a művek túlélnek generációkat, és minden új előadó egy kicsit továbbírja a történetüket” – mondta.
A színésznő beszélt arról is, hogy bár nem törekedett részletesen kidolgozott karakterábrázolásra, idővel mégis kialakult benne egy saját Piaf-kép. Olyan nőként látja őt, aki elképesztő szabadságvággyal és életörömmel élt, miközben rendkívüli fájdalmakat hordozott magában. „Életének tragédiái, függőségei és veszteségei ugyanúgy hozzátartoznak Edith Piaf alakjához, mint a színpadról sugárzó elementáris energia” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az életszeretetnek és a küzdelmeknek ezt a kettősségét próbálja megmutatni az előadás során.
Jordán Adél és Bardóczy Attila (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
Az est másik központi figurája Charles Aznavour, akinek pályája Bardóczy Attila szerint azért különösen inspiráló, mert a sikere korántsem volt magától értetődő. Alacsony termetű volt, ami miatt nem tekintették klasszikus értelemben vett sztáralkatnak. Ráadásul a hangját is sokan kritizálták, erőtlennek tartották. A világ és a szórakoztatóipar elvárásai azonban idővel megváltoztak. A hatvanas évekre egyre fontosabbá vált az egyéniség és a karakter, Aznavour pedig ezekben kivételesen erős volt.
A francia művész nemcsak előadóként, hanem dalszerzőként és zeneszerzőként is maradandót alkotott.
Műveiben az örmény családi gyökerekből hozott dallamvilág és a francia sanzon hagyománya találkozott.
Számtalan slágert írt saját maga és más előadók számára, miközben filmes karriert is épített, többek között François Truffaut filmjeiben is szerepet kapott. Emellett az örményeket képviselve fontos közéleti is szerepet vállalt. Jelentős szerepe volt például abban, hogy az örmény népirtás története nemzetközi figyelmet kapjon – hívta fel a figyelmet Bardóczy Attila.
Az előadás ezeket a történeteket is megidézi, a hangsúly azonban a dalokon marad. Azokon a sanzonokon, amelyek generációkon átívelve őrizték meg erejüket, és amelyek ma is képesek megteremteni azt a különleges atmoszférát, amely a francia sanzon sajátja.
Fejléckép: Jordán Adél és Bardóczy Attila (fotó/forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
hírlevél
